Az első betlehemet Assisi Szent Ferenc állíttatta Greccio városában 1223-ban. Az első magyar nyelvű szövegek a 17. századból származnak, és iskolai előadások céljára készültek. A 19–20. századra a betlehemezés már elterjedt szokássá vált a parasztság körében, és napjainkig az egyik legnépszerűbb karácsonyi hagyomány maradt.

Betlehemező gyerekek, 1923 / Fotó: fortepan.hu

A paraszti betlehemezés középpontjában a pásztorok párbeszédes, énekes játéka áll. Ez a jelenet sok helyen önállósult, és külön is előadták, házról házra járva. Hasonlóképpen önálló jelenetként játszották el a szálláskeresést az adventi időszak alatt. A Heródes király haragját megjelenítő jelenetet pedig vízkeresztkor adták elő. A betlehemezés fő kelléke a jászol vagy templom alakú betlehem, amelyben a Szent Család végül szállást talál, miután egy kovács vagy egy gazdag ember megszánja őket, és felajánlja istállóját menedékül.

A Magyar Népzene Tára a betlehemes játékokat négy fő csoportba sorolta. Az erdélyi típusban az angyalok és a pásztorok mellett Szűz Mária, Szent József és a király szolgája is szerepel; ebben a változatban fontos jelenet a szálláskeresés. Az alföldi és felső-tiszai típusban az angyal és a pásztorok mellett huszár vagy betyár alakja jelenik meg, míg a dunántúli típusban a játék központi része a pásztorjelenet. A felföldi típusban az angyalok és pásztorok mellett a Gubónak, Jakabnak vagy Kecskésnek nevezett figura tűnik fel. A betlehemezést egyes vidékeken sokáig megőrizték, mára azonban inkább az óvodákban és iskolákban szokás előadni.

Néhány helyen ma is él a Szentcsalád-járás hagyománya. Ez a szokás sokkal inkább az ünnep vallási jellegére és az elcsendesedésre helyezi a hangsúlyt. Főként katolikus közösségekben jellemző, Erdélyben, a Felvidéken és a Dunántúlon ma is erősen él.

Szállást keres a Szent Család / fotó: magyarkurir.hu

Ez nem dramatikus játék, hanem rituális látogatássorozat, amely általában december 15-én kezdődik és szenteste ér véget. A hagyomány során többnyire egymáshoz közel lakó családok adják tovább egymásnak a Szent Családot ábrázoló képet vagy szobrot. Minden résztvevő család egy napra fogadja be a szentképet, amelyet rövid imádság és szerény vendéglátás kíséretében vesz át az előző szállásadótól. Ez a rituálé segíti a lelki felkészülést az ünnepre, és erősíti a közösség tagjai, valamint a családok közötti kapcsolatokat.

A betlehemezés és a szállást keres a Szent Család hagyománya egyaránt azt mutatja meg, hogy a karácsony nem csupán ünnep, hanem közösségi élmény és lelki folyamat is. Míg a betlehemezés dramatikus formában idézi fel Krisztus születésének történetét, addig a kilencedjárás csendesebb módon segíti az adventi elmélyülést. Ezek a szokások nemcsak a múlt értékeit őrzik, hanem ma is lehetőséget adnak arra, hogy az ünnepre való készülődés során figyelmünk egymás felé forduljon, és közben kapcsolódjunk a hagyományainkhoz is.

fotó: pixabay.com