Negyedszázados kötelék – Biatorbágy és Gyergyóremete 25 éve együtt

A jubileumi rendezvények nemcsak az elmúlt évtizedek értékeit mutatták be, hanem megerősítették a testvérvárosi kapcsolatot a következő generációk számára is. A gyergyóremetei ünnepre Biatorbágy több mint hatvan fős küldöttséggel érkezett. A programokról Kocsis József polgármester, Hingyiné Molnár Ildikó, Tüske Emil és Tonomár Mónika is megosztotta gondolatait.

„Felemelő hétvégén vagyunk túl” - kezdi a beszámolót Kocsis József polgármester, aki városvezetőként másodjára vett részt a gyergyóremetei ünnepségen. A testvérvárosi kapcsolatot példaértékűnek tartja, hiszen Biatorbágy történetét ma is meghatározzák azok a családok, akik az elmúlt nyolcvan évben Gyergyóremetéről érkeztek a városba. 2001-ben, éppen pünkösdvasárnapján írták alá a testvérvárosi megállapodást, azóta pedig nemcsak intézményi együttműködést, hanem családi és baráti hálót is teremtett a szövetség a két település között. A jubileumi ünnepen jelen voltak a kapcsolat létrehozásában kulcsszerepet játszó korábbi polgármesterek, Dr. Palovics Lajos és Tarjáni István is.

A polgármester számára személyes kihívást jelent, hogy a gyergyóremetei falunapok és Herbrechtingen városünnepe minden évben ugyanarra a hétvégére esik, így csak minden második alkalommal tud jelen lenni Erdélyben.

„Úgy érzem, hogy nagyon jól sikerült hétvégén vagyunk túl, felemelő rendezvények erősítették meg a testvérvárosi kapcsolatunk múltját és jövőjét.”

Ünnepi beszédében felidézte a gyergyóremetei családok biatorbágyi letelepedésének történetét: a II. világháború utáni menekülést, a szétszakított rokoni szálakat, majd a rendszerváltás utáni újra egymásra találást. A háború után 42 székely család került Biatorbágyra, leszármazottaik ma is a város élő közösségének részei.

Ha ellátogatunk Székelyföldre, rendkívül erős hangulat árad a hegyekből, a székely földből, a házakból, a székely emberekből. Hatalmas feltöltődéssel vagyunk minden alkalommal gazdagabbak…"- mondja a polgármester, majd folytatja, "Palovics Lajos és Tarjáni István korábbi polgármesterekkel közös istentiszteleten vettünk részt, ami megható volt."

A delegáció részt vett az Orbán László nevét viselő Idősek Nappali Foglalkoztató Központ átadásán is. A polgármester szerint Gyergyóremete dinamikus fejlődése példaértékű:

"Kevesebb pénzből gazdálkodnak, mégis ügyesen használják a rendelkezésükre álló forrásokat. Ezt a szemléletet érdemes tőlük megtanulni."

„Én hazajárok.” - ezt már Hingyiné Molnár Ildikó meséli, a Biatorbágyi Benedek Elek Óvoda intézményvezetője, aki 2014 óta jár rendszeresen a székely tesvtvérvárosba. A kapcsolat számára már régen túlnőtt a hivatalos kereteken.

"Itt is itthon vagyok. Így is érzem, pedig nekem nincsenek családi gyökereim, csak szívbéliek és barátiak."

Ildikó szerint a testvérvárosi kapcsolat Biatorbágy számára sokat ad: a gyergyóremetei gyökerekkel rendelkező családoknak stabil identitást és generációkon átívelő biztonságérzetet, a többieknek pedig betekintést egy olyan értékrendbe, amely gazdagítja a mindennapokat. A jubileumi hétvége számára különösen szép ívet rajzolt: az ezüstlakodalom ünneplése, a közös történetek felidézése és az együtt megélt pillanatok mind erősítették a kapcsolat mélységét.

"Szívmelengető volt látni, mennyire megérintette a most először látogató biatorbágyiakat az ottani lét, a szeretetteljes fogadtatás, az érzelmi töltet, ami bárhova néztünk, körülvett minket."

