A Juhász Ferenc Művelődési központ legújabb tárlatának különlegessége, hogy a három alkotó munkái most először szerepelnek együtt. A látogatók így egy család művészeti hagyatékán keresztül követhetik végig, miként öröklődött tovább az alkotó tehetség apáról lányaira.

Egy elfeledett hős nyomában

A kiállítás története egy évvel ezelőtt kezdődött. A Svédországban élő Márffy Géza, Wieder Ernő unokája Biatorbágyra látogatott, és felkereste a Biatorbágyi Értéktár Bizottság elnökét, Bihari Zoltánt, hogy többet tudjon meg nagyapja torbágyi éveiről.

„Ekkor derült ki számunkra, hogy Wieder Ernő életútja valójában nincs feldolgozva és dokumentálva, holott hamar világossá vált, milyen jelentős szerepet töltött be a település történetében. Ő volt az 1931-es biatorbágyi vasúti merénylet egyik elfeledett hőse, aki elsőként érkezett a helyszínre, és azonnal megkezdte a sérültek mentését” – mondta Bihari Zoltán.

Dr. Wieder Ernő 1925 és 1945 között szolgált Torbágy községi orvosaként. Az 1931. szeptember 13-i vasúti katasztrófa után végzett embermentő munkájáért országos elismerésben részesült, majd 1934-ben vitézzé avatták, ekkor magyarosította nevét Zeikfalvyra. Később a budakörnyéki járás vezető orvosa lett. A mai Táncsics utcai orvosi rendelő épületét ő építtette és részben maga is tervezte. A második világháború éveiben üldözötteknek nyújtott segítséget, ám a háború után szovjet fogságba került, majd német származása miatt elveszítette torbágyi otthonát és praxisát. Élete végéig vidéki településeken dolgozott orvosként. 1954-ben hunyt el, sírja Kiskőrösön található.

Festmények a padlásokról és családi hagyatékokból

A kutatómunka során újabb meglepetések kerültek napvilágra. Bihari Zoltán kiskőrösi otthonában kereste fel dr. Wieder Ernő második házasságáből született lányát, Zeikfalvy Annát, aki édesapja hagyatékának jelentős részét megőrizte.

„Anna mindent megőrzött édesapjától. Ekkor derült ki, hogy Wieder Ernő akvarelljei is megmaradtak. A látogatás során született meg az ötlet, hogy az apa és két lánya műveiből közös kiállítást rendezzünk” – idézte fel az Értéktár Bizottság elnöke. A család Svédországban élő tagjainál is több festmény fennmaradt. Az unokák (Géza és Krisztina) közreműködésével olyan alkotások érkeznek Biatorbágyra, amelyek Wieder Ernő és felesége európai utazásai alatt jöttek létre. Az egykori torbágyi orvos a harmincas években oldalkocsis motorral járta a kontinenst, és többek között a norvég tengerpartot és oslói utcarészleteket örökített meg akvarelljein.

Három alkotó, három művészi világ

A kiállítás közel ötven alkotást mutat be. Dr. Wieder Ernő akvarelljein tájképek, utcaképek és csendéletek jelennek meg. Lánya, a Svédországban letelepedett Zeikfalvy Lenke (1924-1994) grafikusként és illusztrátorként vált ismertté; tankönyvek, szakkönyvek és szaklapok számára készített rajzokat, valamint részt vett a Bliss-nyelv magyarországi szimbólumrendszerének kidolgozásában. Babucsikné Zeikfalvy Anna grafikusművész és pedagógus a grafika elkötelezett alkotója. Egyedi hangvételű rézkarcaival országos elismerést szerzett, munkásságát Bács-Kiskun megye értékei közé is felvették.

Az „Apa és két lánya” kiállítás első alkalommal hozza közös térbe az apa akvarelljeit és két lánya grafikai munkásságát. A tárlat egyszerre állít emléket egy elfeledett helyi hősnek és mutatja meg, hogyan él tovább egy család művészi öröksége nemzedékeken át.

A kiállításmegnyitón dr. Wieder Ernő életének biatorbágyi emlékét és vonatkozásait Herhalt-Nagy Róbert alpolgármester idézte fel. Az eseményen részt vettek az egykori torbágyi orvos Svédországból érkezett unokái, Krisztina és Géza, valamint Zeikfalvy Anna lánya és még több leszármazott is. A kiállítás október 23-ig tekinthető meg.

A Biatorbágyi Értéktár október 22-én megjelenő új kötete szintén megemlékezik a 130 éve született dr. Wieder Ernőről. A Horváth Imre szerkesztésében megjelenő helytörténeti tanulmánykötetben Bihari Zoltán írása dolgozza fel az egykori torbágyi községi orvos életútját.

Fotók: Puskás Dávid