
Lámpásokkal vitték a fényt Biatorbágy utcáira Márton napjának előestéjén
A csaknem harmincéves hagyomány folytatása nem múlhat az időjárás szeszélyein. Biatorbágyon a hideg, ködös idő sem tartotta vissza a lámpásokat hordozó gyerekeket: felvonulásuk tegnap este ismét végigkígyózott a város utcáin. A programot – mint minden évben – a Ritsmann Pál Német Nemzetiségi Általános Iskola és Gimnázium, valamint a Német Nemzetiségi Önkormányzat szervezte. Ezúttal azonban nem magán a jeles napon, hanem annak előestéjén emlékeztek meg Szent Márton örökségéről a sváb hagyományok őrzői.
A köpenyét megosztó Szent Márton története nemcsak egy régi legenda, hanem ma is érvényes üzenetet hordoz a segítségnyújtásról, az önzetlenségről és az egymásra figyelő közösségekről. A Márton-napi lámpás felvonulások különösen a német nemzetiségi közösségekben őrzik a szent legendájának üzenetét: fényt vinni oda, ahol sötétség van, és megosztani azt, amink van. Biatorbágyon a Ritsmann iskola közössége évtizedek óta szervezi az ünnepi felvonulást. A hagyomány eredetéről, Szent Márton magyarországi kötődéséről és a helyi programokról az iskola igazgatónőjét, Rack Ferencné Ibolyát kérdeztük.
SPJ: Ki volt Szent Márton, és miért őrizzük még ma is az emlékét?
R.F.I.: Az életrajzírók szerint Márton 316 körül, Savariában született, amelyet a középkori írások Pannonhalmával azonosítottak. A történészek mai álláspontja szerint azonban a mai Szombathelyről van szó. Pannonhalma is kötődik hozzá, hiszen az apátsági templomot Szent Márton tiszteletére nevezték el. Szombathelyen található viszont a szülőháza és a Szent Márton-kápolna, amelynek bejárata fölött latin felirat hirdeti, hogy ezen a helyen született.
Édesapja római katonatiszt volt, és azt szerette volna, hogy fia is katonai pályára lépjen. Márton ezért tizenöt éves korától katonaként szolgált, később pedig lovas testőrként teljesített szolgálatot a mai Franciaország területén. A legenda szerint ehhez az időszakhoz köthető a híres köpeny története.
A történet szerint Márton egy hideg téli estén egy város kapujához érkezett, ahol egy szegény ember didergett rongyos ruhában. Megszánta, levette a köpenyét, kardjával kettévágta, és az egyik felét a fázó ember vállára terítette. Nem adta oda az egészet, de amije volt, azt megosztotta a rászorulóval.
SPJ: Ehhez a történethez köthető a lámpás felvonulás is?
R.F.I.: Ez a hagyomány német nyelvterületről érkezett hozzánk, a betelepült magyarországi németek hozták magukkal. Ők katolikusok voltak, tisztelték és dicsőítették Szent Mártont. A felvonulás pedig azt szimbolizálja, hogy a gyerekek fényt visznek oda, ahol sötétség van, ahol szegénység és nélkülözés tapasztalható. Ahogyan Márton is megosztotta köpenyét a didergő koldussal.
Általában óvodák, nemzetiségi iskolák és német nemzetiségi települések rendeznek ilyen felvonulásokat. Ilyenkor a gyerekek saját készítésű lámpásokkal járják végig az utcákat, miközben Márton-napi dalokat énekelnek. Nálunk a séta végén mindig libazsíros kenyérrel, liba alakú süteménnyel és meleg itallal várjuk őket.
SPJ: Mennyire érzi magáénak ezt az ünnepet Biatorbágy teljes lakossága?
R.F.I.: Azt látom, hogy a Ritsmann iskola hagyományos felvonulásához egyre többen csatlakoznak olyanok is, akik nem német nemzetiségűek.
SPJ: A Ritsmann iskolában közel harminc éve őrzik ezt a hagyományt. Milyen más programok kapcsolódnak önöknél a Márton-naphoz?
R.F.I.: A német nemzetiségi iskolában a honismereti órákon is foglalkozunk Szent Márton történetével. A gyerekek megismerik a legendát, és ezen keresztül is emlékeznek rá. November 17-én kerül sor a Turwaller Stammtisch – Német Nemzetiségi Kultúráért Egyesület hagyományos összejövetelére is, ugyancsak Márton-nap alkalmából. Ez azonban zártkörű rendezvény.
Van egy másik fontos eseményünk is: idén hetedik alkalommal rendezi meg a Ritsmann iskola tantestülete az ünnephez kötődő jótékonysági estet. Erre november 13-án, pénteken kerül sor. Bár elsősorban az iskolához kötődő közösség rendezvénye, a résztvevők vendégeket is hozhatnak magukkal.
A jótékonysági esttel szimbolikusan szintén a jóságos Mártonra emlékezünk. Hiszen egy ilyen alkalom ugyancsak az adakozásról, a jólelkűségről és arról a fényről szól, amelyet az embereknek egymás életébe kellene becsempészniük. Arra szeretnénk ezzel is bátorítani mindenkit, hogy bátran nyújtson segítséget embertársainak.
SPJ: Milyen célt szolgál az est bevétele, és miben tudja támogatni az iskola életét?
R.F.I.: A rendezvényt a tantestület szervezi, a bevételt az iskola javára fordítjuk. Minden évben változnak azok a konkrét célok, amelyek megvalósításához a támogatásokat felhasználjuk. Idén például elkészült a tornatermünk, most pedig az akusztikai viszonyok javítása az egyik célunk. Emellett az informatikai eszközállomány fejlesztéséhez is szeretnénk hozzájárulni a jótékonysági est bevételéből.
A Márton-napi ünneplés előrehozása nem volt öncélú a Ritsmannban. Ma délután ugyanis az ugyancsak hagyományosan megrendezett Ovi-suli programra várják az óvodásokat, ahol a leendő iskolások a Márton-napi népszokásokkal ismerkedhetnek.

Fotók: Borbás-Szabó Renáta
Galéria






