Amikor a képek egymással is beszélgetnek – Panelkapcsolatok a TAKSZÖV Galériában
Kulturális programok

Amikor a képek egymással is beszélgetnek – Panelkapcsolatok a TAKSZÖV Galériában

Egy kirakósnál általában csak egy jó megoldás létezik. De mi van akkor, ha ugyanazok a darabok újra és újra más képet adnak ki? A TAKSZÖV Galériában látható Panelkapcsolatok című kiállítás erre a gondolatra épül.

Tálas Tünde
2026. november 17.
5 perc olvasás

Boros Simon és Laky-Molnár Bori festményei önálló művekként és egymással párbeszédben is értelmezhetők. A november 17-én megnyílt páros tárlat kapcsán a Biatorbágyon felnőtt, jelenleg hatodéves festőhallgató Boros Simonnal beszélgettünk a művekről, az alkotói folyamatról és a kiállítás mögött húzódó elképzelésekről.

T.T.:Mit takar a kiállítás címe, a Panelkapcsolatok?

B.S.: A cím egyszerre utal Tarr Béla Panelkapcsolat című filmjére és a kiállítás koncepciójára. Az elnevezést Szabó Attila festőművész adta, ő nyitja meg a tárlatot is. A „panel” ebben az esetben nem lakótelepi panelt jelent, hanem olyan képi egységeket, amelyek önálló alkotásként is értelmezhetők, ugyanakkor egymás mellé helyezve új összefüggéseket és jelentésrétegeket hoznak létre. A kiállítás egyik alapgondolata éppen az, hogy ezek az elemek folyamatos párbeszédben állnak egymással.

T.T.: Hogyan jelenik meg ez a gondolat a kiállítótérben?

B.S.: A művek nemcsak önmagukban hordoznak jelentést, hanem egymás mellett is új értelmezéseket nyernek. Emellett a kiállítótérrel is kapcsolatba lépnek. Nemcsak az számít, hogy mi látható egy-egy képen, hanem az is, hogy azok hol helyezkednek el a térben, milyen távolságra vannak egymástól, és milyen viszonyba kerülnek a szomszédos alkotásokkal. Ilyen módon a közöttük lévő üres tér sem puszta háttér, hanem a művek jelentését alakító, aktív elemként válik az alkotás részévé.

T.T: Milyen alkotásokkal találkozhatnak a látogatók a kiállításon?

B.S.: Több olyan munka is szerepel, amely számos különálló elemből épül fel, mégis egyetlen műként értelmezhető. Részemről egy nagyméretű festmény és egy több panelből álló installáció lesz látható, amelyben Laky-Molnár Bori kisebb munkáinak részletei is megjelennek. Emellett egy kisebb festményem is helyet kap a kiállításon. Bori két olyan alkotással jelentkezik, amelyek szintén több képi egységből épülnek fel, így a látogatók különböző léptékű és szerkezetű munkákon keresztül tapasztalhatják meg a kiállítás központi gondolatát, a kapcsolódások és viszonyrendszerek játékát.

T.T: Hogyan jellemeznéd a saját művészi világodat? Mi foglalkoztat most alkotóként?

B.S.: Elsősorban a rajz áll hozzám közel. A festő szakot nem elsősorban a színek vagy a festői technikák miatt választottam, hanem azért, mert a festészetben olyan alkotói szabadságot találtam, amely különösen vonzó volt számomra. Jelenleg nagyméretű rajzokkal foglalkozom, és egyre inkább érdekelnek az installatív, térspecifikus megoldások is. Leginkább az foglalkoztat, hogy egy mű miként lép kapcsolatba a környezetével, hogyan alakítja a teret, illetve hogyan válhat maga a tér is az alkotás aktív részévé.

T.T.: Miért éppen Laky-Molnár Borival állítotok ki közösen? Mi az, ami összeköti a munkáitokat?

B.S.: A közös kiállítás alapját részben a személyes kapcsolatunk, részben pedig a műveink közötti formai és gondolati rokonság adja. Mindkettőnket foglalkoztatja, hogyan viszonyulnak egymáshoz a képi elemek, és miként változhat egy alkotás jelentése attól függően, hogy milyen környezetbe kerül vagy milyen más munkák veszik körül.

