Ilyen volt az első nap a Táltos Szamár Vándorbábos és Utcaszínházi Fesztiválon

Teltházzal indult a fesztivál első délelőttje, amely a rögtön a legkisebbekkel kezdődött. A Laniakea Színház Totyogók című előadása a 0–3 éves korosztályt szólította meg, amit közös játék követtet. A délelőtt második előadásán egy régi történet elevenedett meg új köntösben. Az Álomzug Társulás A hét sváb / Die Sieben Schwaben című német–magyar nyelvű előadását láthatták a nézők. A nap első felét a felnőtteknek szóló Bábpraktikák workshop zárta. A Mikropódium Családi Bábszínház alkotói, Lénárt András és Aracs Eszter bábművészek, rendezők és bábkészítők vezették a foglalkozást.

Délután aztán elérkezett a fesztivál hivatalos megnyitója, amely egyszerre szólt a jelenről és azokról, akik az elmúlt évtizedekben sokat tettek azért, hogy Biatorbágyon a bábozásnak komoly hagyománya legyen. A színpadi programot a fesztivál szignálja nyitotta, majd Kőhalmi Ferenc konferálása után Kocsis József polgármester köszöntötte a közönséget. A megnyitó egyik fontos pillanata volt, amikor átadta a Juhász Ferenc Művelődési Központ megbízó okiratát Szádváriné Kiss Máriának.

A szervezők a megnyitón azokról sem feledkeztek meg, akik már a kezdetektől sokat tettek a biatorbágyi bábozásért. Nánási István és Nánási Istvánné Marika meghatározó szerepet játszottak abban, hogy a bábszínház és a bábos kultúra ilyen erős kötődést alakíthatott ki a várossal. A házaspár ezúttal nem tudott részt venni az ünnepségen, így a nevükben fiuk, Nánási-Kézdy Tamás vette át a Juhász Ferenc Művelődési Központ köszönő ajándékát. Tamás számára különösen személyes lehetett ez a pillanat, hiszen egykor maga is a Prospero Bábegyüttes tagja volt. A köszönetnyilvánítások sora ezzel nem ért véget. A művelődési központ ajándékát vehette át Néder Norbert bábművész is, akinek a fesztivál nevét köszönheti a város.

Különleges pillanat volt Frindt Anna köszöntése is, aki a Táltos Szamár Fesztivál névadó pályázatán megálmodta a fesztivál szamarának nevét. Anna oklevelet vehetett át, amely hivatalosan is tanúsítja:

„Ezennel ünnepélyesen tanúsítjuk, hogy Frindt Anna a Táltos Szamár Fesztivál névadó pályázatán megálmodta fesztiválunk szamarának nevét, így a mától hivatalosan Torbiás néven járja Biatorbágy utcáit, tereit és a mesék világát.”

A megnyitó ünnepi hangulatához az Erkel Ferenc Kamarazenekar is hozzájárult, két zenei blokkal. A program végén aztán Kőhalmi Ferenc gondoskodott arról, hogy a varázslat szó szerint is megjelenjen a színpadon, a megnyitót bűvészshow koronázta meg.

Az este folyamán nyílt meg a „CSEND;ÉLET – Ifjú bábtervező művészek” című kiállítás is, amelynek egyik különlegessége, hogy a Biatorbágyhoz megannyi szállal kötődő Osgyányi Zsófia látványtervező is közreműködött benne. A fiatal művésszel ennek kapcsán beszélgettünk.

Kép forrása: Osgyányi Zsófia

B.T.: Helyiként és művészként mit jelent számodra ez a fesztivál?

O. Zs.: Én nagyon örültem ennek a kezdeményezésnek, mert kiskorom óta nagyon sok bábbal kapcsolatos élményem volt itt. A városban a Ládafia Bábszínház előadásaira jártunk mindig gyerekkoromban, minden ünnepségen, úgyhogy ezek nagyon meghatározó élmények számomra.

B.T.: Mondhatjuk, hogy ezek az élmények is hozzájárultak ahhoz, hogy végül erre a pályára kerültél?

O. Zs.: Biztos, hogy hozzájárultak ezek az előadások, mindig is természetes dolog volt számomra bábozni és bábjátékot csinálni. Otthon is nagyon sok kesztyűbábunk volt, amivel bábelőadásokat készítettünk a családnak, ez is valahogy a játéknak a része volt. Már kiskoromban is saját készítésű bábokkal adtunk elő történeteket a húgommal, úgyhogy ez egy alapélményem.

B.T.: Volt olyan pont, amikor eldöntötted, hogy ezzel szeretnél foglalkozni?

