Valószínű, hogy idén már több biatorbágyi kutyagazdi is szembesült a nyár egyik legkellemetlenebb „meglepetésével”: a toklásszal. Ez az apró, ártalmatlannak tűnő egérárpa‑kalász úgy tud befurakodni a bundába, a fülbe vagy a mancsba, hogy közben komoly fájdalmat és akár súlyos gyulladást okoz. A száraz, forró nyár pedig különösen kedvez a terjedésének, mintha csak erre várna. Arról, hogy miért ilyen alattomos ez a növényrész, és hogyan tudunk hatékonyan védekezni ellene, Dr. Demjén Zsófia biatorbágyi állatorvost kérdeztük.

Mennyire aktuális problémával állnak szemben a gazdik?

Dr.D.Zs:A toklász május végétől válik igazán aktuálissá, és úgy tűnik, idén még több van belőle, mint korábban. Állatorvosként már a tünetek hallatán összeszorul a gyomrunk: ha egy kutya hirtelen rázni kezdi a fülét, egyik pillanatról a másikra nyalogatja a mancsát, vagy a cica egyik szeme erősen váladékozni kezd és nem tudja kinyitni… ezek mind olyan jelek, amelyek ebben az időszakban nagyon valószínű, hogy toklászra utalnak.

Tulajdonképpen mi is az a toklász?

Dr.D.Zs:A toklász botanikai értelemben az egérárpa kalászát alkotó apró füzérkék külső virágzati fellevele, de a köznyelvben magát a kalászt, vagy gyakran annak darabjait, a füzérkéket nevezik így. Ez a gyomnövény igazi túlélő: ragadós, szúrós kalászt növeszt, amely érés után könnyen szétesik apró részekre. Ezek a füzérkék aztán megtapadnak a kutya bundáján, a mancs között, a fülben, vagy akár az ember ruháján is. Az egérárpa jól bírja a szárazságot, igénytelen, és gyakorlatilag mindenhol ott van: árokszélen, mezőkön, gondozatlan járdaszéleken, utak mentén… ahol csak egy kicsit is elhanyagolt a növényzet, ott biztosan találkozunk vele.

Milyen problémát okozhat a toklász kutyáknál, macskáknál?

Dr.D.Zs:A toklász leggyakrabban a lábujjak közé, vagy a fülbe jut be, ezért a hosszú, lógó fülű kutyák gazdáinak különösen résen kell lenniük. Ha a kalász a hallójáratba kerül, gyulladást okoz, és sajnos az is előfordulhat, hogy átfúrja a dobhártyát. A veszély azonban nem áll meg a fülnél. A szájüregben a fogak mellé, a nyelvbe vagy a garatba is be tud fúródni, ilyenkor fájdalmat, nyelési nehézséget, váladékozást látunk. Ha az állat felszippantja, az orrjáratokban okoz heves tüsszögést, gyulladást. De tulajdonképpen bármelyik testnyílásba bekerülhet, ha az állat olyan helyen ül le, ahol elszáradt kalászkák vannak. Vagy akár a szembe is, ha csak benéz a növények közé.

A praxisokban előfordulnak egészen extrém esetek is. Volt olyan kutya, amelynél a toklász a lábujjak között hatolt be, és hónapokkal később a könyöknél találtuk meg. A kalász szerkezete úgy alakult ki, hogy csak befelé halad, kifelé nem. Nem marad egyhelyben, hanem vándorol, ezért is fontos, hogy minél előbb eltávolítsuk.

Dr.D.Zs:Hogyan tudjuk megelőzni, hogy elkerüljük ezeket a sérüléseket?

A legfontosabb, hogy lehetőség szerint kerüljük az egérárpával sűrűn benőtt területeket, bár tudom, ez nem mindig egyszerű. A hosszabb szőrű kutyáknál sokat segít, ha az ujjak közti szőrt lenyírjuk, mert ott tud a legkönnyebben fennakadni, aztán befurakodni. Megmosolyogtatóan hangzik, de a gyerekzokni vagy bármilyen tappancsvédő is jó szolgálatot tehet séta közben. A hosszú, lógó fülű kutyák gazdáinak még egy trükkje van: a veszélyes időszakokban érdemes harisnyát vagy egy könnyű sálat húzni a fülekre, így sok toklásztól meg lehet óvni őket.

A séta utáni ellenőrzés viszont mindenkinél kötelező. Nagyon fontos, hogy a gazdik átnézzék a kutyát: az ujjak között, a szem környékén, a szemhéj alatt, a fülben. Ha váladékozó sebet, duzzanatot látunk, ha a kutya sokat rázza a fülét vagy tüsszög, akkor mielőbb állatorvoshoz kell fordulni, hogy eltávolítsuk.

Biatorbágyon és a környéken mennyire gyakori probléma a toklász?

Dr.D.Zs:Sajnos nagyon gyakori. A mostani időjárás sem segít: a toklász szárazságtűrő, igénytelen gyomnövény, és a forró, csapadékszegény nyár miatt idén különösen jól tudott terjedni. A gondot az okozza, hogy a növény nagyon hamar elszárad. Ilyenkor a kalász könnyen szétesik apró darabokra, és ezek a kis füzérkék mindenhová eljutnak: a járdaszélre, a mezőre, a bokrok alá, a kutyák kedvenc pihenőhelyeire. A gazdik sokszor nem is látják, honnan került rá az állatra.

Mit tehetünk, hogy kevesebb toklász legyen a környezetünkben?

Dr.D.Zs:Sokkal többet, mint elsőre gondolnánk. Télen mindenki tudja, hogy a járdák síkosságmentesítése az ingatlan használójának feladata. Nyáron viszont sokan nem gondolnak arra, hogy a járdák melletti növényzet gondozása ugyanilyen fontos. Különösen azok, akik nem tartanak állatot, így kevésbé ismerik a toklász okozta problémákat. A megelőzés kulcsa az időzítés. Ha időben levágjuk az egérárpát, még mielőtt elszáradna, akkor nem képződnek azok az apró füzérkék, amelyek később szétesnek és mindenfelé széthullanak. Ez óriási különbséget jelent.

A klímavédelem és a természetalapú megoldások sokszor a vágatlan növényzet fontosságát hangsúlyozzák, és ez valóban fontos is. A toklász azonban kivétel. A vágatlan május vagy a ritkább kaszálás segíti a talaj kiszáradásának megakadályozását, segíti a jobb vízmegtartást, de az egérárpa esetében ez nem működik. Ha a növény elszárad, semmilyen nedvességet nem tart meg, és csak még több veszélyes kalászt szór szét. Ezt a gyomnövényt igenis érdemes irtani.

A mindennapi apró rutinok is számítanak. Én minden reggel, amikor leviszem a kutyát, összegyűjtöm a kalászkákat egy ürülékszedő zacskóba. Nem kell sokat, ha minden nap megteszi ezt az ember: 20-30 kalász, és gyakorlatilag meg lehet akadályozni a toklászmezők kialakulását. Egyszerű, gyors, és tényleg számít. Mi magunk is sokat tehetünk azért, hogy a környezetünkben kevesebb legyen a toklász, és ez a kutyáink egészsége szempontjából nagyon fontos.