Hogyan támogathatjuk gyermekeinket és önmagunkat az iskolakezdés káoszában?
A szeptemberi iskolakezdés sok szempontból olyan, mint egy második szilveszter: új kezdetet, tiszta lapot és új lehetőségeket kínál. Izgalmas időszak, hiszen nem tudhatjuk pontosan, mit hoz majd az élet, ugyanakkor a változás mindig új kihívásokkal, megváltozott időbeosztással, szerepekkel és felelősségekkel is jár. A szeptember lehetőséget kínál arra, hogy a több hónapos szünet után ismét rendezzük a napirendet és a családi szokásokat.
A szülő öngondoskodása a másokról való gondoskodás alapja
A szülők gyakran küzdenek az énidő miatti bűntudattal. Érdemes azonban átkeretezni ezt, hisz másokról csak úgy gondoskodhatunk, ha mi rendben vagyunk. A szülő igényeinek előtérbe helyezése és feltöltődése ugyanolyan fontos, mint a gyermek iskolai eszközeinek beszerzése. Legyen szó alvásról, sportolásról, kedvenc hobbinkról vagy a mentális egészségünk ápolásáról.
A szeptember jó alkalom lehet arra, hogy átgondoljuk a feladatok és felelősségek megoszlását. Az énidő miatti bűntudat sokszor akkor erősödik fel, amikor az otthoni és munkahelyi terhek egyenlőtlenül oszlanak el. Ezért fontos tisztázni határainkat életünk minden területén: meddig terjed a felelősségem a munkahelyemen? És szülőként? És társként? Mikor kell segítséget kérnem, vagy nemet mondanom?
A modern társadalmi elvárások gyakran a folyamatos teljesítményt jutalmazzák a fenntartható működés helyett, ez pedig kimerüléshez vezet. Pedig a testi-lelki egészségünkre való figyelés nem plusz feladat vagy projekt, hanem mindennek az alapja. Az öngondoskodás nem elvesz a családtól, hanem segít abban, hogy hosszú távon is jelen tudjunk lenni benne.
Reziliencia = ellenálló-képesség a nehézségekkel szemben
Minden pillanat, amit öngondoskodásra szánunk, rezilienciát épít bennünk, ami gyermekünkre is kihat, elkíséri a játszótérre, az osztályterembe és egy életen át. Példát mutathatunk azzal, ha megosztunk gyermekünkkel egy nehéz munkahelyi vagy magánéleti helyzetet, amelyet igyekeztünk a lehető legjobban megoldani. A gyermekek számára fontos tapasztalat, hogy a nehéz érzések és helyzetek az élet természetes részei, és ezekkel nem kell egyedül maradnunk. Emlékeztessük gyermekünket olyan helyzetekre, amikor korábban már neki is sikerült megküzdenie egy nehézséggel. Beszéljünk a kihívásokról, és ne csak az eredményeket ünnepeljük, hanem az erőfeszítést és a próbálkozást is.
Kutatások szerint a reziliencia akkor tud erősödni igazán, ha a gyermeknek van legalább egy stabil kapcsolata egy felnőttel. Ideális esetben ezek mi vagyunk, ugyanakkor serdülőkorban természetes, hogy a fiatalok más felnőttekkel is szoros kapcsolatot alakítanak ki. Egy támogató pedagógus, példamutató edző vagy jófej nagynéni sokkal többet jelenthet számukra, mint gondolnánk. Érdemes támogatni ezeket a kapcsolatokat.
Apró trükkök, amik segítik az egész családot
A lehető legfontosabb egy stabil, kiszámítható, konzisztens napi-heti rutin beállítása a nyári kötetlenség után. Ebben fontos szerepet kap az alvás. Az érzelmi egyensúly, a jó közérzet és a megfelelő figyelem mind összefüggnek a pihenéssel. A rendszeres fizikai aktivitás és a relaxációs technikák beépítése a rutinba szintén támogatják a stressz kezelését.
