A népszokások eredete valószínűleg az, hogy a Gergely-naptár bevezetése előtt ez a nap volt az év legrövidebb napja. Ma már ez nem pontos, ugyanis a naptár bevezetése óta a téli napforduló december 21-re esik.

A keresztény hagyomány szerint Luca-napján Szent Lúciára emlékezünk, aki egy előkelő szicíliai családban nevelkedett. Miután felvette a kereszténységet, szüzességet fogadott, hogy életét Krisztusnak szentelhesse, majd mártírhalált halt hitéért, 304-ben. Példamutató tisztasága és alázatos élete folytán nevét a fény (lux) szóval is kapcsolatba hozták. Németországban kedvelt szent, Északon pedig szokás Luca-mennyasszonyt koronázni.

A magyar hagyományok közül a legismertebb a Luca-széke. Ezt a három vagy négy lábú széket december 13-án kellett elkezdeni faragni, és pontosan karácsony estéjére kellett elkészülnie. A kilenc fából álló széken naponta egyetlen műveletet lehetett elvégezni, és vas nem lehetett benne. A hiedelem úgy tartja, hogy ha a szék készítője a templomban rááll, megláthatja a boszorkányokat. A Baranya vármegyei Kémesen úgy tartották, hogy a boszorkányoknak szarvuk volt, és ezt csak a Luca-székről lehetett látni. Pereszlényben a szék tulajdonosának mákot kellett vinnie az éjféli misére, amit hazafelé el kellett szórnia, különben „szétszaggatták volna a boszorkányok”. Sepsén a legény szintén mákot szórt, nehogy a boszorkányok utolérjék, hazatérve pedig fokhagymát dugott a kulcslyukba, kést vágott a bal ajtófélfába, és keresztbe állította a söprűt.

Luca-széke / fotó: felvidekma.hu

A lucázás vagy kotyolás a fiúgyermekek házról házra járó, termékenységvarázsló szokása. Úgy tartották, hogy ha a fiúkat beengedik a házba és leültetik a konyhában, akkor a tyúkok jól fognak tojni a következő esztendőben.

Kotyoló fiúk / fotó: kanizsmediahaz.hu

A női munkák tiltásának egy része szintén a tyúkok termékenységére volt hatással. Nem volt szabad például varrni, mert úgy tartották, hogy bevarrják a tyúkok fenekét. Általában tollat fosztottak ezen a napon, illetve mindenféle fejtő- és bontómunkát végeztek, mivel így a tyúkok könnyen tojtak. Tiltott volt a varrás és fonás mellett a mosás, a lúgozás és a kenyérsütés is. A Tápióságon azért nem mostak, mert attól féltek, hogy aki ezt megszegi, kővé válik.

Lucázó gyerekek (1969., Újkér, Győr-Sopron m.) / fotó: mek.oszk.hu

Luca-napján az egész magyar nyelvterületen elterjedt volt a jóslás. Ilyenkor sütötték az úgynevezett lucapogácsát, amellyel a lányok megjósolták a jövendőbelijüket úgy, hogy belesütöttek egy-egy férfinevet tartalmazó cédulát. Egyes területeken ugyanezt a szokást gombócokkal gyakorolták. Ahol több lány volt a családban – például a Drávaszögben –, úgy jósoltak, hogy a saját neveiket tették a gombócba. Amelyik legelőször feljött, az ment elsőként férjhez.

Luca-napjához több időjósló hiedelem is kapcsolódik. Az egyik ilyen a lucakalendárium, amikor a Luca és karácsony közötti tizenkét nap időjárásából jósolják meg a következő tizenkét hónap időjárását.

A Luca-napi búzavetés karácsonyra kel ki (MTI Fotó: Bajkor József)

Ekkor vetik el a mindenki által ismert Luca-búzát is, amely, ha karácsonyig kizöldül, jó termést ígér a következő esztendőre. Ezt a hagyományt ma is sok óvodában és iskolában őrzik, ezzel is életben tartva a szokásokat.

A tavalyi év nagysikerű, hagyományteremtő alkalma után Luca napján a Biatorbágyért Egyesület a Viadukton és környékén szeretne ismét minél nagyobb fényességet hozni a korán sötétedő délutánba és estébe. Együtt őrizhetjük tovább hagyományainkat, például Luca-búza ültetésével, és készülhetünk a közelgő ünnepekre. Az esemény részleteit itt találjátok.

Fotó: ridikul.hu