Kabát, Ördöglovas, legenda és valóság - Csaplár Vilmos, író
Ismered a szomszédod?
Hogy bírhat költözésre egy fogason lógó kabát? Milyen volt Széchenyi és Sándor Móric lóversenye Biatorbágyon? És hogyan él egy író, amikor nem siet sehová?
Csaplár Vilmos író eleinte csak lejárt Budapestről Biatorbágyra. Itt élt a harmadik gyermeke, Juli és az anyukája. A nagyszülők házában.
„Egyszer megérkeztem, az előszobában felakasztottam a kabátomat, mentem befelé – meséli –, aztán eszembe jutott, hogy valamit a zsebemben felejtettem. Visszafordultam. Erre a lányom: ’Papa, már mész is?’
„Hirtelen rám tört egy érzés. A kislányom azt képzeli, hogy én csak kabátot felakasztani jöttem ide? Három gyerekem van, három anyától. Az első lányom Hollandiában nőtt fel, fél évet voltam velük, fél évet itthon. A második gyerekem, a fiam édesanyjával kétszer jöttünk össze és mentünk szét. Egyiküknél sem voltam jelen úgy, mint igazi apa. Juli valószínűleg az utolsó gyerekem, már elmúltam ötven, mikor született. Legalább őt neveljem úgy, hogy mellette legyek.”
Úgyhogy a kabátnak állandó helye lett a fogason.
Ördöglovas
Csaplár a költözéssel egy, a hetvenes évek óta vele élő karakterhez is közelebb került. A Szabadság téri és a bajnai Sándor-Metternich-kastély egykori urához, Sándor Mórichoz, akit Londonban Ördöglovasnak neveztek el, mert lakomákon, ahogy itthon is, az asztalon léptetett lovával úgy, hogy pohár, tányér meg se mozdult. Pedig gyerekként apja tiltotta a lovaglástól.
„A legenda szerint Sándor Vince halálos ágyát fia egy cseléddel figyeltette. Amikor az intett, hogy az apa bevégezte, rohant az istállóba. Hiába mondta a lovász, hogy ne üljön fel, sose lovagolt még. ’Akinek tanulni kell lovagolni, az soha nem is fog tudni’ – mondta erre Móric, és kivágtatott az istállóból. Rendkívüli lovas lett. Bécs-Buda, Buda-Bécs gyorsasági versenyek gyakori résztvevője volt, még Széchenyit is le-legyőzte.”
Sándor Móricról az író a hetvenes évek óta gyűjt anyagot – közben pedig megírt 26 kötetet másról.
Csaplár Vilmos pályája novelláskötettel indult 1971-ben (Lovagkor). 13 regénye és négy novelláskötete, több esszékötete jelent meg, 8 forgatókönyvéből készült film, egy drámáját bemutatták Pécsett. Dolgozott szerkesztőként, alapított lapokat. Magyarország második legnagyobb szakmai szervezetének, a Szépírók Társaságának elnöke volt (2003-2012).Számos díjjal ismerték el munkásságát, többek között: Babérkoszorú-díj, József Attila-díj, Füst Milán-díj, Balázs Béla-díj, Budapestért díj, AEGON művészeti díj, Szépíró-díj. Tagja a Digitális Irodalmi Akadémiának és az MTA Széchenyi Művészeti Akadémiájának. Könyvei több nyelven megjelentek, antológiákban és önállóan. Élettársa dr. Márkus Éva német nyelvész, egyetemi oktató (ELTE). Gyermekei: Flóra (1982), Ignác (1991), Júlia (2004).
Valóság és legendák
Csaplár Vilmos regényeiben gyakran keveredik fikció és valóság. Legismertebb ilyen típusú munkája az öt kiadást megért Igazságos Kádár János.
„Gondoltam, kiderül a könyvből, hogy erősen ironikusan értendő – de az író-olvasó találkozókon világossá vált, hogy nem… Az egyiken egy néni megkérdezte, hogy ugye, pont így volt minden, ahogy a könyvben le van írva. Ha maga szerint az igaz, hogy a föld alatt el lehet jutni Mongóliából Párizsba, akkor igen - válaszoltam. Volt olyan is, hogy számonkérték, hogy egy szemét gyilkosról hogy lehet ilyen vicces könyvet írni.”
A könyvből 13 részes rádiójáték is készült.
A rendszerváltáskor kiadott tényregényei magas példányszámban fogytak el. A Pénzt, de sokat! címűből tv-film készült.
Biatorbágyi hétköznapok
Csaplár Vilmos Biatorbágyon ma már úgy él, hogy nem kell időpontokra rohannia. Van ideje gondolkodni.
„Az emberi természetben az az érdekes, hogy teljesen semmi se tudható meg. Tehetünk rá kísérletet, írhatunk regényeket, de az se valaminek a pontos rajza. Részben a külvilágban, részben viszont az íróban képződik, és olyan lesz, amilyennek ő akarja. De hogy a valóságban hogy van?”
Juli már 21 éves, beköltözött Budapestre, kisfilmeket rendez, színészetet tanul és novellákat ír.
„A legidősebb lányom évente többször jár haza, jóban vagyunk, a karácsonyok egy napját már évek óta együtt töltjük. Vele meg az ő anyjával. Tavaly a fiam is velünk volt. A két lány nagy összekötő, hálózatteremtő.”
portréfotók: Sass Judit