Szabadszedéses menza indul Biatorbágyon – kevesebb maradék, nagyobb önállóság

A szabadszedéses menza mára Európa-szerte bevett gyakorlat. Skandináviában és Németországban több mint egy évtizede így tanítják a gyerekeket tudatos ételválasztásra: a diákok maguk döntik el, miből mennyit szednek, így nő az étkezési önállóság, csökken az ételpazarlás, és javul az étkezési élmény. A modell Ausztriában, Hollandiában és Franciaországban is elterjedt, mert a kutatások szerint a gyerekek sokkal szívesebben kóstolnak új ételeket, ha ők választhatnak.

A magyarországi bevezetés is ezekre a tapasztalatokra épül: a II. kerület volt az egyik első, ahol több iskolában is kipróbálták az úgynevezett „svédasztalos” menzát. A visszajelzések egyértelműek voltak, látványosan csökkent az ételmaradék, nőtt a gyerekek elégedettsége, és az étkezés élményszerűbbé vált. A közétkeztetés modernizálásának igénye Biatorbágyon is megerősödött, ezért a Biatorbágyi Általános Iskola szeptember 1-jétől átáll az új rendszerre. A közétkeztetést végző Foodlike Hungary Kft. célja, hogy a menza ne kötelező program legyen, hanem egy gyerekbarát, modern, játékos étkezési tér, ahol a diákok megtanulnak jól választani, bátran kóstolni és felelősen dönteni. Arról, hogyan alakítják át a rendszert, milyen élményt szeretnének adni a gyerekeknek, és hogyan illeszkedik mindez az iskola mindennapjaiba, Németh Kristóf, a közétkeztetést végző cég üzletfejlesztési képviselője és Cziffra Zsuzsanna a Biasuli igazgatója beszélt.

Hogyan működik a szabadszedéses menza?

N.K: Szeptember 1-jén az önkormányzat tervei szerint a szolgáltató Bisztróval indítja a közétkeztetést a Biatorbágyi Általános Iskolában, a Biasuliban. Ez azt jelenti, hogy a gyerekek az A és B menü közül előre kiválasztják, melyiket kérik, amit a szülők rendelnek meg és fizetnek ki a Menza Pure felületén. Az étkezéskor viszont már a diákok döntik el, hogyan állítják össze a tányérjukat: a köretből vagy a feltétből mennyit szednek, kérnek‑e levest, választanak‑e savanyúságot, salátát vagy valamilyen desszertet a hidegentartó pultból. Ha szeretnének, vissza is mehetnek repetázni. A rendszer lényege, hogy a gyerekek ott helyben, saját igényeik szerint alakíthatják az étkezésüket.

Az iskola részéről milyen átalakítást igényelt az átállás?

N.K.: Az épületet nem kellett átalakítani vagy bontani. A melegentartók mellé bekerült egy hidegentartó pult, a melegentartók hátuljára pedig üveget tettünk, hogy a gyerekek biztonságosan be tudjanak nyúlni. Felszereltünk egy leheletvédőt is, így a diákok szabadon hozzáférnek a pultokhoz, és maguk szedhetik össze az ételüket.

Milyen visszajelzéseket kapnak azoktól az iskoláktól, ahol már működik a szabadszedéses rendszer?

N.K.: Az északi országokban már hosszú múltra tekint vissza a szabadszedéses menza, és itthon is egyre több intézményben alkalmazzuk. Szeptembertől országszerte már 20 helyen működik az Eatrend Bisztró. A méréseink nagyon egyértelműek: a korábbi 20–30 százalékos ételhulladékot sikerült 8–10 százalékra csökkenteni. A visszajelzések szerint a gyerekek számára az étkezés nem egy kötelező napi rutin, hanem élmény, és erős edukatív hatása is van. Sok gyerek otthon kevésbé önálló, mert a szülők kiszolgálják őket; itt viszont megtanulnak maguknak szedni, kanalat, csipeszt, merőkanalat használni. Ez az önállóság hosszú távon is hasznos készség.

Mennyire könnyíti ez meg azoknak a helyzetét, akiknek valamilyen ételintoleranciája, allergiája van?

