Szolnoki Péter a kilencvenes évek közepe óta a hazai popzene megkerülhetetlen alakja volt. Olyan generációs himnuszok kötődnek a nevéhez, mint a Valami Amerika főcímdala, A sexepilem vagy a Köszönöm, hogy vagy nekem. Zenészként és emberként is a professzionalizmus, a dallamok iránti végtelen alázat jellemezte – nemcsak a színpadon, hanem a stúdiók falain belül és a szinkronvilágban is, ahol fülbemászó Disney-dalok tucatjait keltette életre egyedi orgánumával.

Bár a hivatása a fővároshoz és a folyamatos turnézáshoz kötötte, Szolnoki Péter magánemberként a nyugodt, családias környezetet választotta. Éveken át élt Biatorbágyon a családjával, amely település nemcsak az otthont, hanem a kreatív elvonulás helyszínét is jelentette számára. Interjúiban, amikor az élet nehezebb szakaszairól vagy a válása utáni újrakezdésről kérdezték, mindig hangsúlyozta, milyen fontos számára a családi fészek nyugalma és a gyerekek közelsége.

A helyi közösség is büszke volt rá, és ő is szívesen vállalt szerepet a város kulturális életében.

Szolnoki Péter halálával a hazai könnyűzene egy jellegzetes hangú, sokoldalú alkotóját veszítettük el. Munkássága, dalai és a helyi közösségben hagyott emlékei révén jelenléte a jövőben is megmarad a hazai kulturális életben. Nyugodjék békében.

Fotó: Bon-Bon zenekar Facebook-oldala