A bácskai szél hozta, Biatorbágy megtartotta: Szegedi-Szabó Béla író, költő
Ismered a szomszédod?
Szegedi-Szabó Béla azok közé tartozik, akikkel egy beszélgetés felér egy kalanddal: sosem tudni, hogy a következő kanyar Nick Cave-hez, a középkori zenéhez vagy a szerb irodalomhoz vezet. Költő, író, szerkesztő és örök kíváncsi felfedező, aki basszusgitárosként billentyűst keres blueszenekarába. A HÍVOGATÓ – tavaszváró forgatagban gond nélkül bújt ki az írói szerepből: kötényben sütötte a pljeskavicát. Zenta és Budapest után Biatorbágy lett a harmadik otthona.
Zentától Budapestig: menekülésből otthonkeresés
A kilencvenes évek elején a vajdasági fiatalok számára a háború nem híradófelvétel volt, hanem rideg valóság. Aki tehette, menekült: a katonai behívó és a jövő elől. A húszéves Szegedi-Szabó Béla is ekkor hagyta el Zentát. Levélben búcsúzott el szüleitől, nem tudva, mikor láthatja őket újra. Tíz évig nem léphette át a határt, katonaszökevényként nem sok jó várta volna odahaza. Budapesten kezdett új életet, kapaszkodók nélkül.
A fővárosban a Hungaroton komolyzenei részlegén dolgozott több mint tizenöt évig. Bár „menekült voltam, senki sem voltam”, mégis a világ közepén találta magát: Kocsis Zoltántól Bartók Béla fiáig sokan fordultak hozzá szakmai kérdésekkel, szinte észrevétlenül mélyült el a komolyzene világában. Itt talált rá a régizene varázsára, mintha a művészet próbálná pótolni mindazt, amit a háború elvett tőle.
A Károli Gáspár Református Egyetemen diplomázott. Első kötete, az Angyali rezervátum 1996-ban látott napvilágot; benne a bácskai táj, a kétnyelvű közeg, a vajdasági gyerekkor finom lenyomataival.
„A bácskai Alföld minden akácfája, bokra, dűlőútja olyan nekem, mint egy Tarkovszkij-filmrészlet vagy egy Dürer-rajz” – mondja. Nem véletlen, hogy kisregénye, a Balzsam is ott játszódik. A vajdasági gyökerek és a szerb-horvát irodalom iránti szeretet ma is átszövi az életét: az Országos Széchényi Könyvtárban a szláv irodalom referenseként dolgozik.
Műfaji sokszínűség
Szegedi-Szabó Béla számára a vers, a dráma, a regény és a meseregény nem külön világok, hanem egymásba nyíló ajtók. Első verseskötete után sorra érkeztek a drámák, prózák és mesekönyvek. Tizenegy könyv szerzője. A költészet azonban mindvégig az origó nála, a lírai látásmód minden műfajon átsüt.
„Engem is sokszor meglep, hogy miként tudok ilyen változatos lenni. Mind a költészet, mind a próza, mind a színmű teljesen másfajta „indulatból” és látomásból születik. A kérdés: távolságtartóan szeretnél elmesélni valamit, vagy éppen hirtelen érzelmi felindulásból? Netán azt érzed, hogy amit írsz, annak színpadszaga van, és már jönnek is elő a szereplők, látod az arcukat. Ezek is eldönthetik a dolgot. Te pedig hozzáigazítod a nyelvet, a beszédmódot, amit használsz.”
Gyermekirodalom
Szegedi-Szabó Béla húsz év után fordult a gyermekirodalom felé, miután felismerte, hogy amit versben és prózában megírt, valójában lélektani önterápia volt.
„Rájöttem, hogy az út végére értem. Nem akarom megírni a hatodik verseskötetemet ugyanarról a témáról. Hirtelen vágyat éreztem egy lazább, közvetlenebb nyelvre, és bíztam benne, hogy találok egy új, talán még hálásabb olvasótábort.”
A Hangyabefőtt 2019-ben látott napvilágot, és a Zentai Magyar Kamaraszínház 2025-ben színpadra is vitte nagy sikerrel. A 2023-ban megjelent Vili és a kék orrszarvú kalandregényével megerősítette helyét a kortárs gyermekirodalomban.
A meseregényben egy hangyász mentőakciójának lehetünk részesei. Miközben Kortó, a porhói pap és a bölcs Priglic mester szárazföldön és tengeren át szöktetik Lojolát, a hangyászt a gonosz kalózok elől, maguk is szembesülnek sorsuk kalandos kihívásaival. De senki sem térítheti el a hősöket a végső céltól: a hazatéréstől.
Biatorbágy – Álommenta
A gyermekirodalom varázsa tovább kíséri, közben formálódik új meseregénye is. A történetet kifejezetten a biatorbágyi gyerekeknek írja, melyben a város ikonikus helyei: a Füzes-patak, a Nyakas-kő és a viadukt is megjelennek.
„A kalandos és költői történet helyi, ismerős helyszíneken játszódik, és az a célom vele, hogy erősítse bennünk a városhoz és annak értékeihez való kötődést. A könyv címe: Álommenta. Az új könyvem kicsit mitologizálja a várost, a tereket. Persze nem akarom túlzásba vinni, hogy városbemutató könyv legyen, amiben elsilányul a sztori és az esztétika.”
Az író és családja a főváros nyüzsgéséből menekülve kerestek új otthont, Biatorbágy eredetileg nem szerepelt a célpontok között a magas ingatlanárak miatt. De egy minden szempontból tökéletes ajánlatnak nem tudtak nemet mondani.
„Minden helyben van, amire vágytam: a várost körülölelő csodálatos táj, hegyek és dombok. És nem beszélve az Iharosról és a Nyakas-kő szépségéről.”
Béla nemcsak lakója lett a városnak, hanem aktív alakítója is. Csatlakozott a Biatorbágyért Egyesülethez, bár rég kiábrándult a politikából, de vonzotta, hogy itt nem pártpolitika irányítja a várost.
„Annyira vonzott, hogy ne legyek az a tipikus elefántcsonttoronyban otthon ülő, hanem legyek egyszer közösségi ember, ami rám nem jellemző, mert mindig otthon írok. Az álmom is megvalósult: kiülök a kertembe, hallgatom a középkori gregoriánt fejhallgatóval, és nézem a csillagokat. Harminc évig vártam erre.”
A beilleszkedés jól sikerült: a Hívogató forgatagban az egyesület standjánál úgy sütötte a balkáni kedvencet, a pljeskavicát, mintha mindig is ide tartozott volna.