Bihari Zoltán, az Értéktár Bizottság elnöke kiemelte, a bizottság számára fontos szempont, hogy díjak, pályázatok és közterületek elnevezésekor olyan személyek előtt tisztelegjenek, akik valódi, élő kapcsolatot ápoltak Biatorbággyal, és munkájukkal maradandó értéket teremtettek a város közösségében.

A Vladár család három generáción át volt jelen a település életében, és mindegyikük hozzájárult annak kulturális és szellemi örökségéhez:

Vladár Lajos a Sándor‑birtok jószágkormányzójaként telepedett le Bián. A Bajcsy‑Zsilinszky utcában épített családi háza ma is a település egyik legszebb, helyi védettségű építészeti értéke.

Vladár Gábor, jogtudós és akadémikus, gyermekkorát Bián töltötte. 1944-ben a Lakatos‑kormány igazságügyi minisztere volt, később kitelepítették, és 1953–63 között a kutyahegyi présházban élt családjával. „Visszaemlékezéseim” című könyvében számos biai történet és személyes emlék olvasható.

Vladár Anna, Gábor testvére, verseivel a Biatorbágyi költők antológiája kötetben találkozhatunk.

Vladár Mária, Gábor lánya, a család kutyahegyi száműzetése idején a Biai Általános Iskolában tanított magyar nyelvet és irodalmat. Szakkört vezetett, versszeretét, és a szépirodalom iránti elkötelezettségét generációknak adta tovább. Egykori tanítványai szeretettel, pozitív emlékekkel gondolnak rá. Kedves személyisége, a gyerekekhez való érzékeny kapcsolódása és a tanítás iránti szenvedélye sokak számára meghatározó élmény volt.

Bihari Zoltán hangsúlyozta: „Az Értéktár ajánlásával szeretnénk érdeme szerint előtérbe helyezni mind a Vladár család, mind Vladár Mária emlékét. Fontosnak tartjuk, hogy felhívjuk a figyelmet Mária több évtizedes, elkötelezett pedagógusi munkájára.”

A bizottság arra kéri a közösséget, hogy akinek van személyes emléke Vladár Mária óráiról vagy szakköréről, ossza meg történeteit, hogy együtt őrizhessük meg egy olyan pedagógus örökségét, aki generációk számára tette szerethetővé az irodalmat és az olvasást.