Gyökerek és szárnyak a Czuczorban - új tehetséggondozó program indul

B.T.: Hogyan fogadta az iskola közössége a hírt, és mit jelent ez az elismerés az intézmény életében?

G.E.: Nagy örömmel és büszkeséggel fogadtuk a hírt. Az elnyert támogatást elsősorban lehetőségnek és felelősségnek tekintjük. Lehetőségnek arra, hogy pedagógiai elképzeléseinket magas színvonalon valósítsuk meg, és felelősségnek azért, hogy a ránk bízott gyermekek fejlődését a lehető legjobban szolgáljuk. A siker mögött pedagógusaink közös gondolkodása, szakmai felkészültsége és elhivatott munkája áll. Külön köszönet illeti azokat a kollégákat, akik részt vettek a pályázat kidolgozásában és előkészítésében. Számunkra ez az eredmény egyben megerősítése is annak, hogy a Czuczorban képviselt értékközpontú nevelés és a korszerű tehetséggondozás jól kiegészítik egymást.

B.T.: A projekt címe rendkívül beszédes: „Gyökerek és szárnyak”. Hogyan fogalmazódott meg ez a koncepció, és miért pont a 3. évfolyamos korosztályt választották ki célcsoportnak?

G.E.: A „Gyökerek és szárnyak” cím tulajdonképpen iskolánk nevelési szemléletének egyik legfontosabb gondolatát fejezi ki. A gyökerek számunkra mindazt jelentik, amire egy gyermek később biztonsággal építheti az életét, a családból hozott és az iskolában megerősített értékeket, a hitet, a keresztény értékeket, a közösséghez tartozás élményét, anyanyelvünket, kultúránkat és gazdag hagyományainkat. A szárnyak pedig a kibontakozás lehetőségét jelképezik, a kíváncsiságot, az önálló gondolkodást, az alkotókedvet és a bátorságot, amellyel a gyermek elindulhat saját tehetségének felfedezésére. Úgy gondoljuk, hogy a kettő elválaszthatatlan egymástól. A biztos gyökerek nem korlátozzák, hanem éppen segítik a szárnyalást. A harmadik évfolyam kiválasztása tudatos pedagógiai döntés. Ebben az életkorban a gyermekek már rendelkeznek azokkal az alapvető iskolai készségekkel, amelyekre összetettebb feladatok építhetők, ugyanakkor még rendkívül nyitottak a mesére, a játékra, a felfedezésre és az alkotásra. Kiváló időszak ez arra, hogy a gyermekek különböző tevékenységekben kipróbálhassák magukat, megtapasztalják erősségeiket és sikerélményekhez jussanak.

B.T.: A program a magyar népmesékre, a néphagyományokra és a kézművességre épül. Katolikus iskolaként hogyan kapcsolódnak össze ezek a hagyományőrző elemek a keresztény értékrenddel?

G.E.: Katolikus iskolaként meggyőződésünk, hogy a nevelésnek a gyermek egész személyiségét kell megszólítania, értelmét, érzelmeit, lelkiismeretét és alkotóképességét egyaránt. A magyar népmesékben és néphagyományokban számos olyan erkölcsi értékkel találkozunk, amelyek összhangban állnak a keresztény neveléssel. Gondoljunk csak a becsület, a hűség, a segítőkészség, a kitartás, az igazságosság vagy a jó és a rossz közötti választás kérdésére. Nem véletlen, hogy a pályázat nyitórendezvénye egybeesett a népmese napjával, mely iskolánkban már egy több mint évtizedes hagyomány. A mesék hősei gyakran nem erejükkel vagy gazdagságukkal győznek, hanem erényeikkel. Ezek a történetek természetes módon teremtenek alkalmat az erkölcsi kérdésekről való beszélgetésre. A kézműves tevékenységeknek szintén fontos nevelő hatásuk van. Az alkotás során a gyermek megtapasztalja a türelem, a gondosság, a kitartás és az elvégzett munka örömét. Megtanulja értékelni saját munkáját és mások alkotásait is. A keresztény nevelés egyik alapgondolata, hogy minden ember Isten képmására teremtett, egyszeri és megismételhetetlen érték. Ebből következik számunkra az a pedagógiai felelősség, hogy minden gyermekben észrevegyük és segítsük kibontakoztatni a benne rejlő ajándékokat. Iskolánkban a hagyományőrzés nem pusztán a múlt megismerését jelenti, hanem a hagyományok éltetését és olyan értékek továbbadását, amelyek a gyermekek jövőjét is formálják.

