Az egyes óvodáknak egyéni hangulata van Biatorbágyon. Más karakterű az épület, kicsit más az infrastruktúra, de a program alapja mindenütt ugyanaz. A különbségek akkor láthatók, ha az ember személyesen elmegy, körülnéz és beszélget. De végül: hogyan válasszunk ovit? Praktikus szempontokat gyűjtöttünk össze.

A praktikum: topográfia, ritmus és szociális háló

A családi ritmus és logisztika

Fontos végiggondolni, hogyan élünk, milyen a családi ritmus, amelybe be kell illeszteni gyermekünk reggeli oviba vitelét és délutáni hazahozatalát. Biatorbágyon vagyunk-e már délután 16-17 óra körül, amikor el kell hozni a gyereket? És mikor kell indulnunk dolgozni? Ha például 8-ra jár egy szülő Budapestre, akkor a dugók miatt 6:30-kor vagy 7-kor sem túl korai… Sokan választják azt, hogy magukkal viszik a kicsit is. Viszont akkor jön a reggeli kapkodó idegeskedés, mert, ha a gyerek nem készül el, „húzza az időt” (és biztosak lehetünk benne, hogy fogja, bár nem tudatosan, csak mert ovis), akkor mi is elkésünk. A reggelek feszültek lesznek – akár évekig. Nem tudná-e valaki itt, Biatorbágyon elvinni oviba reggel? Milyen megoldási variációk léteznek a családunkban?

Ki segíthet?

A gondolatot folytatva képzeljünk el egy ideális napi menetrendet, amikor minden flottul megy, aztán egy „worst case scenariot” is, amikor minden a feje tetejére áll – lebetegszik valaki, betesznek egy extra meetinget, ami kihagyhatatlan, vagy „csak” dugó van. Nézzük meg, hogy ilyen vészhelyzeti forgatókönyv esetén hogyan oldanánk meg a logisztikát! Vannak hadra fogható nagyszülők? Barátok? Esetleg babysitter? Mi a praktikusabb? Ha pl. a nagymamáékhoz közel van az ovi? Vagy inkább hozzánk legyen közel, és a segítség helybe jön? Vagy ha vittük magunkkal budapesti ovisnak, elszaladunk érte, és visszavisszük a munkahelyre rajzolgatni? Vegyük sorra, kire számíthatunk! Ha van már barátunk a játszótérről, akkor esetleg ők is segíthetnek ilyen esetben – persze csak akkor, ha egy helyre járnak a gyerekek.

Testvérek, barátok és tartalmasan töltött közös idő

Ha kisiskolásunk és ovisunk is van, érdemes megfontolni, hogy praktikus mindkettőjüket egy irányba vinni reggelente. A logisztika évekig tart majd – így egy alaposan végiggondolt választás éves szinten több napnyi utazási időt megspórolhat a családnak. Vagy ha olyan szerencsések vagyunk, hogy reggelente elég elsétálni az oviba, az ajándék napi extra idő együtt, amire egész életünkben emlékezni fogunk – mi is, a gyerek is. Mérlegeljünk tehát minden variációt!

Ha mindezekkel megvagyunk, vegyük hozzá az érzelmi oldalt – szerezzünk személyes benyomásokat az óvodában!

Hangulat, érzés, szimpátia és benyomások

Menjünk el az óvodákba, és ismerjük meg a helyet, az ott dolgozókat, a környezetet, érezzük a hangulatot! Biztosan mindenkinek volt már olyan hely az életében, ahol azonnal otthon érezte magát, amint belépett – és olyan is, ahol valami miatt rossz érzés fogta el. Ez az a megérzés, amire oviválasztáskor is nyugodtan hallgathatunk. Kikérhetjük az ott dolgozók tanácsát is. Ha elmondjuk, milyen a gyerekünk, milyen az életünk menetrendje és mik a dilemmáink, biztosan szívesen adnak tanácsot. Sok ovist és családot láttak már – így a tanácsok tapasztalatból érkeznek.

Óvó néni és dadus néni

Az óvó néni és a dadus az, aki a legtöbbet lesz ovisunkkal – lesznek olyan napok, amikor az ébren töltött idő nagyobb részét velük töltik majd a kicsik. Ezért nagyon fontos, kik ők. Szerencsére lehet velük is találkozni az ovikban – és ha azt érezzük, hogy az adott gondozó szimpatikus, és meg fogja találni a hangot gyermekünkkel, ne óvodát válasszunk, hanem óvodapedagógust, dadust.

Fontos szempontok a legnagyobbaktól

Fejlesztés vagy játék?

Vekerdy Tamás, a gyereklélek egyik legnagyobb ismerője írja Gyerekek, óvodák, iskolák c. kötetében, hogy a gyereket hatéves kora alatt nem nevelni és edukálni kell, hanem érzelmi biztonságot adni neki, figyelni rá, ott lenni vele és hagyni, hadd játsszon szabadon. Ebből tanul a legtöbbet. Nem érdemes már óvodában a különórákat, foglalkozásokat hajtanunk – hiszen az óvoda nem mini egyetem. A cél ekkor még az, hogy háromévesünk boldogan, érzelmi biztonságban és vidáman játszva cseperedjen. És ha ilyen helyre visszük, ezzel adhatjuk neki a legtöbbet. Megalapozhatjuk, hogy kiegyensúlyozott, nyitott elméjű, kíváncsi és érzelmileg stabil személyiséggé váljon.

Kiszámíthatóság vagy alkalmazkodás?

Gyarmathy Éva neveléslélektani és klinikai szakpszichológus sokat beszél arról, hogy a gyerekek számára az a normalitás, amibe beleszületnek. Gyorsan tudnak alkalmazkodni, de ennek ára van: nem stabilizálódnak az eligazodást, alkalmazkodást biztosító alapvető sémák. Oviválasztási dilemmára lefordítva: az lesz a jobb, ami kiszámítható, megbízható, rendszeres rutinként tud működni. Ha nagyon hektikus a napirend, állandó az esetlegesség, az hosszú távon kihat az egész személyiség fejlődésére – és nem jó irányba. Érdemes azt az új rutint kiválasztani, amit három éven át legkönnyebben fenntarthatónak ítélünk.

Róla - de vele és ne nélküle

F. Várkonyi Zsuzsa, a Gordon-módszer magyarországi meghonosítója szerint úgy segíthetünk gyermekeinknek egészséges felnőtté válni, ha élményközösségben élünk velük, ha megosztjuk gondolatainkat és érzéseinket. Tárgyilagosan, tényszerűen meg lehet beszélni a gyerekkel mindent – persze korának megfelelő szinten. Nyugodtan kérdezzük meg, neki milyen óvoda tetszene; mit figyeljünk meg neki, amikor megyünk a kiszemelt ovikba. A biatorbágyi ovik nem szerveznek külön gyerekprogramot, amikor a szülőket óvodanézőbe várják – mérlegeljük ezt, amikor döntünk, hogy magunkkal visszük-e a kicsit. Ha esetleg ő nem jönne velünk, akkor is beszéljük meg, mit tapasztaltunk; mondjuk el, mi tetszett nekünk az egyikben vagy a másikban, milyennek látjuk az óvó néniket, és kérdezzük meg, hogy ezek alapján ő hol érezné magát legjobban. Beszéljük meg azt is, van-e kedve autózni reggelente, vagy inkább futóbiciklin, motoron vagy gyalog menne óvodába. Avassuk be a döntésbe, hiszen az egész érte van, és róla szól.

5 tipp az óvodaválasztáshoz