
Kiskerti vízmegtartás és a Szily-kápolna titkai: Megtartó rendezvényt szervezett a Biatorbágyi Tájvédő Kör
Hogyan tudjuk megőrizni mindazt, ami igazán fontos számunkra? A vizet, a természeti értékeinket, épített örökségünket vagy akár közösségeinket? Erre a kérdésre kereste a válaszokat a Biatorbágyi Tájvédő Kör november 7-i családi rendezvénye.
A Juhász Ferenc Művelődési Központban megrendezett „Megtartó Biatorbágy” tematikájú délután a természeti és épített környezetünk megismerésére, védelmére és megőrzésére hívta fel a figyelmet. Az érdeklődőket szakmai előadás, inspiráló beszélgetés és az összművészeti pályázat ünnepélyes díjátadója várta. Az esemény hátteréről és a programot életre hívó gondolatokról Határ Ágnes környezetvédelmi tanácsnokot kérdeztük.
Miért éppen a vízmegtartás került a középpontba a november 7-i eseményen?
H.Á.: Nagyon fontosnak tartottuk ezt a témát. Az önkormányzat már elindította a „Ne égess, komposztálj!” programot, és a Tájvédő Körben is régóta foglalkozunk a fenntarthatóság kérdéseivel. Azt látjuk, hogy a komposztálás jelentőségét egyre többen ismerik, de a hozzá kapcsolódó témák, például a vízmegtartás vagy az ökologikus vízhasználat még kevésbé vannak a köztudatban.
Az idei, rendkívül száraz nyár sokak számára világossá tette, hogy a vízhiány és a vízmegtartás kérdése már nem elméleti probléma, hanem a mindennapjainkat érintő kihívás. Ezért most elsősorban a kiskerti vízmegtartásra és a fenntartható vízhasználatra szeretnénk felhívni a figyelmet. Különösen aktuális ez a külterületeken élők számára, akiknek sokszor vezetékes víz nélkül kell megoldaniuk a mindennapi életet vagy a gazdálkodást. A program célja, hogy olyan gyakorlati ötleteket és módszereket mutasson be, amelyek valóban alkalmazhatóak a hétköznapokban, és segítséget nyújthatnak azoknak, akik közvetlenül szembesülnek ezekkel a problémákkal.
A program egyik előadója Szalai Marietta tájépítész, permakulturista és kertész, aki bemutatja a kiskerti vízmegtartás és az ökológiai szemléletű vízhasználat elméletét és gyakorlati lehetőségeit. A szakember tájléptékű vízmegőrzési és élőhely-regenerációs projekteken dolgozik. A Balaton-felvidék egyik szőlőhelyén háztartásuk és gazdaságuk teljes mértékben az esővíz köré szerveződött. Kilencéves szakmai tapasztalatából merítve ad ötleteket ahhoz, hogyan őrizhetjük meg a vizet a saját környezetünkben. Az ő előadása a vízmegtartásról szól, de a rendezvény mögött egy tágabb gondolat is áll. Néhány évvel ezelőtt, a viadukt felújításának idején rendeztük meg az „Öleld át a viaduktot!” rajzpályázatot. Egy októberi „ölelés világnapja” alkalmából született az a gondolat, hogy nemcsak embereket vagy állatokat ölelhetünk át, hanem jelképesen mindazt is, ami fontos számunkra. Amire figyelünk, amit megismerünk, ahhoz kötődni kezdünk, és amit fontosnak érzünk, azt meg akarjuk őrizni. A viadukt után a Füzes-patak volt a pályázat témája, és ekkor határoztuk el, hogy évről évre felváltva hívjuk fel a figyelmet egy természeti és egy épített értékre. A „Megtartó Biatorbágy” elnevezés is ebből a szemléletből született. A víz megtartása természetesen konkrét jelentéssel bír, de ennél többről is szó van. Szeretnénk megtartani és megóvni természeti környezetünket, épített örökségünket, valamint közösségeinket is. A cél, hogy a program ne csak egy szakmai előadás legyen, hanem különböző generációk és nézőpontok találkozása.

