Tótpál Judit önkormányzati képviselő, értékvédelmi és fejlesztési tanácsnok, a B_KÖZ_ÉP Egyesület tagja az előadás kezdete előtt kiemelte, hogy a rendezvény célja egy olyan tudásbázis létrehozása, ami segíti a várostervezéssel kapcsolatos párbeszédeket a jövőben. Az országos trendek és a helyi várospolitika kihívásai - ahogy a rendezvény címében is szerepel - érintik a kisvárosok jövőbeli működését a főváros szomszédságában. A téma fontos, az erről való előadást és diskurzust támogatta Biatorbágy önkormányzata, valamint a Pest Vármegyei Építész Kamara Budaörs és környéke Helyi Csoportja is.

Dedukció - a nagytól a kicsi felé

Koszorú Lajos távolról indította elméletét: a Földtől mint egésztől jutottunk el Biatorbágyig. A bolygón élő több mint 8 milliárd emberből 1–1 milliárd tartozik a legszegényebbek és a leggazdagabbak közé, további 3–3 milliárd pedig a felső-, illetve az alsó középosztályt alkotja. Közös bennük – anyagi helyzettől függetlenül – a vágyvezérelt fogyasztás és a hömpölygő mobilitás.

Mindenki arra törekszik, hogy megvalósítsa anyagi és szellemi elképzeléseit, kiteljesedjen, és olyan élményeket szerezzen, amelyekre a szűkebb-tágabb lakóhelyén nem mindig van lehetősége. Az így létrejövő tömegtársadalomnak azonban számolnia kell olyan veszélyességi faktorokkal is, mint a háborúk, a politikai helyzetek, a technológiai és gazdasági fejlődés következményei, vagy az együtt jelentkező, összetett válsághelyzetek – az úgynevezett polikrízisek.

Urbanisztika

Az urbanisztika egy különleges, specializált tudományág. Több szakterület – földrajz, szociológia, gazdaságtudomány, építészet – elemeinek felhasználásával tanulmányozza a városok, települések és nagyobb térségek keletkezésének körülményeit, fejlődését és működését, érintve a tervezést és a fejlesztést is. Végső célja az élhető, fenntartható települési környezet megteremtése.

A városokkal kapcsolatban jelenleg két tényezőt tartanak az emberek kiemelten fontosnak: az egyik a biztonság, a másik a mobilitás. A mobilitás két különböző igényt kapcsol össze: azt, hogy az emberek minél gyorsabban eljussanak egy nagyobb városba – esetünkben Budapestre –, és azt, hogy milyen az adott településen belül elérhető lehetőségek mennyisége és minősége - legyen szó közlekedésről, munkáról vagy bármely más szolgáltatásról.

Ennek a funkcionális fejlődési iránynak a hatására megváltozott az emberek területi és térigénye is. Minél nagyobb egy város, annál könnyebben működtethetők benne olyan alrendszerek, mint például az üzletek, az oktatás, az egészségügy, a tömegközlekedés, valamint a sport- és szabadidős funkciók.

Térszervező erők és a magyar valóság

Vizsgálatok alapján kiderült, hogy Magyarország összesen 93 ezer négyzetkilométeréből mintegy 26 ezer számít központi térségnek. A hármashatárok mentén milliós lakosságú, országokon átívelő városcsomópontok alakultak ki. A jelenségek mögött az úgynevezett térszervező erők állnak, mint például a kultúra, a városhálózat, az úthálózat, a gazdaság a logisztika és persze az emberek. Érthető, hogy a városcsomópontok körül a térszervező erők mutatói kifejezetten magasak.

Metropolisztérség

Koszorú Lajos beszélt arról is, hogy Budapestet domináns emberkincs, valamint jelentős területi és politikai koncentráció jellemzi. A főváros kulturális motor is egyben, amely vonzza a nagyvárosi miliő iránt vágyakozókat. Logisztikai központként magas tőkekoncentrációval bír, és egyfajta gazdasági folyosót képez nyugat és kelet között.

Mindez azt eredményezi, hogy a főváros elsősorban nyugati és keleti irányban játszik meghatározó szerepet, miközben párhuzamosan lassan kialakulóban van egy déli tengely is Százhalombatta felé. A 12 településből álló, mintegy 95 ezer fős Budakeszi járás – és vele együtt Biatorbágy – ebbe a nyugati folyosóba illeszkedik. Ebben a stratégiai útkereszteződésben kell Biatorbágynak is szerepet találnia és vállalnia, akár térségi, akár térségek közötti szinten.

Menet-trendek

A jelenlegi trendek és tudományos várakozások szerint az elmúlt években tapasztalható növekedés várhatóan folytatódik, így a járásban további társasházépítésekre lehet számítani, Budapest pedig továbbra is erős vonzásként vetül az agglomerációra. A fiatalok körében népszerűek a társasházak, hiszen a megosztott használat alacsonyabb fenntartási költségekkel jár. A nagyobb méretű, önálló családi házak ezzel szemben rövid és hosszú távon is komolyabb anyagi terhet jelentenek.

A családonkénti egy-két autó fenntartása a közlekedési hálózat - utak, vonat és buszközlekedés - jelenlegi alkalmatlansága miatt szinte elkerülhetetlenné vált. Ez a jelenség egy trendváltás része, hiszen az ingatlan- és telekkeresletet egyre inkább felváltja az életvitel- és életmódkereslet, ennek pedig szerves részei az időgazdálkodás és a munkakultúra átalakulása.

