B.T.: Sokan még mindig csak a strandolásra asszociálnak a repülő korongról. Hogyan kell elképzelni az ultimate frizbit mint hivatalos versenysportot? Honnan ered és mik a gyökerei?

P.P.: A legtöbben valóban a strandról ismerik a frizbit és azzal is azonosítják. Amit mi használunk – az úgynevezett versenykorong – egyébként egy kicsit nagyobb, keményebb, mint strandokon használt frizbik, viszont jó kezekben sokkal gyorsabban és messzebbre repül. Az ultimate frizbi egy viszonylag új sportág, az 1960-as években alakult ki az USA-ban, ma is ez az ország a sport fellegvára. Ez egy csapatsport, amit frizbivel játszanak fiúk, lányok vegyesen. Viszonylag egyszerű és gyorsan megtanulható, nem véletlenül ajánlják alapozó sportágnak is. A korong (vagyis a frizbi) is egy viszonylag új találmány. William Russel Frisbie egy pék volt, aki az üzemében pitéket készített és azokat lemeztálcákon szállította ki. 1920-ban a szomszédos Yale egyetem diákjai kezdték el a korong alakú tálcákat egymás között dobálni, innen ered a játék maga.

B.T.: Hogyan jött létre a szakosztály a Biatorbágyi SC-n belül, és mekkora taglétszámmal büszkélkedhettek ma? Úgy tudni, ti vagytok az egyik legnagyobb klub az országban.

P.P.: Magyarországra a 90-es évek elején érkezett meg az ultimate frizbi. Azért ez a neve, mert a frizbi, mint sportmárka le lett védetve Amerikában. Bár gyorsan fejlődik, azért ma is rétegsportnak számít itthon, versenyszerűen (beleértve az utánpótlás korúakat is) csak néhány száz sportoló foglalkozik vele napi szinten és kb. 10 nagy csapat van. Ezek közül vagyunk mi az egyik, összesen kb. 45 versenyzőnk van, a harmadik legnagyobb klub lehetünk. Összehasonlításképpen az USA-ban kb. 5,5 millió játékos van. Biatorbágyon 2021-ben indultunk el a Viadukt SE szakosztályaként – főleg Refisulis diákokból – Kirmer Dániel vezetésével, ma a Biatorbágyi SC szakosztályaként működünk.

B.T.: Biatorbágyon – a sakkot leszámítva – ti vagytok az egyetlen csapat, amely az országos legfelsőbb osztályban, az NB1-ben szerepel. Milyen csapatok ellen játszotok itt, és mekkora fegyvertény ez a városnak?

P.P.: Tavalyig az NB2-ben szerepeltünk, az idén indultunk először az NB1-ben. Ehhez kellett az, hogy egy másik csapattal (MUFA – Magyar Ultimate Frizbi Akadémia) „fuzionáljunk”. Ahogy említettem ebben a játékban a fiúk és lányok vegyesen játszanak, nálunk pedig nem volt elég lány, a MUFA-nál pedig kevés volt fiú, így egyesítettük erőinket. Szerencsére Farkas Bence, a MUFA edzője és vezető játékosa is Biatorbágyon, a BIT-ben kapott testnevelő tanári állást, így ez jelentősen megkönnyítette a dolgokat. Nekünk hatalmas kihívás és előrelépés volt egyszerre, de az eddigi eredmények alapján sikerrel vettük az akadályt, a bajnoki tabella közepén állunk az utolsó forduló előtt. A többi csapat (egy kivételével) mind a nagyvárosokban tevékenykedik, ehhez képest a mi bázisunk a 15.000 fős Biatorbágy és persze a környező települések. Az, hogy mekkora fegyvertény ez a városnak egy nagyon jó kérdés. Valószínűleg a helyiek közül sokan nem tudják, hogy van egy NB1-es csapata Biatorbágynak. Úgy gondolom, hogy a hagyományos sportokban (foci, kosárlabda, kézilabda, stb.) kicsi az esély, hogy komoly eredményeket érjünk el, ahhoz nem elég nagy a város és rengeteg pénzbe is kerülne. A rétegsportokban viszont kicsi befektetéssel is nagy sikereket érhetünk el (ld. pld. a shotokan karate szakosztály EB és VB győzelmeit), amire joggal lehetünk büszkék.

B.T.: Hogy működik a bajnokság, és milyen céljaitok vannak a felnőtt élvonalban?

P.P.: Mi korábban az utánpótlás-nevelésre koncentráltunk, főleg, hogy csak pár éve alakultunk és nem volt felnőtt csapatunk. Ez viszont azzal járt, hogy azok a tehetségek, akik nálunk már nem tudtak továbbfejlődni, mind elhagyták a klubot és más csapatoknál helyezkedtek el. Most viszont már mi is tudunk nekik perspektívát mutatni, a cél az, hogy ezt a folyamatot vissza tudjuk fordítani és mi legyünk az a csapat, ahova akár más klubokból is érkeznek játékosok. Szeretnénk stabilan az NB1-ben maradni és 5 éven belül dobogós helyen végezni.

B.T.: A szakosztály neveltjei eljutottak az U20-as világbajnokságra és az U17-es Európa-bajnokságra is. Kik voltak ezek a fiatalok, és milyen élmény volt biatorbágyiként magukra ölteni a címeres mezt?

P.P.: Az U20-as VB-n Kolláth Pali képviselt minket, az U17-es EB-n pedig Hunyadvári Kornél, Szilágyi Dávid, Szekeres Dorina és Kolláth Edit alkotta a keretet. A VB Spanyolországban, az EB Ausztriában került megrendezésre, a legnagyobb (41 fokos) kánikulában.

