Már az ókorban is tartottak évbúcsúztató és évköszöntő ünnepségeket, ám ezek időpontja kultúránként és korszakonként eltérő volt. A középkori Európában március 25-e számított az újév első napjának. Ennek vallásos okai voltak: ekkor ünnepelték Gyümölcsoltó Boldogasszony napját. Ünnepségeket azonban nem tartottak, mivel az ilyen mulatságokat pogány szokásnak tekintették.

1582-ben XIII. Gergely pápa naptárreformja nyomán az év utolsó napja december 31., az újév első napja pedig január 1. lett. December 31-e I. Szilveszter pápa ünnepnapja, aki 335-ben ezen a napon halt meg. Pápasága alatt megszervezte az egyházi életet Rómában, és a legenda szerint ő térítette meg és keresztelte meg Nagy Konstantin császárt is. Több kultúrában – így a magyarban is – Szilveszter napját röviden csak szilveszternek nevezik, amely mára teljesen összeforrt az évbúcsúztató ünnepléssel.

Szilveszteri és újévi hagyományok: jelmezes mulatság 1965-ben
Fotó: Fortepan/Geréb Anna

A magyar hagyományokban számos olyan szokás és hiedelem él, amelyek az emberi életre, az állatállomány gyarapodására és a termés bőségére vonatkoznak. Szilveszterkor a lányok jövendőbelijéről is jósoltak. Sok helyen gombócfőzéssel vagy ólomöntéssel próbálták megtudni a leendő férj nevét és foglalkozását, de különlegesebb praktikák is léteztek: például a Gyimes-völgyben karót hántottak. Úgy tartották, hogy ha a karó teljesen meg volt hántva, szegény férjre, ha csak részben, akkor gazdag férjre lehet számítani. A karó hosszából a férfi termetére következtettek.

A szilveszteri szokások közé tartozott az éjféli zajkeltés is, amelyet kongózásnak, csergetésnek vagy pergőzésnek neveztek. Kolompokkal, dudával, trombitával és bádogedények összeütésével lármáztak az éjféli harangszó idején, hogy elűzzék az óévet és a rossz szellemeket. Hajdúbodrogon az udvarokban a dudás engedélykérés után fújta az „Ó, szép Jézus...” kezdetű éneket, miközben a többiek karikás ostorral pattogtattak, csengőkkel és kolompokkal zajongtak. A háziaktól pénzt vagy kalácsot kaptak. A zajkeltés napjainkban is élő hagyomány, bár ma már kolompok és ostorok helyett inkább tűzijátékot használnak.

A zajcsapáshoz tartozott a gulyafordítás hagyománya is, melynek célja az volt, hogy felverjék az állatokat álmukból. Ez azért volt kívánatos, mert ezzel biztosították az állatok egészségét és termékenységét a következő évre.

Gulyafordítás / fotó: netfolk.blog.hu

Az újév első napjához természetesen időjárásjósló hiedelmek is kapcsolódnak, hiszen az időjárást szoros összefüggésbe hozták a gazdasági jóléttel. A bukovinai magyarok szerint, ha újév napján süt a nap, jó esztendő következik. Kopácson úgy tartják, hogy a napsütés sok halat ígér a hálókba, míg a Szerémségben az olvadást bőséges borterméssel hozták összefüggésbe.

A moldvai magyaroknál a földműveléssel kapcsolatos jósló-varázsló szokás maradt fenn. Újév reggelén végigjárták a házakat és búzát, kukoricát, napraforgót, rozst, zabot vagy árpát szórtak szét, miközben jókívánságokat mondtak. Szokás volt újévkor megrázni a gyümölcsfákat is, hogy bőséges termést hozzanak. Az állatszaporulattal kapcsolatban úgy vélték, hogy ha az első látogató férfi, akkor hím, ha nő, akkor nőstény szaporulat várható. A férfi látogatót sok helyen kifejezetten szerencsehozónak tartották.

Közismert hiedelem, hogy újév napján nem adtak ki semmit a házból, mert attól tartottak, hogy egész évben „kimegy” a szerencse. Sok helyen még a trágyát sem vitték ki az istállóból. A bukovinai magyarok az összesöpört szemetet sem vitték ki a házból, nehogy azzal együtt a szerencsét is kivigyék. Általános munkatilalom volt érvényben, akárcsak más jeles napokon: nem volt szabad főzni, mosni, varrni vagy állatot befogni. Nem maradhatott mosott ruha a házban, mert úgy hitték, ez állatpusztulást hozna. Az is elterjedt hiedelem volt, hogy ami újév napján történik valakivel, az megismétlődik egész évben, ezért igyekeztek kerülni a veszekedést.

Sokan ismerik azokat a hiedelmeket is, amelyek tiltják vagy éppen ajánlják bizonyos ételek fogyasztását. Elterjedt nézet, hogy újév napján tilos baromfihúst enni, mert „kikaparja” a szerencsét a házból. Jászdózsán például úgy tartották, hogy a szerencse „kirepülne”. A disznóhús fogyasztása ezzel szemben kifejezetten ajánlott volt, mivel a disznó „előturja” a szerencsét. Szokás volt szemes terményeket – például lencsét, babot, rizst vagy kölest – enni, mivel az apró magvak pénzbőséget jelképeztek a következő évre. Hajdúszoboszlón ugyanakkor tiltották a kása fogyasztását, mert attól tartottak, hogy kiütések jelennek meg tőle.

Sok olyan hagyomány található a magyar népszokások között, amik arra szolgálnak, hogy megkönnyítsék az elkövetkezendő esztendőt, és ezek közül többet a mai napig életben tartunk, még akkor is, ha kicsit más formában. A lencsefogyasztás, a tűzijáték vagy az újévi jókívánságok mind emlékeztetnek arra, hogy az évváltás nem csupán időbeli fordulópont, hanem közös remények és új kezdetek ünnepe is.

fotó: feol.hu