Elmúlt két év – a polgármester szemével

Ha áttekintjük ciklusprogramunk jóváhagyott, igen hosszú feladatlistáját, felelősen állítom, hogy egyetlen egy sincs, mellyel nem kezdtünk még el dolgozni. Van, ahol gyorsan látszanak az eredmények, néha olyan gyorsan, hogy már meg is szoktuk, és senkinek nem tűnik fel, micsoda változások mentek végbe az életünkben. Ilyen a város nyilvánossága, a folyamatos tájékoztatás, hogy minden fontos ügyet társadalmasítunk, azaz a biatorbágyiak véleményét kikérjük, széleskörű vitákat folytatunk.

Megújult és nagyon nézett, olvasott a helyi média, a város kulturális élete, beleértve a városünnepet, nemzeti ünnepeinket, fesztiváljainkat – úgy érzem, mindez komoly lendületet vett. Ehhez nem kellett más, mint világos költségvetés, sokkal több bizalom, és hogy a szakembereket hagyjuk dolgozni. Az első hetekben tisztáztuk, „művészeti kérdésekbe én ne szóljak bele”! Amiben szükséges, dönt és szigorúan ellenőriz a testület, és utána mindenki végezze a feladatát szabadon. A civil szervezetek hangja is megjött, aminek külön örülök, mert ehhez egy szabad, jó légkör szükséges, ami a korábbi években talán nem volt jellemző ebben a városban. Ennyi közmeghallgatást és lakossági fórumot még soha nem tartottak, és ezek nem formálisak. Minket tényleg érdekel az itt élők véleménye, mert mi valljuk, hogy „semmit rólunk, nélkülünk”! Addig fogjuk vitatni a településtervet is, míg nem jutunk konszenzusra.

Megörökölt problémák: Gödör, viadukt, szeméttelep

Nem kevés problémát vagy megoldatlan helyzetet örököltünk, ami nem visszamutogatás akar lenni, de egy városvezetést befejezni soha nem lehet, legfeljebb abbahagyni. Az elhíresült gödröt betemettük, a nyomozás kicsit lassabb, még tart. Mint ahogy a sportegyesület környékén eltűnt források miatt is megtettünk minden feljelentést. Sőt, ha már a Kékfény rovatnál tartunk, a város határában a lakók idegeit borzoló hulladék- és sittlerakó ügyében is sikerült előrébb lépnünk: hatósági eljárásokat kezdeményeztünk, amelyek ennyi év után végre meg is indultak. Ezt a több évtizedes botrányos környezetszennyezést felszámoljuk. Az elmúlt időszakban több történt ez ügyben, mint az elmúlt 15 évben összesen. Igaz, ehhez új országgyűlési képviselőre is szükség van. Befejeztük, korrigáltuk a Forrás utcai ovi-bölcsi projektet.

Költözések, felújítások

Békésebb vizekre evezve: a Takarék hosszú ideig lepusztult állapotban árválkodó épülete elkészült. A Városgondnokság, a hivatal egy része, a teljes Média Kft. és egy egyre népszerűbb kiállítóhely kapott helyet benne. A Városgondnokság immáron önálló cégként, saját eszközökkel olcsóbban és hatékonyabban dolgozik. Idén kicsit megmorogtuk őket, hogy nincs mindenhol rendben lekaszálva a fű. Viszont ilyen szárazság ebben az országban még sosem volt, ilyenkor csak ártunk, ha tarra vágjuk a zöldfelületeket. De előállt már az a teljesen új koncepció a zöldfelületeinkre, mit kell ültetnünk, ami kibírja ezt a forró klímát, mely minden valószínűség szerint már itt marad velünk. Jövőre több zöldet és kevesebb kiégett területet fogunk látni Biatorbágyon. Megújult a város valamennyi játszótere. Egy szerény kutyafuttató is készült, bár jobb lett volna kettő.

Utak, járdák, applikáció és hivatal

Működik a városapplikáció, ez sem volt korábban. Rengeteg úthibát, kátyút be is jelentenek ezen keresztül, amit köszönünk! Igyekszünk mindent ki is javítani, de az útépítés nem megy gyorsan. Ezzel együtt megújult a Gábor Áron utca, melyre sok-sok évet vártak az ottlakók, a Karinthy utcánál járdát építettünk, kerékpártárolókat pótoltunk, hamarosan megújul a Forrás utca is. Miközben sorolom, mi minden épült, szépült, már hallom is a kritikus hangokat, köztük a sajátomat is, mennyi minden nincs még kész. Pontosan látom magam előtt azt a hosszú listát, ami megoldásra vár. A külterületeken is haladunk, csak nem elég gyorsan. Ha közpénz elköltéséről van szó, számomra nem kérdés, hogy azt csakis a vonatkozó szabályok betartásával tehetjük, vagyis az utakat és a járdát terveztetnünk, a kivitelezést versenyeztetnünk szükséges. Idén 60 millió forintot költünk a külterületi utakra, emellett küszöbön áll például a vízvételi pontok kialakítása, ami nagy könnyebbség lesz a külterületeken élőknek. Ezek sokkal lassabb folyamatok, mint szeretném, de a törvényeket be kell tartani.

