Húsvéti zokninyuszik és tavaszi derű a Karikó János Könyvtárban

A Karikó János Könyvtárban már hagyomány, hogy az ünnepek közeledtével kreatív kézműves foglalkozásokkal várják a gyerekeket és a szülőket. Húsvét előtt sem volt ez másként: április 2-án színes zoknikból készültek vidám, puha nyuszik az alkotószobában. A gyerekek érkezése előtt még sikerült néhány szót váltanom a foglalkozást vezető Szabóné Lipka Tímeával, akit sokan ismernek Biatorbágyon, nem véletlenül.

Timi háromgyerekes anyuka, közgazdász és tanár, aki mindenhez kreatívan közelít. A könyvtári foglalkozások mellett erdei táborokat vezet, szőlősgazdasszonyként dolgozik, és a Bia Veritas Egyesület elnöke. Mosolyogva mondja magáról: „Biatorbágyon engem sokan ismernek. Borász, nyelvtanár, cukrász… mindent is csinálok.”

Aztán hozzáteszi azt a mondatot, ami talán a legjobban jellemzi: „Én már csak azt csinálok, amit szeretek, mert ha én jól vagyok, akkor mindenki jól van körülöttem.”

Most is látszott rajta ez a belső derű: hatalmas mosollyal és kíváncsisággal várta a gyerekeket, hogy megtanítsa nekik a zokninyuszik készítését. A titok egyszerű, mégis varázslatos: egy színes zokni, egy kis vatelin, egy kötés a pocaknak és a fejecskének, majd fülecskék, szemek, orrocska és egy kedves száj. A gyerekek pedig minden apró részletet komolyan vesznek, hiszen a nyuszi akkor lesz igazán „élő”, ha a szempillák is a helyükre kerülnek.

Ahogy Timi befejezte a magyarázatot, megérkeztek az első apróságok: Juli, Olivér és Marci már rutinosan foglalták el a helyüket mellette. Kiválasztották a zoknit, és Timi türelmesen, lépésről lépésre vezette őket a készítésben. Néhány perc múlva az asztal megtelt gyerekekkel és felnőttekkel, és újabb székeket kellett hozni. Külön öröm volt látni, hogy nemcsak a lányok, hanem a fiúk is ugyanolyan lelkesedéssel alkottak, sőt, néhány apuka is teljes átéléssel tömte és formázta a nyuszikat.

A Bálint–Kornél testvérpár három generációval érkezett: anyukájuk türelmesen segítette a fiúkat, a nagymama pedig büszkén figyelte az alkotást. A terem lassan megtelt beszélgetéssel, nevetéssel, a gyerekek pedig teljes figyelemmel dolgoztak. Egy-egy nyuszi elkészítése nagyjából húsz perc. Amikor elkészültek, boldogan mutogatták egymásnak a műveiket, és sokan nevet is adtak a frissen született puha barátoknak.

A foglalkozás után a legtöbben átsétáltak az olvasótérbe, levettek egy könyvet, és máris egy új mesevilágba csöppentek. A frissen készült zokninyuszik pedig ott pihentek a kis kezekben - szerencsére ezek nem olvadnak el, mint a csokinyuszik.

 Fotók: Tálas Tünde