A gyergyói medence látványa, a Kecske-kő és a Kelenc-kő kilátópontok, a hegyek csendje mind olyan élmény, amelyhez sokan visszavágynak.

"A személyes kapcsolódások adják a gyökerét mindennek. Ahol ilyen kötelékek vannak, ott a változásokon átívelően is csodálatos folytonosság születik."

A kulturális programok közül Ildikó kiemelte az Otthon című dokumentumfilm vetítését, a Kapocs könyv bemutatását, valamint a Biatorbágyi Népdalkör és a Felhőkergetők Dalműhely fellépését:

"Zseniálisak voltak a lányok. Nagyon büszke voltam rá, hogy oda tudtuk vinni őket."

„A múlt és a jelen egyszerre van jelen a képeken” - mondja Tonomár Mónika, a Biatorbágyi Fotóklub vezetője, akinek ez volt  negyedik látogatása Gyergyóremetén. Első útja 2022-ben egy egyhetes fotótúra volt, ahol a biatorbágyi és a helyi fotósok együtt örökítették meg a mesterségeket és hagyományokat. 2025-ben a falunapok hozták vissza Erdélybe, ekkor született meg a Kapcsok című könyv ötlete. A kötet 247 oldalon, közel 600 fotóval mutatja be a gyergyóremeteiek történelmi útját, a testvérvárosi kapcsolat főbb állomásait és 42 család történetét. A fotók válogatásánál fontos volt, hogy a múlt és a jelen, Biatorbágy és Remete egyaránt megjelenjen.

A jubileumra készült Biatorbágyi Fotóklub kiállítását is elvitték Gyergyóremetére, amelyet a helyi fotóklubbal közösen állítottak össze.

"Nagyon tetszett, hogy jöttek a helyiek, felismerték magukat és a szomszédjaikat,  látszott rajtuk, hogy megérintette őket."

Mónika számára a táj szépsége mellett az emberek jelentik az igazi témát: "Azokat keresem, akik még őrzik a mesterségeiket: kovácsot, bádogost, kosárfonót, népviseletkészítőt. Velük lehet beszélgetni az értékekről, és le lehet fotózni őket."

Azt mondja, hogy a helyi gondolkodásmódot is egyre jobban érti: A székelyek határozottak, tudják, mit akarnak, és mindig újra tudják kezdeni. Nagy erő van bennük."

Jó érzés ennek a közösségnek a részese lenni” - folytatja a beszámolót Tüske Emil képviselő, aki Mónikához hasonlóan, szintén negyedik alkalommal járt Gyergyóremetén, első látogatása 2012-re nyúlik vissza.

"Már az első alkalommal meghatározó volt az a szeretet, amit ott kaptunk. Jó érzés ennek a közösségnek a részese lenni, egyre több embert ismerek, jó érzés mindig visszatérni."

A visszatérés számára azért is izgalmas, mert minden évben újabb fejlesztéseket lát: tavaly az uszodát, idén pedig az Idősek Nappali Foglalkoztató Központját, amely 12 millió lejből, azaz nagyjából 800 millió forintból hét hónap alatt készült el, korszerű energetikai megoldásokkal. Képviselőként más szemmel látja ezeket a beruházásokat:

"Ma már értem, mit jelent egy pályázatnak eleget tenni, elszámolni, egyeztetni a kivitelezőkkel. Sokkal jobban értékelem ezt a munkát, látom, hogy mi minden áll egy ilyen projekt hátterében."

A hétvége különleges élménye volt számára egy régi suszterház megtekintése, amelyet egy helyi történész vásárolt meg, hogy aztán az ácsok gerendáról gerendára újraépíthessék azt. Kis Szilveszter természetfotó-kiállítása szintén nagy hatással volt rá:

"Ezek a makrofotók szabadszemmel nem látható világot mutatnak be, ezért különlegesek."

Pozsony Ferenc bútorfestő előadása pedig mély benyomást tett rá: "Nagyon érdekes volt, ahogy végigvezetett a bútorfestés motívumain és történetein. Örülnék, ha ezt az előadást Biatorbágyra is elhoznák."

Fotók: Tüske Emil, Hingyiné Molnár Ildikó, Berszán-Árus György