Egyre ritkábban tapasztalhatjuk meg Magyarországon a tél valódi arcát – a hóesés szépségét és a hideg időjárás kihívásait. Vannak évek, amikor a szánkó és a hólapát elő sem kerül, pedig a hó és a tartós fagy a mezőgazdaság számára nélkülözhetetlen, hiányuk pedig komoly következményekkel járhat. Idén azonban szilveszterkor látványosan megérkezett a tél, és a következő napokban is tartós hidegre, valamint jelentős havazásra számíthatunk. Dr. Takács József növényorvost kérdeztük arról, milyen fagyvédelmi intézkedésekre érdemes figyelni, és miért bír különös jelentőséggel a hideg és a hótakaró a növények és a talaj szempontjából.

Sokszor halljuk, hogy az enyhe télnek nagy ára van. De miért örülhetünk a mostani, az előrejelzések szerint tartósabb hideget hozó januári napoknak?

T. J: A hó rendkívül kedvező az őszi vetésű növények számára. A szántóföldi kultúrák közül különösen a búza, az árpa és a repce profitál belőle, de valójában minden kint telelő növény számára hasznos. A hótakaró megvédi a növényeket a fagyoktól, és lassú olvadásával egyenletesen juttatja vissza a nedvességet a talajba. Kiskertekben is nagy jelentősége van: a hó lassan beszivárgó vize feltölti a talaj vízkészletét, sőt a kutak vízszintjét is. A következő napokban várható jelentős csapadék tehát több szempontból is kedvező. A gazdák számára a mostani, változékony téli időjárás a pocokfertőzések visszaszorításában is segítséget jelenthet. A pockok ugyanis nem alszanak valódi téli álmot, így a hőingadozás – amikor a hó elolvad, majd újra megfagy – komoly megterhelést jelent számukra. Ilyenkor a járataik beáznak, a bundájuk átnedvesedik, és a hidegben könnyen megfáznak vagy tüdőgyulladást kapnak, ami sok egyed pusztulásához vezethet. Emiatt a szántóföldi gazdák kifejezetten várják az ilyen időszakokat, hiszen természetes módon csökkenhet a pocokállomány, ami jelentősen mérsékli a kártételt a búzában, árpában, repcében és más őszi vetésekben.

Milyen hatással van a hideg a kártevőkre?

T. J.:Nem véletlen, hogy a mezőgazdaságban dolgozók kifejezetten örülnek a hidegnek: a tartós fagy ugyanis rengeteg kártevőt és kórokozót gyérít. A fák ágain, kéregrepedéseiben áttelelő hernyók, légybábok, atkák és azok tojásai különösen érzékenyek a hidegre. A poloskák – különösen azok, amelyek ősszel a lakásokba húzódnak – áttelelnek, és a hidegben jelentősen lelassul az anyagcseréjük, de nem pusztulnak el. A fagy elől különféle védett zugokba, például repedésekbe, hézagokba vagy beltéri helyekre húzódnak vissza, így vészelik át a téli időszakot. A kullancsok sem tűnnek el a hideg hónapokban: ilyenkor jóval kevésbé mozognak, aktivitásuk pedig nagymértékben függ az időjárástól. Enyhébb, nedves teleken akár továbbra is csíphetnek. A hideg elől az avarba, a talaj felső rétegébe vagy a lehullott levelek közé húzódnak, sőt a hó alatt is képesek átvészelni a telet. Ha a talaj felső 5 centimétere is átfagyna, az jelentősen csökkentené a következő év növényvédelmi problémáit.

fotó: pixabay.com

T. J: Az enyhébb telek miatt sokan kezdtek el olyan növényeket is szabadban teleltetni, amelyek valójában alacsonyabb télállóságúak. Ez most több kertben okoz gondot. Én magam is szabadföldbe ültettem a leandereimet: általában mínusz 10 fokig gond nélkül átvészelik a telet, legfeljebb az ágak vagy levelek szenvednek kisebb fagykárt, de tavasszal tőről biztosan kihajtanak. Ha ennél hidegebb érkezik, érdemes a töveket takarni, vagy fátyolfóliával körbetekerni.

A cserepes leander már jóval érzékenyebb: mínusz 5 fokig télálló, de a cserép könnyen átfagyhat. Ilyenkor semmiképp sem szabad öntözni, mert a száraz talaj kevésbé fagy át, így nem repeszti szét a cserepet és nem károsítja a gyökereket. A cserepes növényeket a nagy hidegben érdemes bevinni, vagy legalább vastagon becsomagolni a cserepeket. Már az is sokat segít, ha szélvédett, házfal melletti helyre tesszük őket.

fotó: kertlap.hu

Milyen következményekkel jár, ha huzamosabb ideig fedi hótakaró a talajt?

T. J.: A hótakaró alapvetően kiváló szigetelőréteg: megvédi a talajt és az alatta lévő növényeket a nagy hidegtől, így azok nem fagynak meg. Probléma akkor jelentkezhet, ha a vastag hóra olvadás, majd hirtelen fagyás következik. Ilyenkor a hó felső rétege megolvad, majd visszafagy, és kemény, kérges jégréteg alakul ki a tetején. Ez a jéghéj elzárja a levegőt, és a gyep vagy a szántóföldi növények nem jutnak elegendő oxigénhez. A tartós levegőtlenség különösen a gyepeket és a pázsitot károsíthatja, gombás betegségek, „hópenész” alakulhat ki rajtuk.

Kiskertekben ilyenkor érdemes megtörni a jégréteget, hogy a levegő újra eljusson a növényzethez. Ezt akár játékosan is meg lehet oldani: a gyerekek végigszaladhatnak a kertben, vagy egyszerűen csak „megroppantják” a megfagyott hótakaró tetejét. Régen nagyobb területeken ugyanezt nyájjal oldották meg: a birkákat végighajtották a hótakarón, és a patáikkal feltörték a kérges, lefagyott réteget, így biztosítva a talaj és a növények szellőzését. Újabban traktorokkal törhetik meg a hó kérgét. Fontos ilyenkor az öntözőberendezések és a kerti csapok alapos elzárása, víztelenítése is, hogy a fagy ne tegyen kárt bennük. A komposzttal viszont nem kell foglalkozni: a ráhulló csapadék kifejezetten jót tesz neki. A hóréteg alatt a giliszták télen is dolgoznak, a komposztot, az avart fogyasztják, forgatják, lehúzzák a talajba, és ezzel gazdagítják a talaj tápanyagtartalmát.

Mire figyeljünk a házak előtti járdák hóeltakarításánál? Mi a leghatékonyabb csúszásgátló?

T. J.: A járdák csúszásmentesítésekor érdemes kerülni a hagyományos konyhasó, vagyis a nátrium‑klorid használatát. A só ugyanis károsítja a burkolatot, roncsolja a beton és a térkő felületét, emellett a környező növényzetre is ártalmas, és a lábbelik anyagát is gyorsan tönkreteszi. Környezetkímélőbb alternatíva a kálium‑klorid, amely nem okoz növényi károsodást. Szintén hatékony megoldás a kályhából származó fahamu, amely nemcsak csúszásmentesít, hanem a benne lévő ásványi anyagok révén tápanyagként is szolgál a növények számára. Természetes csúszásgátlóként a fűrészpor és a homok is jól működik: jó tapadást biztosítanak, miközben nem tesznek kárt sem a környezetben, sem a burkolatban.