N.K.: Azoknál a gyerekeknél, akik valamilyen allergiával vagy intoleranciával élnek, továbbra is teljesen elkülönítve biztosítjuk az étkezést. Az ő ételeiket külön dobozolva szállítjuk, és másik konyhán készülnek, hogy garantáltan ne történhessen keresztszennyeződés. Ők tehát minden szempontból külön kezelést kapnak, az étel biztonsága elsődleges.

Fennál a veszélye annak, hogy esetleg hosszabb lesz az étkezés időtartama?

N.K.: Tapasztalataink szerint az étkezés időtartama nem nő meg attól, hogy a gyerekek maguk szedik az ételt, sőt, sok esetben gyorsabban és flottabbul zajlik a folyamat, mint a hagyományos kiszolgálásnál. A gyerekeket nem hagyjuk magukra: a tálalópultnál kollégáink folyamatosan segítik őket. Ha bizonytalannak látják a gyerkőcöt, vagy valamilyen okból nem tud szedni – például törött kéz miatt –, akkor a tálalós kollégák átveszik a feladatot. Az élelmiszer‑biztonsági előírások továbbra is szigorúak: a pultot folyamatosan tisztán kell tartani, a szedőeszközöket pedig legfeljebb két óránként cserélni. A szabadszedéses rendszer tehát nem lassítja az étkezést, miközben minden higiéniai szabályt maradéktalanul betartunk. A kollégáink minden tálalás elején kirakják a pultra az A és B menü mintatányérát, hogy a gyerekek pontosan lássák, hogyan néz ki az adott napi étel. Kihelyeztük a kézfertőtlenítő pontokat is, és a biatorbágyi iskolában padlómatricák segítik majd a tájékozódást és a szabadszedés menetét. A kézfertőtlenítő előtt például ott lesz a matrica: „Itt fertőtlenítsd a kezed!”, a tálcaszedésnél pedig: „Itt vegyél tálcát és evőeszközt!” – így minden lépés egyértelmű. Ahol csak lehet, segítjük a gyerekeket, hogy az étkezés minél flottabbul menjen. Tapasztalataink szerint két hét alatt teljesen rutinná válik számukra a szabadszedés, és magabiztosan, önállóan kezelik az egész folyamatot.

Cziffra Zsuzsanna, a Biatorbágyi Általános Iskola igazgatója szintén válaszolt kérdéseinkre, és elmondta, mit jelent az átállás az intézmény mindennapjaiban.

Mi váltotta ki annak az igényét, hogy az iskolában bevezessék a szabadszedéses közétkeztetést?

C.ZS: Az önkormányzat kezdeményezése, hogy a biatorbágyi iskolák fokozatosan átálljanak a szabadszedéses rendszerre, próbaiskolaként ránk esett a választásuk. Valószínűleg nálunk az adottságok is megvannak ehhez, tehát az új konyhának a kiépítése megközelítőleg hasonló, mint amit a szabadszedés megkövetel, és így kis átalakítással meg lehet valósítani az új épületben.

A szülőknek volt-e a hagyományos menzával kapcsolatban bármiféle fenntartásuk?

C.Zs: A szülők elsőként a választás lehetőségét szerették volna, ezért amikor az önkormányzat bevezette az A és B menü közötti döntést, azt nagyon pozitívan fogadták. A gyerekek is gyorsan alkalmazkodtak: kártyájuk volt, pontosan tudták, melyik étkezést választották számukra a szülők, így az egész folyamat gördülékenyen működött.

Milyen elvárásokkal és reményekkel vágnak bele a szabadszedéses menza bevezetésébe?

C.Zs.: A szabadszedés most kerül kipróbálásra, és már több egyeztetésünk volt róla az önkormányzattal. Bízunk benne, hogy a diákok valóban annyit és olyan adagokat szednek majd, ami számukra megfelelő, és hogy a maradék jelentősen csökken, ennek gazdasági és fenntarthatósági szempontból is nagy jelentősége van. Természetesen a gyerekeknek ez eleinte teljesen új lesz, ezért a konyhás személyzet és az Foodlike Hungary Kft. kollégái minden lépésben segítik őket. A kézfertőtlenítő pontokat is bővítettük, az egészségügyi szabályok pedig még szigorúbbak lesznek. Nagyon kíváncsian várom, hogyan működik majd nálunk a szabadszedéses közétkeztetés, és hogy valóban azt az igényt elégíti‑e ki, amit mi várunk tőle.

Fotó: Albert Gábor