Czipri Ferenc József (1899. március 17. – 1978. november 26.) Torbágy legendás bírója volt. Leszármazottai ma Biatorbágyon és Pátyon élnek. Egyik unokája, Pető Lajos osztotta meg velünk gyermekkori emlékeit a nagypapáról – és előkerült egy családi fotóalbum is. Czipri bíró 127 éve, március 17-én született.

Czipri Ferenc József Czipri János és Ohmüllner Mária gyermekeként Torbágyon született, elemi iskolába is itt járt.1924-ben vette feleségül biai Engler Terézt. 4 gyermekük született: György, Mária, József és Teréz.

Élet a hosszú házban

Teréz fia, Pető Lajos ma Pátyon él és Biatorbágyon dolgozik. Kérésünkre előkereste a családi fotóalbumot és fényképes dobozt. Kisgyerekként egy házban éltek a nagyszülőkkel. „Hosszú ház volt, elöl laktak a nagyapámék és a keresztanyámék, hátul mi – idézi fel a hétköznapokat. Nagyapámék és keresztanyámék egy konyhán voltak, mi a másikon.”

Lajos emlékszik, hogy a ház előtt egy hatalmas, százados gesztenyefa állt, és a nagymama konyhájában mindig akadt a gyerekeknek valami finomság. Az unokatestvérek együtt nőttek fel a házban, igazi gyerekparadicsom volt mindegyiküknek. A gyerekek jártak dolgozni a nagypapával a barackosba és a kertbe is. De a legjobb közös program nem ez volt.

„Nagyapámnak voltak lovai és egy hintaja. Azzal végigmenni a falun, mellette ülni, az a legkedvesebb közös emlékem” – meséli majd’ 60 év távlatából.

Ne higgyük, hogy Czipri bíró urizált a hintóval! A legendás egykori elöljáró a TSZ-ben dolgozott már Lajos gyermekkorában. A hintó az övé volt ugyan, de a TSZ embereit kellett vele fuvaroznia.

Hogyan alakult mindez?

Az elöljáró

Czipri Ferenc József dolgos, köztiszteletben álló családapát 1939-ben választotta bíróvá Torbágy. Az Értéktár Bizottság írja róla, hogy „megfontoltan vezette a települést, jó kapcsolatot ápolt a szomszéd falvak (Bia, Törökbálint, Budaörs) elöljáróival, vallási vezetőivel és egyesületeivel.” Fontosnak tartotta a szegények gondjainak enyhítését. Bíróként is gazdálkodott saját földjén, gyakran dolgozott együtt napszámosaival, amivel megbecsülésüket és tiszteletüket is kivívta. A föld iránti szenvedélye később is megmaradt.

„Mindig kijárt a kertbe – meséli unokája – még nyugdíjazása után is. Kapált, metszette a szőlőt, mi meg gyerekként segítettünk neki, tanultunk tőle.” De persze ekkorra, a hatvanas évekre a családnak már saját földje alig maradt, csak a háztáji és a barackos – a többit be kellett vinni a TSZ-be.

Viharos idők

Czipri Ferenc József volt Torbágy bírája a második világháború évei alatt és után. Elöljárósága idején zajlottak a kitelepítések is 1946-ban. Unokája, Lajos azt mondja, erről az időről neki kisgyerekként nem meséltek semmit a hatvanas években sem. Annyit tudott, hogy a nagymama és a nagypapa egymás között svábul beszélt, de őket, gyerekeket már nem tanították németül.

„De azt azért értettem, ha a nagymama megszidott” – meséli mosolyogva.

Czipri bírót és családját – a Dózsa György út néhány más családjával egyetemben – nem telepítették ki. 1948-ban elvesztette bírói tisztségét. 1950-ben belépett a TSZ-be, onnantól TSZ-tagként ő lett a kocsis.

„A földeket elvették, a hintót és a lovakat megtarthatta, de a TSZ elnökét meg embereit fuvarozta rajta. Volt még egy temetkezési hintaja is a községnek, annak a bakján is a nagyapám ült, ő vitte a halottakat – meséli Pető Lajos –, de amikor nyugdíjba ment, elvették a lovakat is. A hintó még ott állt sokáig egymagában a színben, erre jól emlékszem.”

Czipri Ferenc József nyugdíjazása után pár évvel, 1978-ban, 79 esztendősen hunyt el. Nevét ma utca viseli szülőfalujában, Torbágyon.

fotó: Sass Judit