Nem kis feltűnést keltett Bián a negyvenes években két vagány suhanc: Juhász Ferenc és Hantai Simon. Senki sem sejtette még ekkor, mekkora elismeréseket gyűjtenek majd be a nagyvilágban. Az egykori állomás, ahonnan a költő napi útjaira indult, ma a nevét viselő művelődési központ.

A Juhász Ferenc Művelődési Központ előtt nem áll, hanem ül egy szobor. És majdnem minden erre járó gyerek ült már az ölében – sok felnőtt pedig mellette. Böjte Horváth István alkotását 2017-ben állíttatta a város önkormányzata az egykori vasútállomás elé. Talapzatán a négy égtáj. Juhász Ferenc északon ül, mi délről nézünk szembe vele. Ha pedig a Faluház épületébe tartunk, kötet- és verscímek olvashatók a lábunk alatt. A kultúrváróba lépve az Állomások, pályaudvarok című versének részlete üdvözöl. A polcon pedig a Tálas Tamássy Tamás gondozásában megjelent Juhász Ferenc-breviárium fogad. A költő tíz éve nincs közöttünk.

Juhász Ferenc 1928-ban született Bián, szegénységgel küszködő magyar-sváb családba. Itt kötött életre szóló barátságot a szintén sváb származású Hantai Simonnal. Míg a költő a szavak, addig a festő a színek, formák erejével kívánta kifejezni a világot. De dolgoztak együtt is: Hantai készítette az illusztrációkat Juhász több kötetéhez.

Juhász Ferenc költői indulása a II. világháború utáni időszakra esett. Kezdeti népi realizmusra épülő verseit az ötvenes évek művészi, társadalmi ellentmondásai átformálták. Nagy László költőtársával együtt a látomásos-szimbolikus-mítoszi verstípus képviselői lettek.

Szarvasének

Vecsei H. Miklós és a QJUB december 6-án 19 órakor emlékezik a költőre: Szarvasének címmel Juhász monumentális költeményét, az 1955-ben írt Szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából című látomását állítva a középpontba. A tehetséges, fiatal színész−rendező Vecseit ez a mű kötötte végleg a színházhoz.

Juhász Ferenc fiatal költőként a maga útját akarta járni, ezért hamarosan ütközött a kultúrpolitikával. Néhány évig nem tudott megszólalni, nem tartottak igényt írásaira. Csak 1965-ben jelenhetett meg újra, pedig akkor már bizonyos volt: munkássága meghatározó a magyar költészetben. Innentől sorra jelentek meg kötetei, mind több külföldi úton képviselte a magyar irodalmat, verseit több nyelvre is lefordították. Kétszer kapott Kossuth-díjat, és Nobel-díjra is felterjesztették.

In memoriam JF - Barics Sándor kiállítása

A Faluház Galériában december 9-én nyíló kiállításban Juhász Ferenc nyers, szürreális világának és a kortárs művész, Barics Sándor absztrakt kollázsainak találkozásából egy különleges művészeti párbeszéd bontakozik ki. A Németországban élő festőművész kiállításának alapját Juhász Ferenc "Szent tűzözön regéi" című ciklusa ihlette, melyben a költő a világpusztulás látomásaival viaskodik. Az alkotások fő irányvonalát a papírra komponált, majd akrillal átfestett kollázsok adják, amelyekben gyakran bukkannak fel Juhász Ferenc költészetének szövegrészletei is, megteremtve az irodalom és a képzőművészet lírai kapcsolatát." Ez a vizuális univerzum egyszerre szól a szorongásról, az elmúlásról és az újrakezdés reményéről, lehetőséget adva a néző számára, hogy saját érzésein, emlékein keresztül kapcsolódjon ehhez a zaklatott, mégis gyönyörűen gazdag világhoz.

A december 9-én, 18 órakor kezdődő kiállítást Mikó F. László költő és festőművész nyitja meg, majd az intézményben működő Múzsák Társulat – Játszótér szakkör gyermekcsapatának Juhász Ferenc költőre emlékező Az alvó kisvonat című előadása lesz látható.

Megkerülhetetlen költészet, titkokat rejtő világ a mai magyar lírában Juhász Ferencé. A feladat, amit a nevét viselő intézmény felvállal, sem kevés: egy város közösségének, kulturális életének induló és érkező pontja, centruma. S csak remélhetjük, hogy munkánk méltó névadónk szellemiségéhez.

fotók: Horváth Imre archívuma