A feszültségből viták lesznek, a vitákból sértődések, és az ünnepek végére sokan már csak azt várják, hogy újra elkezdődjön a munka. Visszakerülünk a mókuskerékbe – gyakran még fáradtabban, mint előtte. De vajon tényleg ennek kell így lennie? És ha nem, kihez vagy mihez fordulhatunk, mielőtt idáig jutnánk? Sokan nem vágnak bele hosszú pszichológiai terápiába. Van, akinek anyagilag nem fér bele, más egyszerűen nem érzi, hogy ez lenne az ő útja. Én is ebbe a táborba tartozom. Éppen ezért keltette fel az érdeklődésemet, amikor találkoztam Vajda Zsuzsannával, aki egy sokak számára kevéssé ismert módszert alkalmaz – nemcsak a munkájában, hanem a saját életében is.

Zsuzsa korábban gyakran élte meg azt, amit sokan mások is: házigazdaként mindenkinek meg akart felelni. A szüleinek, a férjének, a gyermekeinek. Közben pedig egyre csak nőtt benne a szorongás. Hiába próbált mindent „jól” csinálni, a nap végére sokszor kimerülten, üresen ült le. Ismerős érzés? Fontos kimondani: Zsuzsa sem talált egyik napról a másikra megoldást. A saját működésén a mai napig dolgozik, és az önismeret ebben a folyamatban nem egyéni projekt – a környezetnek is részt kell vállalnia benne. Az a módszer, amellyel dolgozik, nem varázslat. Nem ígér instant megoldásokat. A neve: kronobiológia.

A kronobiológia – más néven pszichogenetika – egy az 1970-es években kialakult tudományterület. Egy olyan önismereti módszer, amely a velünk született személyiségtípusokból indul ki, és segít megérteni nemcsak önmagunkat, hanem a körülöttünk élők működését is.

A születési dátum alapján meghatározhatók egy ember fizikai, érzelmi és szellemi adottságai. Ezek velünk született személyiségjegyek. Ha valaki csendesebb, visszahúzódóbb, vagy éppen harsányabb és impulzívabb, az nem feltétlen „hiba” – sokszor egyszerűen adottság. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetne fejlődni.

A változás lehetséges – de csak akkor, ha tudjuk, miben érdemes, és miben nem erőltetni.

A kronobiológia négy alapvető személyiségtípust különböztet meg:

-Flegmatikus: nyugodt, hallgatag, visszafogott. Türelmes és kitartó, ugyanakkor befelé forduló, magas elvárásokat támaszt – elsősorban önmagával szemben.

-Szangvinikus: impulzív, lobbanékony, ugyanakkor kommunikatív és optimista. Aktív, szeret kapcsolódni, energiát ad neki a társaság.

-Kolerikus: robbanékony, egyenes, gyorsan dönt és cselekszik. Maximalista, a dolgokhoz gyakran az aktuális hangulata alapján viszonyul.

-Melankolikus: érzékeny, aggodalmaskodó, visszahúzódó. Nehezen ismerkedik, könnyen sértődik, és különösen érzékeny a kritikára.

Talán már most felismered magad – vagy valamelyik családtagodat?

És lehet, hogy éppen ez az első lépés ahhoz, hogy az ünnepek ne a feszültségről, hanem a valódi megértésről szóljanak. Zsuzsa ezt különösen hangsúlyozza. Sok pár fordult már hozzá úgy, hogy amikor szembesítette őket a saját személyiségtípusukkal, eleinte nem ismerték el, hogy valóban ilyenek lennének. Ilyenkor a folyamat érthető módon elakad. Éppen ezért kulcsfontosságú az önismeret – és az is, hogy hajlandók legyünk foglalkozni saját magunkkal.

-Elfogadás.

-Felismerés.

-Kompromisszum.

Ha már le tudunk ülni és őszintén beszélni arról, ki hogyan él meg egy-egy helyzetet, és mi segítene neki, akkor jó eséllyel a közvetlen környezetünkben élők is nyitottabbak lesznek arra, hogy akár új hagyományokat vezessenek be, vagy apró változtatásokat tegyenek a másik kedvéért. De ehhez minden félre szükség van. Szükség van kommunikációra – és néha arra is, hogy csendben legyünk és meghallgassunk.

Zsuzsa szerint már az is rengeteget számít, ha elkezdünk ezzel tudatosan foglalkozni, és hajlandóak vagyunk egymásért lépéseket tenni. Hosszú távon ez egy sokkal kiegyensúlyozottabb családi élethez vezethet.

Első lépésként talán idén karácsonykor az is elég, ha felismerjük, milyen típusú emberekkel élünk együtt, és elgondolkodunk azon, mi lenne számukra – és számunkra – igazán komfortos. Vagy ha kimondjuk a családtagjainknak, minket mi tenne boldoggá.

Induljunk el ezen az úton, és vigyük tovább az év hátralévő részében is. Legyen ez az újévi fogadalom. De tényleg. Ne csak mondjuk. Kezdjük el ma, és folytassuk holnap. Fogadjunk el, merjünk kérni, és beszélgessünk!