Ismered a szomszédod? – Tajti László

Biatorbágy történetében vannak, akik nemcsak tanúi voltak a változásoknak, hanem alakítói is – Tajti László ilyen ember. Életútja Etyekről indult, villanyszerelőként szerzett tudása, szakmai versenyeredményei és vállalkozói tapasztalatai végül Biatorbágyon teljesedtek ki. „Én etyeki és biatorbágyi vagyok, ez a két hely az életem része” – mondja a 77 éves, ma is aktív nyugdíjas, aki a városünnep óta a Biatorbágyért kitüntetés büszke tulajdonosa.

Gyermekkor Etyeken, ami kitartásra tanította

Tajti László 1949. március 19-én született Etyeken, otthonszüléssel. „Bábaasszony segített a világra jönni – idézi fel, majd hozzáteszi –, a bába az ismert üzletember, Demján Sándor édesanyja volt.” Tajti László gyermekéveit a falu tanárai határozták meg. 8 évesen detektoros rádiót épített, később pedig kiváló fizikatanára alapos tudással készítette fel a fizika alapjaira a folyton változó 20. századi Magyarországon. „Rákosi-, Kossuth- és Kádár-címer – ez mind benne van az értesítőmben.”

A szegénység korán megtanította a felelősségre. „Szegények voltunk, nem tudtam elképzelni, hogy szüleim támogatni tudják a tanulásomat, mert akkor már a nővérem is Bicskére járt középiskolába” – mondja. Érdeklődni kezdett a tanulói ösztöndíjrendszer iránt: ha jól tanul, már fél év után megduplázzák az akkori havi 45 forintot, ezért a gimnázium helyett a szakmát választotta.

Szakmai indulás – országos versenyek, televíziós döntők

A szakmunkásképzőben hamar kitűnt: 1966-ban országos első lett a Szakma ifjú tanulója versenyen. A győzelem után már nem kellett harmadik évfolyamra járnia: megkapta a szakmunkás bizonyítványt és jutalmul a kéthónapos mongóliai szakterületi kiküldetést.

1967-ben bevonult katonának, 25 hónapot szolgált. Ezalatt párhuzamosan esti tagozaton gimnáziumba járt, előbb Budapesten, majd Bicskén. A katonaság alatt jött az újabb nagy lehetőség: a Szakma ifjú mestere országos verseny. Előbb a katonaságban hadtápbajnokságot, majd hadseregbajnokságot nyert, végül bekerült az országos első 50 delegált közé. A Magyar Televízió négy héten át közvetítette a döntőt, a fináléban országos első lett. A verseny pénzdíjából vásárolta a telket Biatorbágyon. „A kék szemű hozott át engem ide” – mondja mosolyogva, feleségére utalva. 1974-től már biatorbágyi kisiparosként dolgozott.

Közéleti pálya – 25 év szolgálat Biatorbágyért

„A Kassai utca sártengerében gyakran toltuk ki a szülőanyát szállító mentőt, ezen akartunk változtatni az utcabeliekkel.” Ez volt az indíték, ami miatt a közélet felé fordult. 1985-ben lett tanácstag, majd 90-től képviselő.

A nitrátos vizű kutak miatt a vízhálózat kiépítése is sürgető feladat volt. 1991 előtt már aktívan szervezte tanácstag társaival a vízhálózat fejlesztését. Kulcsszerepe volt a viadukt megmentésében, ami a Matuska-merénylet után a kommunisták elleni üldözés mementója volt. „Én voltam akkor az erőszakos kisebbség, aki nem támogatta a lebontását.” Végül az 1990-es években felújították.

Képviselőként számos meghatározó fejlesztés fűződik a nevéhez: a Fő tér mai arculatának kialakítása, a korábbi Vasútállomás–Faluház teljes átépítése, amelynek közbeszerzési bíráló bizottsági elnökeként hosszú éveken át volt felelős döntéshozója. Képviselőtársaival együtt jelentős szerepet vállalt az Egészségház 2009-es létrehozásában, a torbágyi patakpart és a templom környékének rendezésében, a viadukt alatti körforgalom előkészítésében, valamint a Dévay Gyula utcai óvoda megépítésében. Olyan beruházások tevékeny részese volt, amelyek alapvetően formálták Biatorbágy mai arculatát és működését. Komoly szerepet vállalt Biatorbágy várossá nyilvánításának előkészítésében is. A 90-es években Biatorbágy lélekszáma erősen fogyott, Herceghalom önállóvá válása sem segített ezen a folyamaton, majd 1996-97 körül fordult ez a trend. A Budaparkkal való tárgyalások, a szennyvíztisztító építése és az infrastruktúra fejlesztése új lendületet adott a településnek. „Amikor jöttek az első cégek, akkor a település elkezdett növekedni. Ma már majdnem 16 ezren vagyunk.” Szívesen idézi fel a testvérvárosi kapcsolatok születésének történetét is. Az első együttműködés 1989-ben jött létre Herbrechtingennel. „Másfél évig tartott, mire engedélyezték az NSZK-val való kapcsolatot a kommunista hatóságok” – idézi fel. Később sorra nyíltak meg az új együttműködések: Gyergyóremete 2001-ben, Kiti 2004-ben, majd Alistál és Nagydobrony is csatlakozott Biatorbágyhoz.

Büszkén mutatja a biatorbágyi projektekért kapott elismeréseit: a Faluház, az óvoda, az Iharosi Sporttelep és az Egészségház átadásáról kapott érmek a vitrinben sorakoznak, idén pedig a Biatorbágyért kitüntetés is gazdagítja a gyűjteményt. „A Biatorbágyért kitüntetés különösen fontos számomra, örömmel tölt el, hogy még sokan emlékeznek rám, és mindarra, amit Biatorbágyért tettem. A személyi igazolványom 2064-ig érvényes, van még időm, és teendőm is” – mondja nevetve. Ma is aktívan figyeli a képviselő-testület munkáját, minden közvetítést végigül. Hitvallása egyszerű és következetes, ajánlja mindazoknak, akik a közéletben akarnak érvényesülni és alkotni: „Mindig önmagunkból induljunk ki, és végezzünk önvizsgálatot! Ha elszakadunk a valóságtól, kialakul egy kultusz, hogy mindent jól csinálunk. Ez a legveszélyesebb.”

Tajti László története nemcsak egy életút, hanem Biatorbágy történetének egy szelete is. Köszönjük a városért végzett állhatatos munkáját!

Fotó: Sass Judit