Bori műveiben gyakran jelennek meg tükröződő, fényes felületek. Fotókból indul ki, majd a részleteket olyan mértékben nagyítja fel és alakítja át festészeti eszközökkel, hogy eredeti jelentésük vagy felismerhetőségük fokozatosan háttérbe szorul. Többnyire többrétegű, lazúros technikával dolgozik. Különösen izgalmasak azok a munkái, amelyek több panelből épülnek fel. Az egyes elemek különböző módokon rendezhetők el, mégis egységes képi világot alkotnak. Nincs egyetlen végleges vagy „helyes” összeállításuk, a néző minden alkalommal új kapcsolódási pontokat és jelentésrétegeket fedezhet fel bennük.

T.T.: Festőhallgatóként milyen lehetőségeitek vannak arra, hogy a nagyközönség előtt is bemutatkozzatok?

B.S.: A Magyar Képzőművészeti Egyetemen minden tanév végén kiállításon mutatják be a hallgatók munkáit, ami fontos bemutatkozási lehetőség számunkra. Emellett galériák, kulturális intézmények és különböző szakmai kezdeményezések is rendszeresen adnak teret. Nemrég több festőhallgató Szombathelyen mutatkozott be egy közös tárlaton, én pedig az egyetemmel együttműködésben Pécsen állítottam ki. Ezek az alkalmak nemcsak a munkáink bemutatása miatt fontosak, hanem azért is, mert lehetőséget teremtenek szakmai kapcsolatok építésére és új közönségek elérésére.

T.T.: 18 éves korodig Biatorbágyon éltél. Milyen érzés most itt kiállítani?

B.S.: Nagyon jó érzés. Egyrészt örülök a lehetőségnek, másrészt annak is, hogy Biatorbágyon létrejött egy olyan kiállítótér, amely szerintem fontos szerepet tölthet be a város kulturális életében. Tizennyolc évet éltem itt, ami meghatározó időszak egy ember életében, ezért különösen sokat jelent számomra, hogy itt is bemutathatom a munkáimat. Édesapám, Boros István festőművész és grafikus kiállításaival korábban több alkalommal is találkozhatott a biatorbágyi közönség a Faluházban, így számomra ennek személyes vonatkozása is van. Nagyon sok kedves emlék köt a városhoz, ezért öröm ide visszatérni alkotóként.

T.T.: Mit jelent ma számodra Biatorbágy?

B.S.: Bár ma már Budapesten élek, sok barátom továbbra is Biatorbágyhoz köt, ezért gyakran megfordulok itt. Számomra a város elsősorban a gyerekkorom helyszíne, sok meghatározó emlékkel és kapcsolattal. Értékelem benne a nyugodtabb, emberléptékű környezetet és azt a fajta csendességet, amelyet Budapesten jóval ritkábban lehet megtapasztalni. Minden visszatérés egy kicsit hazatérés is.

T.T.: Mit vihet magával a látogató ebből a kiállításból?

B.S.: Azt reméljük, hogy a látogatók másként kezdenek el gondolkodni a művek közötti kapcsolatokról és magáról a kiállítótérről is. A Panelkapcsolatok valamelyest eltér a hagyományos kiállítási formáktól. A látogatók azt is megfigyelhetik, hogyan változik egy alkotás jelentése attól függően, hogy milyen környezetben jelenik meg, és milyen más munkák veszik körül. Ritka lehetőség, hogy alkotóként a koncepció kidolgozásától a tér teljes berendezéséig szabad kezet kapjunk, így egy olyan kiállítás valósulhatott meg, amely minden részletében a saját elképzeléseinket tükrözi. Reméljük, hogy a nézők is aktív részeseivé válnak ennek a párbeszédnek, és maguk fedezik fel a művek közötti kapcsolódásokat.

Fotók: Szabados Ágnes

Galéria

Gallery image 1
Gallery image 2
Gallery image 3
Gallery image 4
Gallery image 5
Gallery image 6
Gallery image 7