„A tudatos szúnyoggyérítésnek a 90% -a bizony kommunikáció.” - kezdi a tájékoztatást Tüske Emil, majd hozzáteszi, fogunk majd beszélni a biológiai gyérítésről is, de a legfontosabb, hogy értsük, a szúnyoggyérítés célja, hogy csökkentsük a csípő szúnyogok számát a településen.

Ezt együtt érhetjük el, mégpedig úgy, hogy figyelünk a környezetünkre. A szúnyogoknak 8–10 napnyi állóvízre van szükségük a fejlődéshez. Ha az esőzések utáni napokban eszünkbe jut, hogy szétnézzünk a kertben, kimenjünk a temetőbe, hogy „szúnyogbölcsőket” keressünk, akkor már félig nyertünk. Már, ha meg is szüntetjük őket.

Mi lehet szúnyogbölcső?

nyitott esővízgyűjtők
vödrök, kannák, kerti edények
virágalátétek
ereszcsatornában pangó víz

Az állataink itatójában cseréljük gyakran a vizet, a hordók tetejét takarjuk szúnyoghálóval, az edényeket tároljuk fejjel lefelé és a virágalátétekben se álljon a víz napokon át. A helyben szaporodó állomány már a kikelés előtt visszaszorítható.

„A biológiai gyérítés csak akkor indokolt, ha a szúnyogok jelenléte zavaró.” Hogy eljutunk-e idáig, az nagyban rajtunk múlik.

Tavaly a környéken csupán néhány településen, például Törökbálinton volt olyan mértékű a szúnyogterhelés, hogy az önkormányzatnak szúnyoggyérítést kellett végeztetnie.

Kémiai vagy biológiai gyérítés?

A két módszer között jelentős különbség van. A kémiai gyérítés a már kifejlett szúnyogokat pusztítja el, jellemzően alkonyatkor. A Deltametrin hatóanyag ilyenkor a leghatékonyabb, de nemcsak a szúnyogokat, hanem a rovarvilág nagy részét is elpusztítja. A permetezés ráadásul a szél miatt nem jut el minden területre, így a hatása korlátozott, miközben komoly ökológiai beavatkozást jelent.

A biológiai gyérítés ezzel szemben a szúnyogok lárváit célozza, még mielőtt kikelnének. Ennek része a tenyészőhelyek felszámolása és - ahogy hangsúlyoztuk már - ebben a lakosság szerepe kulcsfontosságú, hiszen a szúnyogok nagy része közvetlenül a kertekben fejlődik ki. Sokszor észrevétlenül mi magunk biztosítjuk számukra az ideális körülményeket.

Mikor van szükség biológiai beavatkozásra?

A városvezetés döntött: nem alkalmaz kémiai gyérítést. A biológiai gyérítés ütemezése az időjárástól és a vízállásoktól függ. A szúnyogok 8–10 fok felett és esős időszakok után kezdenek tömegesen szaporodni, ezért ilyenkor az előre felmért árterületeken és a potenciális tenyészőhelyeken ha szükséges, biológiai hatóanyagok juttathatók a vizes területekre. Léteznek kereskedelmi forgalomban könnyen beszerezhető, nem mérgező hatású tabletták is, amelyek 200 liter vízben feloldva egy hónapig gátolják a lárvák kikelését, ilyeneket kerti tavakban, hordókban vagy medencékben is használhatunk.

Főbb tudnivalók a biológiai szúnyoggyérítésről:

Működési elv: A BTI fehérjék a lárvák tápcsatornájába kerülve okozzák azok pusztulását, még a kirepülés előtt.

Alkalmazás: Földi (nagynyomású permetező) vagy légi úton juttatják ki a szúnyogok tenyészőhelyeire, például állóvizekbe, pocsolyákba, ártéri területekre.

Előnyök: Környezetkímélő, nem károsítja a méheket vagy más hasznos rovarokat.

Korlátok: Csak a lárvák ellen hatásos, a kifejlett szúnyogok ellen nem. Hatékonysága a tenyészőhelyek pontos feltérképezésétől függ.

Az önkormányzat szerepe a szúnyogok elleni védekezésben

A város feladata a potenciális tenyészőhelyek feltérképezése. Ez a Városgondnokság hatáskörébe tartozik. Fontos része a munkának a településen előforduló szúnyogfajok folyamatos monitorozása, hiszen a védekezés módja attól függ, milyen fajok vannak jelen.

Ha a szúnyogok száma eléri azt a szintet, amely beavatkozást indokol, a Városgondnokság által megbízott vállalkozó juttatja ki biológiai hatóanyagot. Cikkünket innen folytatjuk, a következő részben monitorozásról, a Biatorbágyon fellelhető szúnyogfajokról, a város szerződött partnerének feladatairól írunk, és bemutatjuk a tavalyi, Törökbálinti gyérítés folyamatát és eredményeit.

foto: freepik