B.T.: A leírás szerint egy több mint 60 órás, egész tanéven átívelő programról van szó. Hogyan kell elképzelni egy-egy ilyen foglalkozást a gyakorlatban?

G.E.: Olyan élményközpontú foglalkozásokat tervezünk, amelyekben a gyermekek nem csupán befogadói, hanem aktív alakítói is a tanulási folyamatnak. Egy-egy alkalom kiindulópontja lehet például egy magyar népmese, egy népi hagyomány, szokásjáték vagy egy érdekes kézműves technika, egy interaktív, élményalapú kiállítás, előadás. A közös történetfeldolgozást beszélgetés, játékos feladat, kreatív problémamegoldás vagy alkotótevékenység követheti. Fontos számunkra, hogy a foglalkozásokon a felfedezés öröme, az önálló gondolkodás és az együttműködés egyszerre legyen jelen. A program lehetőséget teremt arra, hogy ne elszigetelt élményeket kínáljunk, hanem egymásra épülő, tudatosan megtervezett fejlesztési folyamat valósuljon meg.

B.T.: Említették a kézműves alkotás élményét. Milyen konkrét alkotótevékenységeken keresztül fejlődik majd a gyerekek koncentrációja és kitartása?

G.E.: A program szemléletéhez jól illeszkednek például a különböző természetes anyagokkal való alkotás, a fonással, szövéssel, egyszerű textiltechnikákkal kapcsolatos alkotások, a népi motívumok megismerése és kreatív újraértelmezése, illetve a mesékhez kapcsolódó tárgyak, szereplők vagy díszletek készítése, de ide sorolhatnánk az egyházi évhez kapcsolódó ünnepek és néphagyományok szimbolikus tárgyait és jelképeit, kézzel készített alkotásait, mint a lucabúza, adventi koszorú, a nemezelés, a kosárfonás vagy a csuhéból készített betlehemes, gyertyaöntés és díszítés, gyöngyfűzés.
Ezekben a feladatokban a gyermekeknek tervezniük kell, figyelni a munkafolyamat lépéseire, összehangolni a mozdulataikat, és gyakran újra kell próbálkozniuk, ha valami elsőre nem sikerül. A mai, gyors ingerekhez szokott világban különösen értékesnek tartjuk azokat a tevékenységeket, amelyek elmélyülésre, türelemre és tartós figyelemre ösztönöznek. Az alkotás során ráadásul a hibázás is természetes része a tanulásnak. Az elrontott mozdulatból, egy újrakezdett munkából vagy egy váratlan megoldásból is születhet értékes tapasztalat. Nem az a legfontosabb, hogy minden elkészült tárgy tökéletes legyen, hanem az, hogy a gyermek megtapasztalja, hogy a kitartó munka eredményre vezet, és képes létrehozni valamit, amire büszke lehet.

B.T.: Ebben a komplex programban hogyan definiálják a „tehetséget”? Hogyan tudnak minden egyes harmadikos gyermekben meglátni és kibontakoztatni valamilyen egyedi értéket?

