Ma már egészen más ritmusban élünk, mint elődeink, mégis ismerős lehet az érzés, hogy szeptember végén már érezhetően megváltozik a táj hangulata. A reggelek hűvösebbek, korábban sötétedik, a kertek és a szántóföldek pedig lassan az ősz színeibe öltöznek.

Szent Mihály alakja

Szent Mihály arkangyal a keresztény hagyomány egyik legismertebb alakja. Neve héber eredetű, jelentése: „Ki olyan, mint Isten?” A Biblia és a keresztény hagyomány szerint Mihály az angyali seregek vezére, a gonosszal szembeni küzdelem és az isteni igazságosság jelképe. Az egyházi ábrázolásokon gyakran páncélban, karddal vagy lándzsával jelenik meg, amint legyőzi a sárkányként vagy démonként ábrázolt gonoszt. Emiatt alakjához az erő, a védelem és a bátorság képzete is társult.

Számvetés és vásározás

Szent Mihály napja a pásztoréletben különösen fontos időpontnak számított. A hagyomány szerint ekkor, illetve az ezt követő időszakban történt az állatok behajtása, a pásztorok elszámolása és a szolgálatok lezárása. A nyári legeltetés időszaka véget ért, az állatok lassan visszakerültek a téli szálláshelyekre. A gazdálkodók számára ez egyfajta számvetést is jelentett. Mi termett meg? Hogyan sikerült az esztendő? Mennyi takarmány gyűlt össze télire? A természet ritmusához igazodó életben ezek a kérdések a következő hónapok biztonságát jelentették.

A mihály-napi vásárok a régi időkben nem pusztán az adásvételről szóltak. A vásár egyszerre volt kereskedelmi esemény, találkozási alkalom és közösségi program. Ilyenkor gazdák, kézművesek és kereskedők érkeztek a településekre, portékákat, állatokat, használati tárgyakat és élelmiszereket kínálva. A vásár forgatagában az emberek híreket cseréltek, ismerősökkel találkoztak, alkudoztak, beszélgettek és természetesen egy kis mulatságra is jutott idő.

Az ősz jelei

A naphoz számos időjárási megfigyelés és népi regula is kapcsolódott. A régi emberek nagy figyelemmel kísérték, milyen időt hoz szeptember vége, és ebből próbáltak következtetni az előttük álló hónapokra. A Mihály-nap körüli időjárásról számos mondás maradt fenn. Ezeket ma már elsősorban néprajzi és kulturális örökségként érdemes szemlélni, mégis jól mutatják, mennyire szoros kapcsolatban éltek elődeink a természettel.

Úgy tartották például, hogy ha Mihály napján hideg idő járja, kemény tél következhet, míg a szép, meleg idő hosszabb ősz reményét jelenthette. A fecskék vonulását is figyelték, ha szeptember végén még nagy számban maradtak, az enyhébb időt jelezhetett. A pásztorok számára különösen fontos volt az állatok viselkedése. Szent Mihály napja körül már készültek a télre, hiszen a legeltetés időszaka lassan véget ért. Innen ered az a régi gondolat is, hogy „Szent Mihály után már a fű sem nő” , vagyis a természet lassan nyugovóra tér, és megkezdődik a felkészülés a hidegebb hónapokra.

A népi kalendárium számos hasonló mondást őrzött meg.:

„Szent Mihálykor keleti szél, kemény telet ígér.”

„Szent Mihály napja után egyre rövidebbek a nappalok, hosszabbak az éjszakák.”

„Mihálykor a fecske útra kel.”

„Aki Szent Mihály-nap után szalmakalapban jár, attól nem kérnek tanácsot!”

Szent Mihály öltöztet, Szent György vetkőztet.”

Az életritmusunk sok mindenben megváltozott, de az évszakok lüktetése, az ősz érkezése és az igény a közösségi találkozásokra ma is ugyanúgy velünk vannak. Régen a természet változásai közvetlenül meghatározták, mikor hajtják be az állatokat, mikor tartanak vásárt, mikor kezdődhet a télre való felkészülés. Ma már kevésbé függünk ezektől a jelektől, de ismerős lehet a számvetés gondolata, megállni egy pillanatra, lezárni egy időszakot, és felkészülni arra, ami előttünk áll.