Hogyan sikerült a világjáró, Magyar Örökség és Prima Primissima díjjal kitüntetett dr. Juhász Árpád geológust megnyerni a programra?
H.Á.: Sokan a Másfélmillió lépés Magyarországon, illetve az …és még egymillió lépés Magyarországon című televíziós sorozatokból ismerik dr. Juhász Árpádot. Én is ezeken a műsorokon keresztül ismertem meg Árpi bácsi munkásságát, később pedig több előadásán is részt vettem. Ő ugyanis a Magyar Fenntarthatósági Csúcs egyik fővédnöke, így rendszeresen találkozhatunk a gondolataival különböző szakmai fórumokon. A személyes kapcsolat végül egy egészen más ügy kapcsán alakult ki: a Páty közigazgatási területén, Biatorbágy közvetlen közelében található hulladéklerakóval kapcsolatos egyik civil összefogáson találkoztam az unokájával. Ebből a találkozásból született meg az ötlet, hogy meghívjuk őt a rendezvényünkre. Azért is tartottuk fontosnak a részvételét, mert olyan előadót kerestünk, aki nem egyetlen módszert vagy gyakorlati megoldást mutat be, hanem egy tágabb szemléletet képvisel. Juhász Árpád gyakran beszél arról, hogy pályája kezdetén, amikor még a bányászat elkötelezett híve volt, a környezetvédelem kérdései jóval kisebb hangsúlyt kaptak, mint napjainkban. Az évtizedek során azonban az ő gondolkodása is jelentősen formálódott.

A 91 éves geológus, író és világutazó a hazai természettudományos ismeretterjesztés egyik meghatározó alakja. Pályafutása során 109 országban járt, 32 könyvet írt, és számos filmet készített. Munkásságát több rangos elismeréssel ismerték el. Évtizedek óta azon dolgozik, hogy közelebb hozza az emberekhez a természetet, a földtudományokat és a környezet iránti felelősség gondolatát. Számunkra éppen ezért különösen értékes vendég. Nem egyetlen helyi problémáról beszél, hanem egy olyan szemléletet közvetít, amely túlmutat a mindennapok aktuális kérdésein. Életútján keresztül jól látható, hogyan változhat az ember gondolkodása: minél többet ismer meg a világból és a környezetéből, annál fontosabbá válik számára annak megóvása. A rendezvény egyik alapgondolata is ez volt. Szeretnénk megmutatni, hogy a természethez, helyi értékeinkhez vagy akár egymáshoz való kötődés mindig a megismeréssel kezdődik. Amit megértünk, ahhoz kapcsolódni kezdünk, és ami közel kerül hozzánk, azért már tenni is akarunk. Ez a megtartó erő áll a program egészének középpontjában.
Van-e aktualitása, hogy idén a Szily-kápolna lett az összművészeti pályázat témája?
H.Á.: Nem kapcsolódik hozzá évforduló. Inkább olyan helyszínt kerestünk, amely egyszerre képvisel épített és természeti értéket. A Szily-kápolna, vagy hivatalos nevén Szent Vendel-sírkápolna egy varázslatos környezetben álló, figyelemre méltó építmény, amely ráadásul felújításra is vár. Úgy gondoltuk, hogy érdemes ráirányítani a figyelmet erre a különleges helyre. Szimbolikus értelemben az erdő és a kápolna egyaránt menedéket jelenthet, ezért jól illeszkedik a rendezvény központi gondolatához. A pályázatot úgy hirdettük meg, hogy ne csak rajzok készülhessenek. Izgalmas alkotások érkeztek, amelyekben a résztvevők más szemszögből ragadták meg a hely szellemiségét.
A rendezvény részeként megnyílt a Biatorbágyi Tájvédő Kör „Öleld át a Szily-kápolnát!” című összművészeti pályázatának kiállítása. A beérkezett képzőművészeti alkotásokat a Faluház aulájában állították ki.
Fotó: Takács József
Galéria







