A kezdet: István halála és szentté avatása

István király 1038. augusztus 15‑én, Nagyboldogasszony napján hunyt el. A hagyomány szerint halála előtt Szűz Mária oltalmába ajánlotta Magyarországot, ami később meghatározta a magyar Mária‑kultusz alakulását. Az ünnep mai dátuma, augusztus 20., az 1083-as szentté avatáshoz kötődik: ekkor emelték oltárra István ereklyéit Székesfehérváron, az István által építtetett Szűz Mária-bazilikában. Ettől kezdve ez a nap vált a király hivatalos egyházi ünnepévé.

A Szent Jobb kalandos története

A középkorban a kézereklye a Bihar megyei Szentjobb község melletti monostorban volt elhelyezve, amely fontos zarándokhellyé vált. A Szent Jobbot a 15. században vitték Székesfehérvárra, ahonnan a török korban került Dalmáciába, egészen pontosan Raguzába. Már a törököt kiűző I. Lipót is vissza akarta szerezni az értékes ereklyét, ám hosszú alkudozás után csak Mária Terézia tudta ezt elérni 1771-ben. A Szent Jobb júliusban érkezett vissza Budára, óriási ünnepségek közepette, sőt az ünnepségeket a jövőre nézve is elrendelte, így Mária Terézia tekinthető a Szent István-nap alapítójának, bár az ünnep ma megszokott elemei közül a Szent Jobb-körmenet csak a 19. században vált rendszeressé, amely ma is az ünnep egyik leglátványosabb eleme.

A Szent István-nap állami ünneppé válik

Egy évszázaddal később, a kiegyezés után augusztus 20. a magyar államiság és a nemzeti identitás ünnepévé vált. 1891-ben Ferenc József munkaszüneti nappá nyilvánította, ám támogatottsága nem volt egységes, ugyanis a protestáns felekezetek kevésbé lelkesedtek egy alapvetően katolikus gyökerű ünnepért. A Horthy-korszakban új lendületet vett Szent István kultusza és ezzel ünnepnapja is: minthogy a revíziós gondolat egyik alapvető hivatkozási pontja volt a Szent István-i birodalom, így kiemelt, revíziós vonatkozású eseménnyé is vált augusztus 20. megünneplése. Ekkor – a két világháború között – vált az ünnep állandó elemévé a tűzijáték is. A kultusz csúcspontját 1938 jelentette, amikor a király halálának 900. évfordulóján megtartották a Szent István-emlékévet, s ugyanekkor emelték a szent király napját nemzeti ünneppé.

Augusztus 20. a második világháború óta

Közismert, hogy végül az egész ünnepnek teljesen új tartalmat adtak 1949-től: erre a napra időzítették a népköztársasági (sztálini típusú) alkotmány hatályba lépését, így augusztus 20. a kommunista diktatúra idején „az Alkotmány ünnepévé” vált. Ezzel párhuzamosan Szent István ünneplése teljesen elhalványult, Szent Jobb-körmenetet utoljára 1947-ben lehetett tartani, még Mindszenty bíboros vezetésével.

Augusztus 20. eredeti tartalmát Szent Istvánra és az államalapításra emlékezve a rendszerváltással nyerte vissza. Ekkortól indulhatott újra a Szent Jobb-körmenet is. Az országgyűlésben komoly vita zajlott róla, hogy melyik nemzeti ünnep (március 15., augusztus 20., október 23.) legyen a magyar állam fő ünnepe, míg végül a honatyák augusztus 20. mellett döntöttek (erről az 1991:VIII. törvénycikk rendelkezett). Mindez pedig a 2011-ben kihirdetett Alaptörvényben is kiemelt helyen szerepel. Az elmúlt évtized egyik fontos új elemeként jelent meg a Szent István-rend átadása. A kitüntetést még Mária Terézia alapította, ám 1946-ban megszüntették. Az új Alaptörvény hozta ismét létre a rendet, melyet 2013 óta ad át a köztársasági elnök az ünnepnapon.

Napjainkra az aratóünnep motívuma is szépen beleilleszkedett az ünnepnap tartalmába: ország kenyerét és ország tortáját is választanak ez alkalomból.

Idén, a huszadik Magyarország Tortája verseny győztese a gyulai Kézműves Cukrászda alkotása, a „Bíborfehér” lett. A sütemény a rögös túró és a tejföl hagyományos alapanyagaira épít, amelyeket erdei bogyós gyümölcsökkel és pirított mandulával párosítottak. Az ízvilágot feketeribizlibor, csokoládé, vanília, citrom és liofilizált málna teszi teljessé. Biatorbágyon ünnepi kínálattal vár a Kemenes, a Nikoletta, az Andrész és a La Veneta cukrászda: augusztus 20-án mindegyiknél megkóstolható a Bíborfehér, az idei ország tortája.

fotó: PestBuda.hu, cukraszatnet.hu