
Mesék, módszerek, élmények: szakmai napot tartott a Benedek Elek Óvoda
A mese nem csupán szórakoztat, hanem nyelvet, gondolkodást, érzelmi biztonságot és közösséget is ad. Ezt a gondolatot járta körül a Biatorbágyi Benedek Elek Óvoda október 20-án megrendezett szakmai napja, amelynek a Juhász Ferenc Művelődési Központ színházterme adott otthont. A rendezvény középpontjában a kultúraközvetítés egyik legfontosabb eszköze, a mese állt.
A szakmai napot Hingyiné Molnár Ildikó intézményvezető nyitotta meg. „A mese a gyermekek érzelemvilágához, képzeletéhez és mindennapjaihoz legközelebb álló műfaj. Fontos, hogy jelen legyen az életükben” – fogalmazott az intézményvezető.
Kocsis József polgármester is köszöntötte a résztvevőket, aki hangsúlyozta, hogy a mese ma talán fontosabb szerepet tölt be a gyermekek életében, mint valaha. A szakmai nap célja, hogy megerősítse a pedagógusokat a mesélés jelentőségében, valamint új ötleteket és inspirációt adjon a mindennapi munkájukhoz.
Az óvodapedagógusok tapasztalata szerint egyre több családban szorul háttérbe a mindennapi mesélés, miközben a gyerekek egyre több digitális tartalommal találkoznak. Azok a kisgyermekek azonban, akik rendszeresen hallanak mesét, könyvekkel találkoznak és beszélgetnek a felnőttekkel, gazdagabb szókinccsel, fejlettebb kommunikációs készségekkel érkeznek az óvodába.
A népmesétől az élőszavas mesélésig
A konferencia első előadója, Sándor Ildikó néprajzkutató és mesemondó maga is egy mesével kezdte előadását. „Hogyan mondjuk, hogy jól mondjuk? Élőszavas mesemondás az óvodában” című előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a népmese eredetileg nem egy gyermekműfaj. Mint mondta, a mesék egykor a felnőttek világában éltek: a fonókban, a közös munkák alkalmával vagy a virrasztók során meséltek egymásnak történeteket. A 19. században, a népmesegyűjtések korában kerültek a mesék az írott kultúrába, majd fokozatosan váltak a gyermeknevelés eszközeivé. Sándor Ildikó szerint ugyanakkor fontos lenne, hogy a népmese ne pusztán könyvek lapjain jelenjen meg a gyermekek előtt, hanem újra élőszóban jusson el hozzájuk. Előadásában arról is beszélt, hogy az egyes életkorokban milyen típusú történetek állnak legközelebb a gyermekekhez. Kiscsoportban a rövid, állatos történetek és a saját élményekhez kapcsolódó mesék, középső csoportban már a magyar és nemzetközi népmesekincs, valamint a tündérek és mesealakok világa, nagycsoportban pedig a fantáziát jobban megmozgató tündérmesék és tréfás történetek is helyet kaphatnak. Az előadó hangsúlyozta: az élőszavas mesemondás különlegessége, hogy a mesélő és a hallgató együtt alkotja meg a történetet. "Ahány befogadó, annyi meseélmény” – fogalmazott.
A mesélő pedagógus szerepe
Bajzáth Mária mesepedagógus előadásában a mesélés hosszútávú hatásait mutatta be. Számos kutatási eredményt idézett, amelyek azt igazolják, hogy a gyermekkori mesélési élmények egész életre nyomot hagynak. Kiemelte: azok a szülők mesélnek rendszeresebben gyermekeiknek, akiknek szintén meséltek gyermekkorukban. Hasonló a helyzet az óvodapedagógusok esetében is: akik találkoztak jó mesélő pedagógusi mintával, sokkal gyakrabban használják ezt az eszközt saját munkájuk során. A szakember szerint a mesélő pedagógus valójában kilép a hagyományos tanító szerepből. Hangja, testbeszéde, a gyermekhez való kapcsolódása is megváltozik.
„A gyermek a figyelmét adja, a pedagógus pedig a történetet. Ez egy különleges kapcsolat, amelyben valódi találkozás jön létre” – fogalmazott.
Az előadó arra is felhívta a figyelmet, hogy a megfelelő mese kiválasztása kulcsfontosságú. Az óvodapedagógusnak ismernie kell a gyerekeket foglalkoztató kérdéseket, és olyan történetet kell választania, amely valóban megszólítja a csoportot.
A zene és a mese közös nyelve
A szakmai nap egyik legélménydúsabb programja Paár Julcsi énekes, zeneterapeuta interaktív előadása volt. A résztvevők saját élményen keresztül tapasztalhatták meg, hogyan kapcsolódik össze a mese, a ritmus, az ének és a mozgás. A szakember bemutatta, hogy különböző ritmusok és hangzások miként képesek karaktereket, érzelmeket vagy hangulatokat megjeleníteni. Egy medve lépéseinek súlya, egy királykisasszony könnyedsége vagy az eső és a szél hangja mind megjeleníthető zenével és ritmussal. Előadásában arra is rámutatott, hogy a mese és a zene olyan szimbolikus teret teremt, amelyben a gyermek biztonságosan élheti meg érzelmeit és fantáziáját. Az ének, a ritmus és a mozgás egyszerre hat a gyermek testi, érzelmi és értelmi fejlődésére. Julcsi közös éneklésre hívta a pedagógusokat, ritmusjátékokkal és könnyed többszólamú gyakorlatokkal teremtett oldott, vidám hangulatot.
A mese, mint lelki táplálék
A szakmai nap zárásaként Berecz András Kossuth-díjas mesemondó érkezett az óvodapedagógusokhoz. Humoros, ugyanakkor mély emberi bölcsességet hordozó történetei nemcsak a gyermekek, hanem a felnőttek számára is fontos üzeneteket közvetítettek. Előadásában röviden végigvezette hallgatóit a mesék fejlődésének útján, és arról is beszélt, hogy a történeteknek mindig szerepük volt az emberi kapcsolatok alakításában. Mint fogalmazott, a mesével nemcsak altatni lehet, hanem ébren tartani a figyelmet, megérinteni a lelket, sőt erőt is adni. Nem mindegy, milyen történetet mondunk, mikor mondjuk el, és milyen szándékkal fordulunk hallgatóink felé.
A nap végére világossá vált: a mese jóval több egyszerű történetnél. Kapcsolatot teremt felnőtt és gyermek között, gazdagítja a nyelvet, fejleszti a képzeletet, és olyan érzelmi kapaszkodót ad, amelyre a mai, gyorsan változó világban különösen nagy szükség van. A Benedek Elek Óvoda szakmai napja pedig éppen erre emlékeztette a résztvevőket: az élő szóval elmesélt történetek varázsát semmi sem tudja pótolni.
Galéria







