Ismered a helyi közösségeket? - Több mint egy évszázada szolgálatban

Elsőként érkeznek, ha baj van, önkéntesen dolgoznak, és 102 éve számíthat rájuk a város. Biatorbágy egyik legpatinásabb civil szervezete a Biatorbágy Önkéntes Tűzoltó Egyesület. Generációk váltották egymást az egyesület soraiban, de a küldetés változatlan maradt: segíteni a bajba jutottakon, megvédeni az embereket, építeni a települést és a közösséget.

Tornádókatasztrófában született

A történet kezdete egy tragikus eseményhez kapcsolódik: 1924. június 13-án Magyarország egyik legerősebb tornádója söpört végig a Zsámbéki-medencén. A pusztító vihar Bián alakult ki, és olyan károkat okozott, amelyek hosszú időre meghatározták a település életét. Házakat rongált meg, fákat csavart ki, gyümölcsösöket tett tönkre a tornádó; 450 házból 400 súlyosan megrongálódott vagy összeomlott, négyen meghaltak, harmincan megsérültek. A természeti csapás ereje mindenkit megdöbbentett.

A helyiek azonban nemcsak a pusztítást látták meg ebben a tragédiában, hanem a felelősséget és az összefogás szükségességét is. A vihar után a biai és torbágyi férfiak elhatározták, hogy megszervezik saját tűzoltóságukat, hogy a jövőben gyorsabban és hatékonyabban tudjanak reagálni a hasonló helyzetekre. Így született meg a Biai, illetve az akkor még különálló Torbágyi Tűzoltóság.

Az alapítók célja egyszerű, mégis rendkívül fontos volt: megvédeni a települést és az itt élő embereket. Az önkéntességre épülő közösség hamar a helyi élet meghatározó szereplőjévé vált – és azóta is annak számít.

Az egyesület ma

Napjainkban az önkéntes tűzoltó-egyesületek szerepe egyre fontosabb Magyarországon. A hivatásos szervek mindinkább számítanak az önkéntesek közreműködésére, hiszen hatalmas előnyük, hogy részvételükkel a segítség helyben van. A Biatorbágy Önkéntes Tűzoltó Egyesület ma már korszerű felszerelésekkel, jól képzett tagokkal és komoly szakmai háttérrel működik.

Az egyesület jelenleg 27 tagot számlál – köztük Nagy Tibor parancsnokot és Kovács Gábor elnököt. Közülük 25-en rendelkeznek tűzoltó-alapképzéssel, így szaktevékenységet is végezhetnek, további két fő pedig a következő 40 órás képzésre vár. A szervezet ma négy tűzoltójárművel rendelkezik. Az egyesület EMÜ I. kategóriás besorolása azt jelenti, hogy eszközeik és felszereléseik megfelelnek a szigorú szakmai előírásoknak, és riasztás esetén azonnali beavatkozásra is képesek.

Vihar, mentés, segítség

Az önkéntes tűzoltók feladata ma már jóval túlmutat a klasszikus tűzoltáson. Részt vesznek viharkárok felszámolásában, műszaki mentésekben, lakossági segítségnyújtásban és tűzmegelőzési feladatokban. Egyre gyakoribbak azok a szélsőséges időjárási helyzetek – viharok, fakidőlések, villámárvizek –, amelyek gyors helyi reagálást igényelnek. Ilyenkor az önkéntesek jelenléte felbecsülhetetlen.

A tavaly júliusi vihar után az első 24 órában több mint 40 riasztást kaptak, és a helyreállítási munkálatokból is jócskán kivették a részüket. 2024-ben összesen 214, 2025-ben pedig már 260 esetben nyújtottak segítséget.

Az egyesület működése több pilléren nyugszik. Az önkormányzati támogatás mellett pályázati forrásokból, adományokból, felajánlásokból és különféle munkákból biztosítják a működéshez szükséges anyagi hátteret. Az önkéntes lét egyik sajátossága, hogy a tagok fizetség nélkül végzik munkájukat – elhivatottságból és közösségi felelősségből. 

Az egyesület egyik fontos célja a hagyományok megőrzése és továbbadása. Évről évre megszervezik a Szent Flórián-napi tűzoltófelvonulást, részt vesznek gyereknapi programokon, húsvéti locsolkodáson, és a Mikulás-felvonulás is sok család számára vált kedves hagyománnyá. Ha szükséges, a település fáinak öntözésében is segítenek.

Emellett fontosak a szakmai és baráti kapcsolatok is. Szoros bajtársi kötelék fűzi őket a környékbeli önkéntes tűzoltóságokhoz, rendszeresen részt vesznek egymás rendezvényein és programjain. A Pernye kupa névre keresztelt főzőversenyt a régi tűzoltóhagyományok megőrzése érdekében élesztették újjá a közelmúltban, amelyen minden környékbeli egyesület részt vesz, sőt az alistáli bajtársak is rendszeres vendégek.

Közös gyakorlatokat is tartanak, részben azért, mert a Vadas Járás Mentőcsoportnak több biatorbágyi tűzoltó is tagja. Emellett rendkívül jó kapcsolatot ápolnak Alistál és Bolheim testvérvárosok önkéntes tűzoltó-egyesületeivel is, legyen szó városünnepről, szakmai programról vagy jubileumról.

A közösségépítés mellett kiemelt figyelmet fordítanak az utánpótlás-nevelésre is. Az egyesület 2019-ben indította el ifjúsági tűzoltóprogramját, amely a koronavírus-járvány idején leállt. Mivel a csapat jelenleg elsősorban a bevetésekre, gyakorlatokra és képzésekre koncentrál, egyelőre nincs kapacitásuk a program újraindítására, de hosszabb távon szeretnék ismét elérhetővé tenni a fiatalok számára.

További céljaik között szerepel az önálló beavatkozói státusz elérése. Ennek megszerzése esetén az egységek képesek lennének önállóan, hivatásos tűzoltói segítség nélkül is beavatkozni az aktuális káreset jellegétől és nagyságától függően. Ez egyszerre jelentene nagyobb felelősséget és komoly szakmai előrelépést, miközben jelentős terheket vennének le a hivatásos állomány válláról. Az önálló beavatkozás feltétele az állandó ügyeleti rendszer biztosítása, valamint az, hogy riasztás után legfeljebb öt percen belül el tudjanak indulni a helyszínre.

Ennek egyik legfontosabb feltétele egy megfelelő körülményeket biztosító új szertár létrehozása, amelynek ügye közel harminc éve vár megoldásra. Az egyesület folyamatosan egyeztet az önkormányzattal, Kocsis József polgármester szerint pedig a városvezetés azon dolgozik, hogy még ebben a ciklusban megvalósulhasson az elképzelés.

A Bia ÖTE története jól mutatja, hogy az önkéntesség nem pusztán segítségnyújtás, hanem közösségteremtő erő is. Az elmúlt több mint száz év során a szervezet túlélte a történelem viharait, miközben mindig képes volt alkalmazkodni az új kihívásokhoz.

Az egyesület egyik mottója tökéletesen összefoglalja ezt a szemléletet: „Az önkéntesnek nem az ideje több, hanem az elkötelezettsége.”

Tagjaik több mint száz év után is ugyanazzal az elszántsággal állnak készen a segítségnyújtásra, mint elődeik – és talán ma nagyobb szükség van rájuk, mint valaha.

Fotók: Sass Judit