Április 24-én a Faluház adott otthont a „Ne beszéljünk zöldségeket!” környezetvédelmi fórumnak. Határ Ágnes környezetvédelmi tanácsnok eredetileg prezentációval készült, ám az esemény hamar barátságos, közvetlen beszélgetéssé alakult. Öt résztvevő volt a teremben a fórum első felében, később hárman maradtak az előadókkal együtt.

A tanácsnok hangsúlyozta: az önkormányzatnak kiemelt szerepe van a fenntarthatóság és a zöld szemlélet terjesztésében, különösen egy olyan településen, ahol a falusias környezet lassan kisvárosi arculattá alakul. Szerinte a büntetések helyett a jó példák bemutatása vezet eredményre.

A beszélgetés első témája a zöldhulladék‑égetés volt, nem véletlenül, hiszen ez az egyik legmegosztóbb kérdés a lakosság körében. Országosan tilos a szabadtéri égetés, és ez a szabály Biatorbágyon is érvényes, miután a korábbi, heti két napot engedélyező helyi rendeletet hatályon kívül helyezték. A tiltás ellenére azonban még mindig előfordul, hogy egy-egy lakos zöldhulladékot gyújt meg a kertjében.

Egy résztvevő megkérdezte, mit tehet, ha idős szomszédja nem tartja be az égetéssel kapcsolatos tiltást. Tüske Emil saját példáját hozta: ő egyszerűen átvitte a szomszéd gallyait a saját kertjében készülő magaságyásába. A komposztálás pedig az egyik legjobb megoldás.

Az ágaprítás egyre népszerűbb a városban, az önkormányzat immár második éve biztosít ingyenes ágaprítást, amelyre olyan nagy az igény, hogy alig győzik kapacitással. Az apríték ráadásul kiváló talajtakaró, sokszor jobb és hasznosabb, mint a drága fenyőmulcs. A zöldhulladék tudatos újrahasznosítása lassan, de biztosan terjed a lakosság körében. Ez is mutatja, hogy működő, követhető példákat kell mutatni, nem lehet mindenkit meggyőzni, de inspiráló, pozitív mintákkal sokakat el lehet érni.

Közterületek biodiverzitás‑barát kezelése

A fórum egyik központi témája a közterületek biodiverzitás‑barát kezelése volt. Sok helyen még mindig elvárás a rövidre nyírt gyep, pedig ez a természetnek kifejezetten árt: kevés faj marad meg, és eltűnnek a beporzók. A fenntartható gyepkezelés évi két kaszálást jelent, amikor a növények megnőhetnek, virágozhatnak, és élőhelyet adhatnak számos élőlénynek. Fontos, hogy ne egyszerre történjen a kaszálás, mert a hirtelen lecsupaszított terület kiszárad, és az élővilág is sérül. A mozaikos kaszálás viszont megőrzi a talaj nedvességét és a fajgazdagságot.

A lakosság sokszor nem tudja, miért nem egységesen nyírt a gyep, ezért elengedhetetlen a kommunikáció: információs táblákra és erős online jelenlétre van szükség. A „méhlegelő” kifejezés sokakban ellenérzést vált ki, ezért a szakemberek inkább a szelektív kaszálás fogalmát használják, amely jobban tükrözi a cél elérését is. A rendezettség fogalma mindenkinek mást jelent, ezért különösen fontos elmagyarázni, hogy a hosszabb fű nem hanyagság, hanem tudatos természetvédelmi döntés, hangsúlyozta Határ Ágnes.

Szó esett arról is, hogy a Bolha‑hegyen a védett növények miatt nem legeltetnek, ez azonban hosszú távon hátrányos lehet, mert a legeltetés hiánya cserjésedéshez és élőhely‑vesztéshez vezethet.

Vízgazdálkodás

Az éghajlatváltozás miatt egyre szélsőségesebb a csapadékeloszlás: hosszú, száraz időszakokat hirtelen lezúduló, nagy mennyiségű eső követ, ezért egyszerre kell felkészülni a vízhiányra és a villámárvizekre. Tüske Emil kiemelte, hogy az önkormányzatoknak kulcsszerepük van a víz helyben tartásában, hiszen a természetes vízutánpótlás már nem elegendő, a fák öntözése például ma már alapfeladat a forró nyarak miatt.

A fórumon Nánási–Kézdy Tamás, „klímaszorongóként” a települési megoldásokra volt kíváncsi: hogyan lehet kezelni a csapadékvizet, és milyen gyakorlatok léteznek? Tüske Emil szerint ez országos szinten is komoly probléma, és sokszor csak akkor indulnak el jó gyakorlatok, ha pályázati források vagy eszközbeszerzési lehetőségek támogatják őket. Jó példa erre, hogy a Tájvédőkör esővízgyűjtő hordókat osztott a lakosságnak.

A legfontosabb azonban a házikertekben kezdődik: az esőkertek kialakítása. Ezek olyan kisebb mélyedések, amelyek összegyűjtik a tetőről vagy burkolt felületekről lefolyó vizet, és vízkedvelő növényekkel beültetve segítik a talaj vízmegtartását. Ha egy településen sok kertben lenne esőkert, a domb területeken jelentősen mérséklődnének a villámárvizek, és javulna a talaj vízellátása.

A környezetvédelmi tanácsnok példaként említette a Benta- patak vízgyűjtő konzorciumot, amely több település – köztük Biatorbágy, Százhalombatta és Tárnok – együttműködésével dolgozik a teljes vízgyűjtő terület rendezésén. A program célja a víz visszatartása, az árvízvédelem erősítése, a csapadékvíz kezelése és az ökológiai állapot javítása.

A résztvevők egyetértettek abban, hogy a vízprobléma egyre hangsúlyosabban jelenik meg a mindennapokban, miközben országos szinten kevésbé kap figyelmet. A megoldáshoz átfogó vízválasztó koncepció, ágazati együttműködés és megfelelő jogszabályi háttér szükséges.

Fakivágások-ültetések

Tüske Emil a fakivágások és faültetések kérdéséről is beszélt. Biatorbágy közterületein mintegy 20 ezer fa van, ezek közül sok már 50 év feletti, különösen a gyorsan öregedő nyár- és fűzfafajok. „Feltorlódott a kivágásra érett fák száma, de igyekszünk több fát ültetni, mint amennyit kivágunk – ezzel lehet bizalmat építeni” – mondta. Hangsúlyozta, hogy hosszú életű fajokat kell telepíteni, és a Városgondnokság számára új kihívást jelent a fák rendszeres öntözése is, amely a forró nyarak miatt ma már elengedhetetlen.

Szóba került a viadukt oldalán lévő fák és cserjék korábbi eltávolítása is, amely a műemlék védelmét, a közbiztonságot és egy könnyen karbantartható, ökológiailag kedvezőbb rézsű kialakítását szolgálta. A közeljövőben tájépítészek teszik majd barátságosabbá a terület környezetét.