A nagyszigeti Szily család története szorosan összefonódik a magyar történelemmel, a hazai művelődéstörténettel éppúgy, mint Biatorbágy helytörténetével. A család irataiban az első említés egy keresztnév nélküli Szilyről szól, aki a törökök elleni harcban esett el 1663 után.

Az ő dédunokája Szily József (1746–1827) udvari tanácsos. (A megszüntetést követő naptól az ő nevét viselte volna a biatorbágyi mezőgazdasági szakiskola.) A feljegyzések őt említik birtokszerzőként. De nem házasodott be a birtokokba: 1770-ben nőül vette ugyan hügyei Farkas Terézt, az eredeti birtokos Farkas család leányát, de a biai és torbágyi birtokokat Farkas Antal csak 1775-ben adta el neki. Szily József a kastélyt kibővítette, és nevéhez fűződik az iharosi Szent Vendel-kápolna építésének megkezdése is.

Szily József első fia, József (1772-1793) a Gyulay-gyalogezred zászlótartójaként fiatalon elesett a Freckenfeld melletti csatában. Szily József második fia, Antal (Pest, 1774. november – Szomor, 1833. január 18.) 1792-ben József bátyjával együtt a Gyulay-gyalogezredben kezdte meg katonai szolgálatát. 1794-ben a császár későbbi 1. sz. huszárezredébe állt be, ahol 1795-től hadnagyként szolgált. 1800-ban főhadnaggyá léptették elő, majd a Nádor-huszárezredben másodkapitányként harcolt. Többször megsebesült, 1809-ben egyik karját amputálták. Az 1809-es nemesi felkelésben a Békés vármegyei inszurgens lovassereg parancsnokává és őrnaggyá (főstrázsamesterré) nevezték ki. 1810-ben a Mária Terézia vitézi rend lovagkeresztjével tüntették ki, mellyel báróságot kérhetett volna, de ezt édesapja megtiltotta neki. 1811-ben fél karja okán nyugdíjazták. Emiatt megkeseredett, nem is nősült meg soha, és életének utolsó éveit a Páhi pusztai, majd a szomori, apja halála után pedig a bia−torbágyi családi birtokon főként vadászattal töltötte.

Szily József testvére, Ádám (1763–1844) a Graven huszárezred hadnagyaként szolgált. Laczkovics János kapitány barátjaként részt vett a Martinovics-féle összeesküvésben. Később Torontál vármegye szolgabírája lett. A gyermekek közül ifj. Szily Ádám futotta be a legnagyobb karriert. Ő Pest vármegyében lett főszolgabíró. Izsákon földbirtokot szerzett, és a 19. század közepén kastélyt épített. Leszármazottai közül Szily Kálmán neve a legismertebb – ő az a Szily, akinek a nevét viseli az utca Biatorbágyon.

Szily Kálmán sok időt töltött gyerekként Bián és Torbágyon az 1850-es évek elejéig, a családi birtokokon és a kastélyban. A budai József Ipartanodában, majd a bécsi, zürichi, berlini és a heidelbergi egyetemen tanult. Pesten és a bécsi műegyetemen Stoczek József tanársegédje, ideiglenes tanár, majd a kísérleti fizika, az elméleti fizika és az analitikai mechanika tanára. A termodinamika elveinek mechanikai elveire való alapozásával foglalkozott. 1871–84 között volt az egyetem dékánja, majd rektora. Megreformálta az egyetem szervezetét, és felépült a Műegyetemnek otthont adó épületegyüttes is. 1890-ben megindította, és 1905-ig szerkesztette az MTA havi folyóiratát, az Akadémiai Értesítőt, és megszervezte az MTA-n a Széchenyi-múzeumot. Titkárként jelentős szerepe volt a Természettudományi Társulat fellendítésében. 1869-ben mint a társulat főtitkára, megindította és 1898-ig szerkesztette a Természettudományi Közlönyt, és ő létesítette a Természettudományi Könyvkiadót. 1880-tól a társulat elnöke lett. Az 1880-as években több forrásközlés és az ezekhez fűzött magyarázat erejéig foglalkozott Bia és Torbágy helytörténetével is. Idős korában is rendszeresen ellátogatott településünkre.

A természettudományos mozgalmak múltjával foglalkozva a régi természettudományos műnyelv, s ezzel kapcsolatban a nyelvtudomány iránt kezdett érdeklődni. Az 1890-es évek végén áttért a magyar nyelvtudomány rendszeres művelésére, majd 1904-ben megalapította a Magyar Nyelvtudományi Társaságot, melynek elnöke lett. Folyóirata, a Magyar Nyelv első főszerkesztője volt, majd az MTA főkönyvtárosa lett. Nyelvészeti munkásságáért 1913-ban az Akadémia Nagyjutalmával tüntették ki. 1915-től a főrendiház tagja volt. Biatorbágy 2013-ban, a Szily-Fáy-kastélyban állított mellszobrot Szily Kálmánnak.

Miért éppen ő? Ez a Szily – az a Szily? Igen és nem.