A hivatal is nagy változáson ment keresztül az elmúlt két év alatt, és ezek a változások sem történtek varázsütésre: de immáron modern ügyviteli rendszer segíti a munkát, és minden egyes kollégánk vallja, hogy az önkormányzat – az igazgatási feladatok mellett a – „szolgáltató szektor” része.

Tűzoltók, Hantai-ház

Amire büszke vagyok, mert két éve szerintem egy lyukas garast sem tett volna rá senki, hogy tűzoltóink sok évtizedes álma megvalósul, és végre saját, alkalmas és méltó helyre költözhetnek. 2026 őszén ez is valóság, a város megvásárolta számukra a Fő utca 4. szám alatti ingatlant, ahol reméljük, hosszú időre otthonra lelnek a biatorbágyi önkéntes tűzoltók. A világhírű, Bián született festőművész, Hantai Simon házát is sikerült a város számára megszereznünk. Nagyon komolyan vesszük az épített és kulturális értékeink megőrzését, mert Biatorbágy bizony felkerült arra a térképre, melyen az egyetemes kultúra színhelyeit tartják számon. És ez a folyamat nem áll meg.

Közlekedés, sport, egészségügy, környezet- és értékvédelem, regionalitás

Regionális központ vagyunk már most, és ez a funkciónk erősödni fog a jövőben. Biatorbágy iskolaváros, Biatorbágy üzleti központ, Biatorbágy közlekedési központ, hiszen itt lehet vasútra szállni a környéken, ami a végre beindult vasútfejlesztéssel párhuzamosan a parkolás, a városi közlekedés fejlesztését feltételezi. Köszönet mindenkinek, aki részt vett a közlekedési kérdőív kitöltésében, rá fog ismerni majd a véleményére. Akárcsak a sporttal foglalkozó felmérésünkben, melynek eredményeit több sportolási lehetőség formájában a következő időszakban tapasztalhatják majd a biatorbágyiak. A programunkban megszabott feladatok között fontos szerep jutott az egészségügyi ellátásának. Az ügyeleti rendszer terveink szerint már 2027 januárjától lényegesen flottabb és teljesebb lesz. Biatorbágy természeti értékei páratlanok, ezek megőrzése felelősség. Ami rajtunk múlik, azt meg is tesszük; környezetvédelmi tanácsnokunk munkája ebben nagyon fontos, ami – megjegyzem – ugyancsak újdonság a város életében. Akárcsak a dedikált környezetvédelmi és értékvédelmi alap. Ezek átláthatók, a testület által megszavazott értelmes célokra fordítjuk a köz pénzét. Biológiai gyérítésre, fákra, zöldterületekre, épített értékeink megóvására, hosszú a sor.

Két év utánunk, három előttünk

Ha az előttünk álló feladatokat vagy a reálisan megvalósítható betervezett projekteket kellene most felsorolnom, akkor az hosszabb lista lenne. Nehéz egy folyamatot darabra mérni. Nem jelent sokat, ha azt mondom, a megfogalmazott feladatokból időarányosan kb. az egyharmada teljesült. Két év telt el az ötből. Annyit talán a szerénytelenség látszata nélkül hadd mondjak el: Biatorbágy mára egy jobb hangulatú, pörgősebb város lett, ahol a kisváros beletörődött csendjét jó hangulatú közösségi élet, jó beszélgetések és mindenkor a város érdekében folytatott előremutató viták verik fel. Itt a várostáblánál mindenki leveti amúgy az országra oly jellemző pártpolitikai jelmezét, és a túlnyomó többség velünk együtt azt vallja: nekünk Biatorbágy az első. Oldjuk meg a feladatokat, amennyire csak belefér! Ebbe az első két évbe ennyi fért; nem kevés, de a befektetett munka és energia már a ciklus közepére még inkább termőre fordul. És meggyőződésem, hogy ami jó Biatorbágynak, az jó az országnak – és ami jó Magyarországnak, az nekünk is megfelel.

Fotó: Puskás Dávid