Miért választ egy friss diplomás jazzénekes ilyen nehéz, hangszeres műfajt? Hogyan győzte le az emberi hang vélt korlátait? No meg hogy kerül Bach az erdőbe? A hosszú töprengés helyett úgy gondoltam, inkább megkérdezem tőle.

Kacifántosan kerültem a professzionális zenei hivatás közelébe, – meséli Barnus, aki a régi, személyes kapcsolatunk miatt nem bánja ezt a megszólítást. A Bartók Konzervatóriumban, majd a Zeneakadémián Jazz éneket tanultam, édesapám viszont barokk zenész, emiatt régóta benne van az életemben ez a zenei műfaj is. Művelni sajnos nem tudom, mert a gyerekkori cselló tanulmányaim abbamaradtak.

SPJ: Úgy tűnik, mégis találtál módot és eszközt arra, hogy a klasszikus zene is a repertoárod része legyen. Hogy jött az ötlet?

BB: A jazzénekeseknek van egy úgynevezett scat szótáruk, ami azt jelenti, hogy kitalált szótagokkal és hangutánzó hangzásokkal szöveg nélkül is le lehet bármit énekelni. Akár egy szaxofonos imprójának hangjait is, csak sokat kell gyakorolni. Rájöttem, hogy ezzel a technikával össze lehet vegyíteni a barokk zenei érdeklődést. Ilyet még nem hallottam soha, csak Bobby McFerrintől hasonlót. Ő viszont ezekhez a darabokhoz soha nem nyúlt, szóval az egyedisége ebben áll a dolognak.

SPJ: Hogy oldottad meg? Át kellett írni valamennyire a kottát?

BB: Előfordult, hogy transzponálni kellett, de ez volt a ritka. A fő megoldást az adta, hogy a fejhangot tanultam meg megfelelően használni. Így olyan tartományokba is fel tudtam jutni, ahol nem szoktak az emberek énekelni. Nekem legtöbbször 1,5-2 oktávot kell használnom, ehhez képest ez a projekt 3,5 oktávon szólal meg. A legnagyobb kihívást az oktávon túli ugrások jelentették, azt kellett igazán begyakorolni. Nem adta könnyen magát.

SPJ: A közösségi oldaladon elárultad, hogy kislemezt készítesz, amin 4 különböző Bach feldolgozást hallhatunk, és az eddig közzétett hármat különböző helyszíneken rögzítettétek. Az elsőt az Ócsai Református Műemlék Templomban, a másodikat a Deák Téri Evangélikus Templomban, a harmadikat viszont a helyiek nagy becsben tartott zarándokhelyén, a Szent Vendel-kápolnában. Hogy választod a felvételek helyszíneit?

BB: Az a koncepciója a kislemeznek, hogy megmutassa, mennyire jól meg tudnak szólalni ezek a Bach művek különböző interpretációkban és terekben. A negyedik tételt egyébként egy mezőn rögzítettük, Sóskúton. Az első két darabot templomi közegben tudtam elképzelni, a harmadiknál (Bach: Cello Suite no 1., BWV 1007: V. Menuets I & II) viszont egyértelműen úgy éreztem, hogy a játékossága miatt a természetben tudna igazán kinyílni, és az is fontos volt, hogy zengősen szóljon.

SPJ: A Szily-kápolna - mert itt, helyben inkább így ismerjük – gondolom kézenfekvő volt, hiszen Biatorbágyon nőttél fel.

BB: Igen, sokat túráztunk itt gyerekkoromban, és volt itt egy emlékezetes családi fotózásunk is úgy 10 éve. Anyával és apával fényképeztek le minket, mindannyian hangszerekkel mentünk fel, amiket meg is szólaltattunk. Még Bolyki Brothers felvétel is készült itt 2007 környékén. Mindig is a zenéhez kötöttem ezt a helyet, a gondolataimban volt ez a helyszín. Az elmúlt évben sokat futottam a kápolna környékén, egyszer kipróbáltam ott az éneket, és akkor jött a „hűha” hatás. Erre jött rá az, hogy a rögzítésre kiválasztott napon, májusban, éppen esett az eső, csicseregtek a madarak, amit hallani lehet a felvételen is. Így még jobban kijött az a „zöld” hatás, amit én beleéreztem ebbe a zenébe.

SPJ: Ha már a felvételnél tartunk. A bátyád, Marci készítette a videókat, és a szüleidnek is van szerepe abban, hogy ezek a darabok így megszólalhattak. Ennyire erős az érzelmi és a szakmai kapcsolat a családon belül?

BB: A kápolnában felvett darab azért áll hozzám nagyon közel, mert rengetegszer hallottam édesanyámtól gyerekkoromban, csellón. Így amikor gondolkodtam, hogy mit lehetne megtanulni még a diplomám után, akkor hamar eszembe jutott ez is. Édesapám a külső fülem, a szakmai segítség, legtöbbször hallgatok a szavára. Marcinak pedig remek a szépérzéke, mindig is jól tudtunk együtt dolgozni. Szóval igen, erős a kapcsolat.

SPJ: A Bach With Vocals, az első barokk kislemezed után lesz újabb kaland a klasszikus zenével? Esetleg megfejted, hogyan kell szimultán 4-5 hangot énekelni? Izgalmas felvetés, a közösségi oldaladról loptam.

BB: Az csak vicc volt. A mostani lemeznek az egyik legfontosabb pillére, hogy élő, akár színpadon is elő lehetne adni úgy, ahogy a felvételen hallják. Egy több szólamú művel ezt nem lehet megcsinálni. Olyannal viszont kacérkodom, hogy egy több szólamú hangszeres műben eléneklem az egyik szólamot hangszeres kísérettel. Ha még lesz kislemez, azt valószínűleg így csinálom. Úgy tűnik van ebben a kísérletben potenciál, jók a visszajelzések. De addig is ezen a kislemezen dolgozunk, mert szeretném, ha még idén, esetleg karácsonyig megjelenhetne.

Fotók: Bolyki Barnabás Facebook oldal