A közös előkészületek, bevásárlás és tervezés segíthetnek ráhangolódni a változásra, és növelik a kontrollálhatóság érzését. Beszélgessünk arról, ki mit vár a legjobban az új tanévtől! A kisebbek számára ez lehet akár az új tanszerek izgalma, a nagyobbaknak pedig egy új barátság, sport vagy cél.
A különórákat, fejlesztéseket és edzéseket érdemes fokozatosan bevezetni, hogy ne minden változás egyszerre szakadjon a család nyakába. A nagyobb feladatokat bontsuk kisebb, átláthatóbb lépésekre. Egy közös családi naptár vagy vizuális heti terv nemcsak a gyermekeknek, hanem a felnőtteknek is segíthet. A kiszámíthatóság biztonságot és kontrollérzetet ad, a feladatok kipipálása pedig a haladás érzését erősíti.
Segíthet egy közös nyárbúcsúztató program, illetve az is, ha már előre beírjuk a naptárba a következő pihenési lehetőséget vagy szeretett programot. Ez a gyermekeknek és a felnőtteknek is segít az energiákkal való gazdálkodásban.
Figyeljünk a gyermek jelzéseire!
A nehéz érzelmi állapot ellenállásban, hangulatingadozásban, fáradtságban, levertségben vagy a korábbitól eltérő viselkedésben mutatkozhat meg. Ilyenkor legyünk érdeklődőek, de ne akarjuk azonnal megoldani a problémát. Amikor gyermekünk mesél valamiről, sokszor nem tanácsot vagy megoldást vár, hanem meghallgatást, megértést és együttérzést.
Bátorítsuk az érzelmek kifejezését! Az örömnek, bánatnak, csalódásnak, félelemnek és izgalomnak egyaránt helye van. Mutassunk ebben is példát. A nyitott kérdések segíthetnek abban, hogy a gyermek könnyebben megossza élményeit: „Mi volt ma a legérdekesebb?”, „Mi lepett meg ma?”
A legkisebb sikereket és előrelépéseket is érdemes észrevenni és megünnepelni. A kedves, bátorító szavak, egy közös program vagy egy apró jutalom mind erősíthetik az önbecsülés és a hatékonyság érzését.
Nagy váltások: oviból suliba, általánosból gimibe
Nagyobb váltásoknál próbáljuk ismerőssé tenni a lehető legtöbb új tényezőt. Látogassunk el az új iskolához, sétáljunk el mellette, menjünk be, járjuk be az oda vezető utat, ha lehet, ismerkedjünk leendő osztálytársakkal. Minél kevesebb az ismeretlen tényező, annál simább lesz az új helyzethez való alkalmazkodás.
Az első osztály, felsőbe vagy gimnáziumba kerülés mind olyan váltások, melyek természetes módon gyakrabban hoznak magukkal szorongást. Ez erőteljesebben érinti a ragaszkodó és a visszahúzódó gyerekeket. Ilyenkor előfordulhat szeparációs szorongás, ami együtt járhat hisztirohamokkal. Hogy ezt a lehető legjobban kezeljük, érdemes tervet készíteni, hogy mit fogunk csinálni, mit fogunk mondani. Az elköszönés legyen rövid, de szeretetteljes. Ne húzzuk el a búcsút, és ne kezdjünk alkudozásba. A következetesség és a kiszámíthatóság biztonságot adhat. Segíthet egy visszatérő mondat is: „Most mennem kell, délután jövök érted. Érezd jól magad, szeretlek!”. Miután elindultunk, többször már ne menjünk vissza, ez ronthatja a hiszti tüneteit.
Ilyen váltásoknál gyász is megjelenhet a szülőben, ez természetes. Lezárult a kisgyermekkor, serdül a gyermekünk. Segít a gyász megélésében a búcsú, az óvodai/általános iskolai szép emlékek felidézése, a hálaadás.
Tudatosítsuk, hogy nem vagyunk egyedül, tápláljunk bizalmat abban, hogy gyermekünk és mi is sikeresen meg fogunk küzdeni az akadályokkal. Ha a folyamatban segítségre lenne szükségünk, az Egészségfejlesztési Irodában van lehetőség ingyenes segítő konzultációra.
Bejelentkezés: [email protected].