A hagyomány szerint advent első vasárnapja mindig az, amelyik a legközelebb esik Szent András napjához, vagyis november 30-ához. Ehhez a naphoz számos szerelmi jóslás kötődik. Például ezen a napon három szem pogácsába egy-egy férfinevet sütöttek, majd ezeket a küszöbre tették. Úgy tartották, hogy amelyiket a kutya utoljára viszi el, az lesz a lány jövendőbeli férje. Máshol szokás volt, hogy a leányok előző este férfifehérneműt (ing, alsóruha a szerk.) tettek a párnájuk alá, és akivel álmodtak, az lett a vőlegényük. Ehhez azonban böjtölni kellett: csak akkor látták meg a jövendőbelit, ha ezt betartották.

A katolikus egyházban ma is szokás a rorátémisék megtartása. Advent első vasárnapjától karácsony napjáig mindennap, hajnalban tartják ezeket az úgynevezett angyali vagy aranyos miséket. A hiedelem szerint a roráte előtt keltek útra a boszorkányok, ezért minden ajtót, ablakot, ólat és istállót be kellett zárni még a harangozás előtt.

Természetesen nem maradhat el az időjárás-jóslás sem. A hagyomány szerint András napján egy gyümölcsfaágat kell vízbe állítani. Ha az ág karácsonykor virágzik, hideg és zord télre lehet számítani. Ha a közepe virágzik először, akkor januárban várható hideg idő; amennyiben viszont a tetején hoz virágot, akkor a tél végén sok hóra, fagyra és jégre lehet felkészülni.

Mára az advent elengedhetetlen kelléke lett a koszorú, bár eredetileg nem hazánkból származik. Az adventi koszorú ősét egy német lelkész készítette el 1839-ben: egy szekér kerekére örökzöld ágakat kötözött, és 24 gyertyával díszítette. A gyertyák száma később négyre csökkent, de jelentésük ugyanaz maradt: a lángok számának növekedése a fény szimbolikus növekedését jelzi, amelyet Jézus hoz el a földre. A ma ismert változat az 1930-as években vált széles körben elterjedtté.

A koszorú mellett nagy népszerűségre tettek szert az adventi naptárak is, amelyek szintén rengeteget változtak az idők során. Az ünnepre való ráhangolódást segítő naptár első írott említését Elise Averdieck német írónő jegyezte fel 1851-ben. Akkoriban a falra ragasztott képekkel számoltak vissza karácsonyig, és a 19. században elterjedt volt az is, hogy krétacsíkokat rajzoltak a falra, vagy minden nap egy gyertyát gyújtottak meg. A modern adventi kalendárium feltalálójaként Gerhard Langot tartják számon, aki 1903-ban készítette el első változatát, majd 1908-tól kezdte el kiadni.

A magyar néphagyományban és az egyházi szokásokban rengeteg olyan elem él tovább, amelyek a mai napig kísérik advent időszakát, akár a misére járás, akár a vasárnaponkénti gyertyagyújtás meghitt rítusaiban.

Fotó: Pixabay.com