B.T.: Mi a titka a biatorbágyi utánpótlás-nevelésnek, hogy ilyen fiatalon nemzetközi szintre lehet jutni a kezetek alól?

P.P.: Szerintem ez nagyrészt a gyerekeken múlik, egy bizonyos pont után az ő lelkesedésük és ügyességük, tehetségük viszi tovább őket, mi csak keretet és támogatást adunk. Az biztos, hogy a mi erősségünk az utánpótlás-nevelés, tavaly mi voltunk az egyetlen klub, amely szinte minden utánpótlás-kategóriában (U13, U15 és U19) tudott csapatot állítani a hazai bajnokságokban. De e mögött nagyon kemény munka van (a gyerekek részéről is), és sajnos rengeteg nehézség és frusztráció is. A TAO-s sportágakkal szemben mi szinte fillérekből gazdálkodunk, mezre és felszerelésre is csak pályázatokból tudunk pénzt fordítani, nincsen buszunk, kevés a pályaidőnk, télen nem tudunk termet bérelni, stb.

B.T.: Nem mindenki akar világversenyekre járni. Meséljetek a felnőtt rekreációs csapatról. Kikből áll ez a társaság, és milyen szintű sportélményt nyújt a heti játék?

P.P.: Kb. 12-14 fős társaság vagyunk, az átlagéletkor valahol 45 év körül lehet, mi már olyan öregesen nyomjuk csak. A frizbi nagyon futós és intenzív játék, így egyrészt elég jól el lehet benne fáradni, másrészt nagyon nem mindegy, kikkel játszol. Egy 45 évesnek egy 15 évest lefutni és nála nagyobbat ugrani már komoly kihívás, általában nem is jön össze. Ezért inkább csak egymással játszunk szerdánként a patakparton, bár sokszor csatlakoznak a fiatalok is, mivel van egy családi jellege is, sokan hozzák a gyerekeket. Egy jó kis közösség vagyunk, gyakran összejárunk, meccsek után beülünk néha egy-egy pohárra. Ha valaki mozgásra és barátokra vágyik, akkor nálunk mindkettőt megtalálja.

B.T.: Ha egy felnőtt teljesen nulláról szeretné kipróbálni a frizbit nálatok, hogyan teheti meg, milyen fizikai adottságok kellenek hozzá?

P.P.: Egy alap jó kondíció nem árt, de különösebben nem kell semmi extra képesség. Hamar meg lehet tanulni az alap dobásokat és a szabályokat, általában egy fél órában ezeket megmutatjuk az újaknak és utána már játszunk is együtt. Figyelünk arra, hogy a kezdőket is bevonjuk a játékba, kapjanak korongot, elnézőek vagyunk velük szemben, lazábban kezeljük a szabályokat, hogy nekik is legyen sikerélményük. Nem baj, ha valaki nem érzi magát vagy a gyerekét sportosnak, edzettnek, mindenki annyit tesz bele, amennyit éppen tud.

B.T.: A helyi családoknak szól a 9–11 éveseknek ingyenes szakkörötök is. Miért döntöttetek úgy, hogy ezt ingyenessé teszitek, és pontosan hol, mikor érhetik el a gyerekek?

P.P.: Pályázati pénzből, a Magyar Repülő Korong Szövetség és a Nevelő Edző Program támogatásával elindítottunk egy sportág-népszerűsítő programot. Ennek keretében három biatorbágyi általános iskolában gyakorlatilag az összes 3-tól 8-ik évfolyamos diáknak bemutattuk a játékot két testnevelés óra keretén belül, majd az általad is említett 9-11 éves korosztálynak külön ingyenes szakkört is indítottunk. Hogy miért ennek a korosztálynak? Mert szeretnénk felépíteni egy jól működő utánpótlási rendszert és ehhez ebben az életkorban lehet, illetve kell is elkezdeni a foglalkozásokat, ekkorra már eléggé érettek a gyerekek ahhoz, hogy csapatsportokat tanulhassanak – persze csak játékos formában. A szakkör mindenki számára elérhető, csak jelentkezni kell az egyesület honlapján, jelenleg hétfőn és kedden tartjuk a foglalkozásokat a Szentháromság téri iskola műfüves pályáján 15.30 és 16.30 között. Sajnos terem híján valószínűleg télen egy hosszabb szünetet kell tartanunk és csak tavasszal fogjuk folytatni, de addig is nyitva áll az ajtó mindenki előtt.

B.T.: Milyen készségeket fejleszt az ultimate frizbi ebben a korosztályban?

P.P.: Mint minden sport a frizbi is fejleszti az állóképességet, a mozgáskoordinációt, az erőt, a gyorsaságot, a kooperációt és a csapatszellemet. Amiben viszont igazán többet nyújt, mint a többi csapatsport, az a szociális és kognitív készségek fejlesztése. Mivel a játékban nincs bíró, a szabályok betartása és a viták rendezése teljesen a játékosokra van bízva (ezt hívják Spirit of the Game-nek), ami egyedülálló módon formálja a jellemet.

B.T.: Ha valaki kedvet kapott a cikk alapján, hol tud titeket elérni?

P.P.: Legyszerűbb, ha ír egy levelet a [email protected] címre vagy egyszerűen felhív engem a 06 30 702-9889-es telefonszámon.

Fotó: Paulik Péter