Bia és Torbágy története évszázadokra nyúlik vissza, ám sorsukat a 19. századi vasútépítés pecsételte meg. A két szomszédos település határában jelölték ki a Kelenföld–Hegyeshalom vasúti fővonal nyomvonalát, és a vasút megépítése felgyorsította a falvak egymás felé való növekedését. A vasúthoz közeli területek felparcellázásával a települések szó szerint „összeértek" a sínek mentén.

Az egyesítés azonban korántsem ment zökkenőmentesen. Először 1950. szeptember 6-án jelent meg a két falu Biatorbágy néven történő összevonásáról szóló rendelet. Az 1956-os helyi mozgalmak egyik legfontosabb – és talán egyetlen beteljesült – követelése éppen a két község különválasztása volt. Így 1958. február 15-én Biát és Torbágyot ismét önálló községekké szervezték.

Végül 1966. március 31-én egyesítették újra a két települést, immár véglegesen, Biatorbágy néven. Azóta a település dinamikusan fejlődött: 1970-ben nagyközségi, majd 2007. július 1-jén városi rangot kapott.

Egy településközpont születése

Az 1970-es évek végén a vasúti nyomvonal áthelyezésével felszabadult a két falu egykori határán fekvő terület. Itt kezdődött meg az új településközpont kialakítása – egy olyan tér, amely már nem Biához és nem Torbágyhoz, hanem Biatorbágyhoz tartozik

Az összetartozás jelképe: a Szimbiózis

Az egyesítés 50. évfordulója alkalmából készült el Lelkes Márk biatorbágyi szobrászművész Szimbiózis című alkotása. A Skate-parkban felállított szobor két, egymásba fonódó formával fejezi ki Bia és Torbágy összetartozását – azt, hogy a két település külön-külön is önálló identitással bír, mégis együtt alkot egészet.

A 60. születésnap alkalmából a képviselő-testület tagjai egy rövid megemlékezés keretében jelképesen átölelték az alkotást. A szobor bármikor felkereshető és személyesen is megcsodálható a Skate-parkban.

A 60. évforduló kapcsán az év folyamán további programok is várhatók a városban.

A cikk Dr. Palovics Lajos helytörténész Kalászatok című könyvének részlete, valamint a Biatorbágy Értéktár anyagai alapján készült.