O. Zs.: Az egyetemen látványtervező szakra jelentkeztem. Tudtam, hogy van báb is, de a díszlet- meg a jelmeztervezés is ugyanúgy érdekelt. Aztán közben derült ki, hogy igazából ez a terület vonz leginkább a szobrászati és képzőművészeti vonatkozásai miatt.

B.T.: A kiállítás címe CSEND;ÉLET, amely egyszerre utal egy klasszikus képzőművészeti műfajra és egy nyugodt, mozdulatlan állapotra. Bábtervezőként mit jelent számodra ez a fogalom, és hogyan jelenik meg ez a kettősség a kiállításban?

O. Zs.: Igazából azért választottuk ezt a címet a kiállításnak, mert ahogy gondolkoztunk az egészen, úgy éreztük, hogy a bábkiállítás egy furcsa műfaj. Ezeknek a most itt kiállított tárgyaknak ugyanis az az alaptermészetük, hogy mozognak, mozgatják őket. Most viszont a funkciójukat nem töltik be. Csodáljuk őket, mint képzőművészeti tárgyakat, de nem ez a lényege ezeknek a figuráknak. Ezt a feszültséget szerettük volna valahogy belecsempészni a címbe is, hogy ők bármikor életre tudnak kelni.

B.T.: Ezen a kiállításon többen dolgoztatok. Mi volt az a közös gondolat, amely alapján kiválasztottátok a kiállítási darabokat?

O. Zs.: A Képzőművészeti Egyetemről ismerjük egymást, és én igazából azért hívtam meg a többieket, mert tudtam, hogy nekik is vannak olyan munkáik, amelyekben hétköznapi tárgyakból készítenek figurákat, például hangszerekből, könyvekből, lámpákból. Azt éreztem, hogy ez egy tök érdekes és izgalmas közös nevező ezekben a bábokban.

B.T.: Egy új báb esetében, hogy zajlik nálad a tervezési folyamat?

O. Zs.: Minden munkafolyamat más, de azt nagyon fontosnak érzem – illetve Hoffer Károly jó tanáromtól tanultam, amit azóta is megfogadok –, hogy tulajdonképpen az a legfontosabb kérdés, hogy az adott előadást miért bábbal dolgozzuk fel, vagy miért használunk bábot az előadásban? Második kérdésként pedig az, hogy milyen bábtechnikát használunk, vagy miért azt a bábtechnikát használjuk, és mi a viszony a mozgató és a báb között? Ha ezeket az ember megválaszolja magának, akkor utána a többi adja magát. Ami engem nagyon szokott érdekelni, az az, hogy milyen anyagból készítem el a bábot. Azt hiszem, a figura karaktere sokszor inkább az anyagból következik. Vagyis előbb van meg az anyag, amit szeretnék használni, és utána annak a jellegzetességeiből születik meg a figura karaktere.

B.T.: Egyszerre van itt jelen a szobrászat, a képzőművészet, a színház és az irodalom. Honnan jön ez a sokféle terület iránti érdeklődés?

O. Zs.: Talán onnan, hogy édesanyám irodalommal foglalkozott, édesapám pedig képzőművészettel, és valahogy mind a kettő nagyon vonzott kiskoromtól fogva. A színházban egyesül ez a kettő. Nagyon szeretek képzőművészeti eszközökkel feldolgozni irodalmi szövegeket.

B.T.: A bábhoz sokak fejében még mindig elsősorban a gyerekkor kapcsolódik. Szerinted hogyan lehetne közelebb hozni ezt a műfajt a felnőttekhez?

O. Zs.: Én szeretem arra helyezni a hangsúlyt, hogy ez nem is gyerek- és nem is felnőttműfaj. A bábozás a komplexitása miatt tulajdonképpen kortalan. Persze nagyon örülök annak, hogy egyre több felnőttdarabban is megjelenik a báb, de azt gondolom, hogy egy gyerekelőadásnak sem kell bugyutának lennie. Nem szükségszerűen bonyolultabb felépítésű egy felnőtt-előadás, mint egy gyerek-előadás. Egy gyerekelőadás is tartalmazhat ugyanolyan rétegzettséget.

B.T.: A fesztivált követően hol láthatjuk a munkáidat?

O. Zs.: A Miskolci Bábszínházban lesz műsoron a Graffaló című előadás, amihez én készítettem a bábokat és a látványért is én felelek. Jövő ősszel pedig a pécsi Bóbita Bábszínházban fogják bemutatni egy tervezésemet.

A fesztivál egészen vasárnapig folytatódik. A következő napokban is számos bábelőadás, utcaszínházi produkció, foglalkozás. koncert ás más program várja az érdeklődőket.

A részletes programok ITT elérhetők.

Fotók: Puskás Dávid és Bencze Tibor