Nincs más út, a településeknek aktívan segíteniük kell a fenntartható életmód előmozdítását. Az urbanisztika számos eszközt kínál erre: racionális területgazdálkodás, közösségépítés, település-újrahasznosítás, kertvárosias lakóterületek szelektív átsorolása, az empátia erősítése, életmódszabályozás és technológiai innovációk alkalmazása.

Biatorbágy esetében a trendváltozás a külterületeken is érzékelhető. Koszorú Lajos kitért Ürgehegy példájára, ahol a korábbi funkciók – borászat, szőlészkedés, gazdálkodás – megújítása mellett fokozatosan megjelent a lakófunkció is. A tudomány ugyanakkor egyértelműen jelzi, hogy ilyen földrajzi adottságok és domborzati viszonyok mellett gyakorlatilag lehetetlen teljes közműhálózatot kiépíteni ezeken a területeken.

Városrészek és identitás

Nam csak Biatorbágy városrészei formálódnak folyamatosan, hanem az ott élők identitása is. A külterületek mellett Bia, Torbágy, Szarvasugrás és az Ohmüllner negyed említhető markáns egységként. Az előadás végén Tótpál Judit is megerősítette Koszorú Lajos elméletét, miszerint nem feltétlenül szükséges egyetlen városközpont kialakítása. Biatorbágyon jelenleg nincs is ilyen. Megjegyezte, hogy Ajka is több település összeolvadásával jött létre, ahol az egyes városrészek saját képviselettel és kulturális centrumokkal rendelkeznek.

Az identitás megtalálása és hangsúlyozása egyben eszköz is lehet arra, hogy egy kisváros bemutassa sokszínűségét és történelmi folytonosságát. Ehhez azonban közelíteni kell egymáshoz a beköltözők, az őslakosok és a külterületen élők érdekeit és önazonosságát.

Ezek a folyamatok nagy valószínűséggel konfliktusokkal is járnak, ám Koszorú Lajos szerint ettől nem kell tartani. Az érdekellentétek ugyanis párbeszédre ösztönzik az érintetteket, és az így megjelenő új társadalmi dimenziók további megoldási lehetőségeket nyithatnak meg.

A városi élmény szorosan összefügg a városi infrastruktúrával, az intézményrendszerrel, a szervezéssel és működtetéssel, a szabályozással, a munkakultúrával, az életvitellel, a szokásokkal, a biztonsággal és a társadalmi dimenziókkal. Ezek változatossága és jelenléte teremti meg a városszeretet és a stabil identitás alapjait a lakosság számára.

„A jövő itt van és sosem lesz vége”

A város jövőjének alakításában egyre hangsúlyosabban jelenik meg az a szemlélet, amely Biatorbágyot nem pusztán lakóhelyként, hanem aktív közösségi térként és térségi szereplőként értelmezi. A hosszútávú városfejlesztési gondolkodás középpontjában egy élhető, biztonságos és fenntartható, mintegy 25 ezer fős kisváros képe áll, amely képes megtartani lakóit, alkalmazkodni az agglomerációs kihívásokhoz, és önálló identitást kialakítani.

A megtartó és biztonságos város alapját az erős helyi közösségek jelentik. A városrészek önszerveződése, a helyi identitás és városszeretet erősítése, valamint a befogadó szemlélet mind hozzájárulnak ahhoz, hogy Biatorbágy ne csupán növekedjen, hanem valódi közösséggé váljon. Ehhez kapcsolódik a fenntartható életmód feltételeinek megteremtése és a városszerkezet tudatos fejlesztése, amely nem egyetlen domináns központban, hanem összehangolt városrészekben gondolkodik.

Az innovatív, kezdeményező város koncepciója a gazdasági és intézményi működésre is kiterjed. A helyi vállalkozások támogatása, az együttműködő városirányítás, valamint a szomszédos településekkel való kapcsolatrendszer erősítése mind azt szolgálja, hogy Biatorbágy aktív szereplőként jelenjen meg a térségi folyamatokban. A gazdasági fejlődés itt nem öncélú növekedést, hanem hozzáadott értéket és helyben hasznosuló innovációt jelent.

A környezeti szempontok szintén meghatározó elemei a város jövőképének. Az adottságokra épülő tájhasználat, az épített és természeti örökség megújítása, valamint az ökoszisztéma-szolgáltatások helyi erősítése mind az ökotudatos város irányába mutatnak. A külterületek, a szőlőhegyek és a zöldfolyosók megőrzése és újragondolása nemcsak környezeti, hanem identitásképző tényezőként is értelmezhető.

Mindezt kiegészíti a mobilis város szemlélete, amely a közlekedést nem pusztán technikai kérdésként, hanem életminőségi tényezőként kezeli. A gyalogos és kerékpáros közlekedés fejlesztése, a mikromobilitási eszközök hálózatba szervezése, valamint a városközpont köztereinek humanizálása mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a városi tér használhatóbbá és élhetőbbé váljon.

Ez az összetett jövőkép azt üzeni, hogy Biatorbágy fejlődése nem egyetlen nagy beruházáson vagy rövid távú döntésen múlik, hanem tudatos, értékalapú stratégiai gondolkodáson, amely egyszerre tartja szem előtt a közösséget, a környezetet és a térségi összefüggéseket. Ehhez jól megválasztott stratégiára, határozott, következetes és jól kommunikált döntésekre, valamint folyamatos társadalmi párbeszédre van szükség.

Fotó: Szabados Ágnes