A szervezők megújították a rendezvény koncepcióját: míg korábban főként iskolai csapatoknak állították össze a programot, idén a családokat helyezték a középpontba. Péntek délután manó házikók készültek – a kézműves foglalkozást kicsik és nagyok egyaránt élvezték –, szombat délelőtt pedig változatos természetismereti programok várták az érdeklődőket.

A szombati nap egyik fő eseménye a távcsöves madármegfigyelés volt. A meleg idő miatt kevesebb madár mutatkozott a megszokottnál, de élményben így sem volt hiány. volt. A szombati programokhoz a Biai Gáspár Református Általános Iskola pontgyűjtő akcióval csatlakozott. Kisteleki Gergely a ragadozó madarak viselkedéséről tartott izgalmas előadást – szó esett a hollóról, a héjáról és a sólyomról is –, a madarászbemutatón pedig három Harris-héját ismerhettek meg közelről a látogatók. A röptetésbe maguk a vendégek is bekapcsolódhattak.

A Madarak és fák napja nem új keletű ünnep: 1906 óta tartják számon Magyarországon. Akkor Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletben írta elő minden iskola számára a megtartását. A cél már akkor is az volt, hogy a fiatalokban kialakuljon a természet iránti felelősségérzet – egy több mint száz éve élő hagyomány, amely máig megőrizte aktualitását.

Biatorbágyon a Tájvédő Kör évek óta gondoskodik arról, hogy ez a nap ne csak a naptárban szerepeljen. Az idei újragondolás – az iskolai keretek tágítása a családok felé – éppen abba az irányba mutat, amelyben az ünnep eredeti szándéka kiteljesedhet: a természetismeret nem tantárggyá szűkül, hanem közös élménnyé válik.

A távcső, az előadás, a kézműveskedés és a héják röptetése mind ugyanazt a célt szolgálta: hogy a madarak és a fák ne csak elvont fogalmak legyenek, hanem konkrét, közelről megismerhető élőlények. Egy hét múlva, egy hónap múlva – ki tudja, hány gyerek figyel majd másképp egy fa tetejére.

Fotók: Tüske Emil

Galéria