A szinkronrendező, aki közösségeket is épít: Szalay Éva

Szalay Éva /Szasza/ negyvennégy éve szinkronrendező, aki igyekszik megtalálni a külföldi produkciók filmjeihez a leginkább odaillő magyar hangokat. Neki köszönhetjük, hogy Eddie Murphy Dörner György, Juliette Binoche pedig Györgyi Anna hangján szólal meg. A hangok mellett a közösségek is fontosak számára: a Biatorbágyi Szülői Alapítványtól a Tájvédő körön át az Angyalfia vásárig számtalan helyi kezdeményezés aktív szereplője; sőt köze van a Luca-napi sétákhoz és a biai fánglishoz is… 

Vasút, színészet, szinkron

„A volt úttörővasút állomásait vagy más pici állomást simán elvezetnék, mert vizsgám van belőle” – kezdi váratlan nyitánnyal a beszélgetést Szasza. Ugyanis a szinkron előtt 10−22 éves kora között úttörővasutas volt – pajtás, később ifivezető – a MÁV Széchenyi-hegyi Úttörővasúton. „Hatalmas buli volt” – mondja a 12 évről.  

Közben persze iskolába járt, 1982-ben a Madách Gimnázium irodalom–dráma tagozatán Mezei Éva szinkronrendezőtől tanult. Osztálytársai közül lett dramaturg, rendező, szinkronrendező, szinkronstúdió-vezető, színész – ő maga is színésznek készült, de kiesett a felvételi utolsó rostáján. A Pannónia Filmstúdióba, majd a Mikroszinkronhoz került, ahol már rendezőként dolgozott. Aztán jöttek a gyerekek: Luca (aki ma már szintén szinkronrendező) és Kata. Hat évig reklámok utómunkáit készítette. Tíz éve a Mafilm Audio Kft.-nél dolgozik; két éve nyugdíjas.

„Mindig azt mondom, itt fogok lefordulni a székről” – meséli Éva a stúdióban. Szerinte a szinkronrendezés addig működik, amíg az ember agya friss: képes javítani, tömöríteni, kiegészíteni a mondatokat, és instruálni a színészeket. Van hozzá füle, szeme. Úgy látja, ez a szakma több mesterség találkozása: beszédtanár, nyelvész, színész és pszichológus egyszerre, hiszen a színészek lelkére is vigyázni kell.

Ki lesz ki?

Éva a szerepekhez illő fizimiska, habitus és hangszín alapján választja ki a szinkronizáló színészeket, ezt egyszerre érzi kiváltságnak és felelősségnek. A nagy streaming-platformok ma már az eredeti hanghoz leginkább hasonló hullámformát keresik, ezért három beküldött hangminta alapján sokszor ők döntik el a végső magyar hangot. „Ez néha fájdalmas, mert én karakterben is gondolkodom” – mondja.

Nézettség alapján A remény rabjai és a Brian élete szinkronjai jelentik neki a pálya csúcsát. A hangokra igencsak érzékeny: előfordult, hogy az Aldiban szólított le egy vásárlót meleg, barna hangja miatt, hogy becsábítsa a szinkronstúdióba.

Istenek, varangyok, Angyalfia 

1998-tól egy felújított parasztház lett Éváék otthona Biatorbágyon, amelyet férje - Gerald Durrell könyvére utalva – Istenek kertjének nevezett. Akkoriban a Varangy Akciócsoport Egyesület tagjaként önkénteskedtek, így tavasszal együtt mentették barátokkal és gyerekekkel a szaporodóhelyük felé vonuló békákat, vödrökben hordva át őket az úton. „A békamentés hamar közösségi élménnyé vált, ez lett biatorbágyi életünk első helyi kezdeményezése” – meséli Éva.

Rövid időn belül a Biatorbágyi Tájvédő Körhöz is csatlakoztak, majd 2002-ben régi úttörővasutas társával, Varga Lacival – megirigyelve az osztrák falvak adventi hangulatát – kitalálták, hogy Biatorbágyon is legyen hasonló közösségi esemény. Így született meg az Angyalfia vásár, minden intézményi háttér nélkül, puszta lelkesedésből.

Palovics Lajos akkori polgármestert is sikerült megnyerniük. A két egykori úttörővasutas szívvel-lélekkel dolgozott: támogatókat kerestek, sátrakat szereztek, embereket a sátrak felállításhoz, biztonsági őröket a felügyelethez. Éva a kistérség legjobb kézműveseit hívta meg árusítani, és iskolások műsorait szervezte a Faluház színpadára. A helyszínt és a hangosítást ugyan az intézmény adta, de minden más az ő vállukon nyugodott.

„A vásár a szerelemgyerekem volt, de egy idő után a szervezés már túl nagy teher lett munka mellett” – mondja. Végül átadta a stafétát a Faluháznak a szervezői füzetével együtt, hogy a hagyomány tovább élhessen.

Tölcséres alma, biai fánglis

Amikor Éva már nem vett részt az Angyalfia vásár szervezésében, hamar rájött, mennyire hiányzik neki a közösségi pezsgés. Addig győzködte a Tájvédő Kör tagjait, míg közösen ki nem találták: süssenek valami igazán biai különlegességet. Így született meg a tölcséres alma vajon sütött almából karamellás-fahéjas ízzel, Kata lányuk ötlete nyomán tölcsérbe kanalazva, étcsokival megkoronázva, amibe a vásár közönsége azonnal beleszeretett.

A biai fánglis is családi találmány. „Ha van töki pompos és etyeki langalló, nekünk is kell valami!” – mondta Éva földmérő férje. Kevert hát egy tócsnitésztát, amit aztán fángliban (kőműves serpenyő) sütöttek ki – és üresen vagy tejföllel tálalták. Egyhamar a vásár egyik ikonikus fogása lett. A sort a Matuska-koktél, a mentás-gyömbéres limonádé zárta. Loszman Anriett-tel, Tüske Emillel és a Tájvédő Kör többi tagjával jó néhány vásárt és programot valósítottak meg. Az Angyalfia vásár és a biai fánglis ma már a Biatorbágyi Értéktár részei.

Ahol a közösség, ott az otthon

2024-ben kitalálója és az egyik szervezője volt a már második éve sikeres Luca-napi sétának, amely a Biatorbágyért Egyesület gyerekeknek szóló programja. Évának a közösséghez tartozás alapélmény, a Kálvin téri karácsonyozásoknak is ő az egyik motorja. Számára a közösségi lét magától értetődő, szükséges és nagyon fontos – ugyanígy a család is.

„Nagyon sokrétű az életem, ezért új dolgokra már nehéz időt szakítani. A fiataloknak is teret kell engedni. Két éve nagymama lettem.  A munkám mellett most ez a legfontosabb – és hatalmas boldogság.”

fotók: Sass Judit