Miért éppen ő? - Zugor István
A lelkész, aki nemcsak a biai reformátusok életében, de a holland-magyar kapcsolatokban is fontos szerepet játszott. Február 21-én lenne 123 esztendős.
Zugor István
(1903. február 21. – 1984. július 1.)
Zugor István 1903-ban született Székesfehérváron. Diákként tanítással kereste kenyerét szülővárosában, majd Budapesten, ahol az akkori Budapesti Református Teológiai Akadémiának volt hallgatója. Alapvizsgája után rögtön Németországba ment, ahol Bielefeldben dolgozott kórházi betegápolóként. Hazatérve a Kálvin téri, majd a józsefvárosi gyülekezetben tevékenykedett segédlelkészként. Közben feleségül vette a szintén székesfehérvári Barna Idát. 1928-tól 1929-ig a hollandiai Utrechti Egyetem ösztöndíjas hallgatója volt.
1929-ben Kalocsára került, ahol 1930-ban már gyülekezeti lelkipásztori rangot kapott. Itt nagy szorgalommal szervezte a helyi egyházi életet, kiterjesztve munkáját a környező településekre is. Biára pár évvel később, 1935-ben kapott meghívást. Lelkészként itt is nagy odaadással szervezte a hitéletet, amelyben felesége is aktívan támogatta. Talán ennek eredményeképpen bízta meg dr. Ravasz László püspök a Dunamelléki Református Egyházkerület vagyonkezelői feladataival. Mindeközben újra megszervezte a biai Gazdakört, és jelentős szerepet játszott a Községi Legeltető Társulat létrehozásában, ezzel is támogatva a helyi gazdálkodókat. A biaiak a téli időszakban sem unatkoztak mellette. A folyamatos tanulás jegyében télvíz idején szövő-, fonó-, festő- és egyéb tanfolyamokat indított.
Az élet szinte minden területére kiterjedő feladatai mellett esténként – javarészt holland könyvekből – folyamatosan képezte magát. Ezzel párhuzamosan elkészítette az első holland−magyar kéziszótárt, amely 75 ezer szót tartalmazott.
A szótár kiadását több tényező is akadályozta. A II. világháború zivataros és kiszámíthatatlan éveiben öt lányáról is gondoskodnia kellett. Végül 1962-ben meghívást kapott Hollandiába; az Utrechti Egyetem Hittudományi Karán állította össze a szótár teljes anyagát.
Ez a fél év, bár Hollandiában eredményes volt, a biai gyülekezetből csalódást váltott ki. A helyiek úgy érezték, Zugor István cserbenhagyta őket. Ennek következtében nemcsak saját magával, de a presbitériummal is sokat vívódott. Rá egy évre, 1964-ben kérte azonnali nyugdíjazását, és a nyugalmat keresve egyik lányához költözött Budapestre. Ebben az időszakban felesége segítségével tovább folytatta a szótár készítését.
Hiába a családi kör és Budapest pezsgése, szíve visszahúzta Biatorbágyra. 1966-ban a Petőfi utcában vettek egy kis házat. A keresett nyugalmat végül ott találta meg, ahonnan elment. Élete egyik fő munkája, az első holland-magyar szótár 1967-ben jelent meg, amelyet az évek folyamán többször is kiadtak. 1970-ben maga az Akadémiai Kiadó bízta meg egy újabb szótár elkészítésével. Felesége 1978-ban hunyt el, így nem érhette meg ennek 1979-es megjelenését. Ennek elkészülte után visszavonultan, csendesen élt Petőfi utcai otthonában, ahol továbbra is nyílt szívvel és szeretettel fogadta látogatóit. Hátralévő idejében fordítással foglalkozott. Végül hosszú, eredményes és mozgalmas életének végén, 1984-ben, 81 évesen tért meg a teremtőjéhez.