Biatorbágyi dugó – avagy „kollektív parkolás” az utakon?

Az Önkormányzat tervei szerint hamarosan forgalomfigyelő kamerák segítik majd a munkába vagy iskolába indulókat, hogy lássák, mikor és merre érdemes elindulni, hogy ne a dugóban kelljen vesztegelniük. Biatorbágyról reggel kijutni, délután bejutni nem mindig egyszerű, amely forgalmi káoszt csak fokozza az M1 autópálya bővítése. Az autóban várakozók a közösségi oldalakon próbálnak egymásnak segíteni, kerülőutakat keresni, vagy legalább kibosszankodni magukat. Az Önkormányzat tárgyalásokat folytat minden illetékessel, javaslatokkal bombázza őket. Lakossági fórum is lesz decemberben, tervek szerint az útkezelők részvételével.

A helyzet mindenkit érint; gyerekek késnek az iskolából, szülők a munkahelyről. Van olyan család is, ahol a gimnazista inkább bent a városban, rokonoknál alszik több napot, mert bejárva elkésne. Kocsis József polgármester is tapasztalja saját bőrén a nehézségeket. „Sokszor előfordul, hogy az unokám még alszik, amikor az apukája korán reggel Budapestre indul – és sajnos mire hazaér, már alszik – meséli. Erre nem lehet hosszú távon berendezkedni. Intenzíven dolgozunk azon, hogy ez változzon.”

Az Önkormányzat kezdeményezésére november 19-én Biatorbágyon ült tárgyalóasztalhoz több vezető az MKIF és a Magyar Közút képviseletében, forgalomtechnikával foglalkozó szakemberekkel és a polgármesterrel. A megbeszélés célja az volt, hogy közösen keressenek a jelen helyzetben megvalósítható, érdemi könnyítéseket.

„Önkormányzati részről hoztunk javaslatokat, ötleteket, de több elképzelést most szakmai indokok alapján nem lehet megvalósítani. A Magyar Közút Zrt. javaslatai – például az Aldi körforgalom forgalomszervezésére – jelenthetnek némi javulást, de gyökeres változást véleményem szerint nem fognak okozni. Mindenképpen folytatjuk a tárgyalásokat. December elején szervezünk egy lakossági fórumot, ahová meghívjuk az MKIF és a Magyar Közút képviselőit és a lakosságot, hogy együtt gondolkodjunk azon, hogyan lehetne könnyíteni a biatorbágyiak helyzetén” – mondja a polgármester.

Vannak napok, amikor háromnegyed óra alatt el lehet jutni Kelenföldig – de van, amikor ez másfél óra is lehet. Annak érdekében, hogy könnyítsen az ingázók helyzetén, az Önkormányzat saját hatáskörben lép: több ötlet is napirenden van, Páty felé egy alternatív útvonal kialakításától a forgalomfigyelő kamerákig. Ez utóbbiakat azokra a helyekre fogják kihelyezni, ahol torlódás szokott kialakulni. Online valós időben lehet majd követni a pillanatnyi forgalmi viszonyokat, segítve az útvonal kiválasztását. Az indulást talán így jobban lehet tervezni.

„A pénz megvan rá, a beszerzés folyik, aztán szerelünk és beüzemeljük a rendszert, hogy segítsünk, ahogy tudunk” – mondja Kocsis József. „Meg merem kockáztatni, hogy Biatorbágy az utóbbi évtizedekben nem volt ilyen kiszolgáltatott a közlekedési nehézségeknek, mint most.”

A kamerákat a város több pontján szerelik majd fel. A tervek szerint lesz kamera a Viadukt alatt, a vasútállomás környékén, a CBA körforgalomnál – vagyis olyan helyeken, amelyek most szűk keresztmetszetnek számítanak.

Fontos azonban látni, hogy az 1-es út forgalomszervezése nem önkormányzati hatáskör. A kiszámíthatatlanságot az okozza, hogy ha baleset van az autópályán, akkor a teljes pályaforgalom itt jelenik meg, és órákon át tartó dugó alakulhat ki. Ez okozza a nagy eltérést bizonyos napok menetidejében. A forgalomfigyelő kamerák ebben is tudnak majd segíteni: hogy érdemes-e nekivágni az 1-esen, vagy inkább más útvonal – Budapest irányában a Sóskút–M7 – lesz-e kedvező az adott napon.

„Dolgozunk a hosszú távú megoldáson – mondja a polgármester –, de addig is javaslom, hogy próbáljuk meg igénybe venni a kilométerben ugyan kicsit hosszabb, de járható és kiszámítható Sóskút irányt. Tizenöt perccel kell számolni, ekkora a kerülő, de legalább megbízhatóan ennyi.”

Arra a kérdésre, hogy a kamerák felvételeit érvként használhatja-e az Önkormányzat a közutasokkal folytatott tárgyalásokon, a polgármester így reagált: „A beruházó MKIF, valamint a Magyar Közút is tisztában van a forgalmi probléma súlyosságával, mindannyian a megoldást keressük. Ők is tudják, és nem vonják kétségbe, hogy baj van. A megoldást kellene mielőbb kitalálni úgy, hogy az az építőknek és nekünk is jó legyen. Hiszem, hogy mindenki erre törekszik.”