G.E.: Számunkra a tehetség jóval többet jelent a kiemelkedő tanulmányi eredménynél vagy a versenyeken elért sikereknél. Vannak gyermekek, akik könnyen és gyorsan gondolkodnak, mások különösen kreatívak, ügyes kezűek, jó megfigyelők, gazdag képzelőerővel rendelkeznek, vagy éppen kiválóan tudnak együttműködni, kapcsolatokat teremteni és másokat segíteni. Ezek a képességek nem mindig mutatkoznak meg a hagyományos tanórai helyzetekben. Ezért tartjuk fontosnak, hogy a gyermekek sokféle tevékenységgel találkozzanak. A mese, a kézművesség, a játékos problémamegoldás és a közös alkotás különböző lehetőségeket kínálnak arra, hogy felszínre kerüljenek az egyéni erősségek. Pedagógusaink feladata a megfigyelés, a bátorítás, a személyre szabott visszajelzés és a megfelelő kihívások biztosítása. A tehetséggondozás számunkra nem azt jelenti, hogy minden gyermekből ugyanazon a területen szeretnénk kiemelkedő teljesítményt elérni. Sokkal inkább azt, hogy segítsünk felismerni, mely területeken mutatkozik különleges érdeklődés, adottság vagy fejlődési lehetőség. Minden gyermek önmagában érték. A mi feladatunk, hogy segítsünk neki felismerni és kibontakoztatni mindazt, amit ajándékként kapott.

B.T.: Véleménye szerint hogyan fogja ez a program hosszú távon segíteni a diákokat a későbbi felső tagozatos vagy gimnáziumi tanulmányaik során? Mit visznek ebből tovább?

G.E.: A program egyik legfontosabb értékét éppen abban látjuk, hogy olyan képességeket fejleszt, amelyek nem egyetlen tantárgyhoz vagy életkorhoz kötődnek. A figyelem, a kitartás, a problémamegoldó gondolkodás, a kreativitás, az együttműködés és az önálló munkavégzés a későbbi tanulmányok során, sőt a felnőttek világában is meghatározó jelentőségűek. A felső tagozaton a gyermekek egyre összetettebb feladatokkal találkoznak, több tantárgyban kell helytállniuk, és fokozatosan nagyobb önállóságot várunk el tőlük. Az a gyermek, aki megtanult elmélyülten dolgozni, kérdezni, próbálkozni, együttműködni és a nehézségeken túljutni, biztosabb alapokkal indulhat tovább. De legalább ilyen fontosnak tartjuk az önbizalom és az egészséges önismeret fejlődését. Ha egy gyermek megtapasztalja, hogy vannak erősségei, hogy az ötleteire kíváncsiak, és hogy munkájával értéket teremthet, az később a tanuláshoz való viszonyát is pozitívan befolyásolhatja. Ugyanakkor szeretnénk, ha a gyermekek a magyar kultúrához, hagyományainkhoz és közösségükhöz való kötődésüket is magukkal vinnék.

B.T.: Ha a tanév végén visszatekintenek majd a megvalósításra, mikor fogják azt mondani, hogy a „Gyökerek és szárnyak” beváltotta a hozzá fűzött reményeket?

G.E.: Természetesen fontos számunkra, hogy a pályázat szakmai vállalásait maradéktalanul teljesítsük, és a program a tervezett magas színvonalon valósuljon meg. A valódi eredményességet azonban elsősorban a gyermekek fejlődésében szeretnénk látni. A pedagógusok megfigyelései, a gyermekek munkái, fejlődése és visszajelzései egyaránt segítenek majd értékelni az eredményeket. De talán a legszebb visszajelzés az lesz, ha a tanév végén a gyermekek örömmel tekintenek vissza a közösen megélt élményekre. Ha a program végére a gyermekeink egy kicsit biztosabban állnak a saját lábukon, jobban ismerik az értékeiket, és bátrabban mernek szárnyalni, akkor a „Gyökerek és szárnyak” valóban elérte a célját.

A projekt a Nemzeti Tehetség Program támogatásával valósul meg. Projektazonosító: NTP-TEHETSEG-26-0245

Fotó: Czuczor Gergely Katolikus Általános Iskola és Gimnázium