Táncórák Londonban – és az Erkel Ferenc Kamarazenekar élő zenéjével Biatorbágyon is
Kultúra

Táncórák Londonban – és az Erkel Ferenc Kamarazenekar élő zenéjével Biatorbágyon is

A barokk zenétől még soha senkinek semmi baja nem lett. Valahogy így fogalmazta meg a műfaj iránti rajongását egy hölgy vasárnap este, miután együtt élvezhettünk egy kivételesen színvonalas összművészeti előadást a Juhász Ferenc Művelődési Központban. Az este a zenetörténet egyik legjelentősebb barokk zeneszerzője, Georg Friedrich Händel köré épült, akinek műveit az Erkel Ferenc Kamarazenekar – Biatorbágy Hangja szólaltatta meg. A muzsika mellett irodalom, opera, barokk táncbemutató, sőt közös tánctanulás is várta a közönséget. Mindez közvetlen, családias hangulatban, olyan művészi színvonalon, amelyért a főváros neves koncerttermeiben sokszor komoly összegeket fizetnek a látogatók. Biatorbágyon azonban ez az élmény ajándék volt.

Simon-Palov Judit
2026. november 18.
7 perc olvasás

Amikor a könyv lapjai között megszólal a zene

Georg Friedrich Händel (1685–1759) német származású, később Angliában letelepedett barokk zeneszerző, korának egyik legünnepeltebb muzsikusa. Operái, oratóriumai és zenekari művei ma is a világ hangversenytermeinek kedvelt darabjai. Vasárnap a Vízizene, a Tűzijáték-szvit és sok más mellett az egyik legismertebb áriája is felcsendült az Erkel Ferenc Kamarazenekar - Biatorbágy Hangja előadásában.

Ezúttal azonban nem csupán Händel zenéjével, hanem a mögötte rejlő emberrel és korral is találkozhattak az érdeklődők. Az est apropóját Mörk Eleonóra Táncórák Londonban című fikciós „kosztümös” regénye adta, amelynek egyik főszereplője maga a zeneszerző.

Az írónővel Becze Szilvia, a Bartók Rádió műsorvezetője beszélgetett. A könyv cselekményének részletei helyett sokkal inkább az alkotás folyamatába engedtek bepillantást: hogyan születik meg egy történet, miként kapcsolódnak össze a történelmi tények és az írói fantázia, és hogyan válhatnak a több évszázaddal ezelőtt élt emberek eleven, szerethető szereplőkké?

Mörk Eleonóra arról is mesélt, hogy a történelmi regények írását mindig alapos kutatómunka előzi meg. A történelmi fikció lényege azonban az, hogy nem feltétlenül tényszerű, de az olvasó elhihesse: akár így is történhetett volna.

A zene pedig beszélgetés közben újra és újra felcsendült. Élőben, korhű hangszereken, az EFKZ művészeinek előadásában. Így a hallgatóság nemcsak elképzelhette, hanem meg is tapasztalhatta, hogyan szólalhattak meg Händel művei a barokk korban.

A muzsika és az irodalom találkozását operaének és barokk tánc tette még teljesebbé. Széll Rita táncművész, a barokk táncok kutatója nemcsak bemutatta a korabeli mozdulatokat, hanem a közönség vállalkozó kedvű tagjait is megtanította egy menüett alaplépéseire. A nézőtérről így fél órára táncparkett lett, a nézőkből pedig az előadás résztvevői.

Egy ötletből különleges találkozás

Hogy mindez hogyan kerülhetett Biatorbágyra? A történet egy korábbi interjúval és egy abból született barátsággal kezdődött.

Mörk Eleonóra újságíróként is dolgozott, és több alkalommal készített interjút Lesták-Bedő Eszter hegedűművésszel.

A szakmai kapcsolatból idővel személyes ismeretség lett, Eszter pedig beleszeretett Eleonóra regényeibe. A Händelről szóló történet különösen megragadta a zenekar művészeti vezetőjének képzeletét.

Ekkor született meg az ötlet: miért ne lehetne egy könyvbemutatót valódi barokk zenei élménnyé alakítani?

Mörk Eleonóra maga is örült a biatorbágyi helyszínnek, hiszen jó ideje nagyon kedveli a városunkat. Korábban is részt vett a kamarazenekar rendezvényein, köztük a már hagyományosnak számító, nyári EFKZ Fesztiválokon is. Így joggal bízhatott abban, hogy ezúttal is hangulatos előadás születik. A végeredmény azonban még számára is különleges volt.

Az írónő szerint a település nevét már távolról sem csak a Viadukt miatt ismerik egyre nagyobb körben:

„Azért az, hogy egy városnak legyen saját zenekara, ezt hány ilyen méretű település mondhatja el magáról?”

A kérdés egyszerű, mégis érdemes elidőzni rajta.

A komolyzenének nem kell komolykodnia

Az est után Lesták Bedő Eszterrel, az Erkel Ferenc Kamarazenekar művészeti vezetőjével beszélgettünk.

SPJ: Tudom, hogy te voltál az est ötletgazdája. Honnan jött a gondolat, hogy a könyvbemutatót élő zenével, tánccal és ilyen különleges formában rendezzétek meg?

L.B.E.: A legutóbbi fesztiválunkon, júliusban, a Szent Anna-templomban Händel egyik triószonátáját is játszottuk, amely most, ezen a koncerten is elhangzott. Akkor már beszéltem a közönségnek a regényről.

Korábban részt vettem Eleonóra egyik könyvbemutatóján is, ahol felvételről szólt a zene. Arra gondoltam: mi itt vagyunk, kamarazenekarként barokk zenét játszunk, ráadásul korhű hangszereken. Miért ne csinálhatnánk egy élő zenés könyvbemutatót? Most ez megvalósulhatott, és nagyon boldog vagyok, mert úgy érzem, jól sikerült.

SPJ: Milyen visszajelzéseket kaptatok a közönségtől?

L.B.E.: Akik a nézők közül vállalkoztak arra, hogy barokk menüettet táncoljanak, láthatóan nagyon élvezték. Hiszen nem mindennap adódik alkalom arra, hogy az ember egy ilyen táncot tanulhasson, ráadásul Széll Ritától, aki kutatja a barokk táncokat, és a Magyar Táncművészeti Egyetemen is tanít.

A beszélgetés alatt pedig azt láttam, hogy mindenkinek mosoly van az arcán. Nemcsak a regény világába élték bele magukat, hanem abba is, hogyan születik meg egy történet, hogyan lehet regényt írni. Eleonóra erről is nagyon érdekesen mesélt.

SPJ: A barokk zene azért meglehetősen távol áll a mai, hétköznapi zenei kultúrától. Szerinted hogyan lehetne szélesebb közönséggel megszerettetni? Egyáltalán cél az, hogy egyszer megteljen ez a terem a barokk zene miatt is?

L.B.E.: Persze, hogy célkitűzés! Mondok egy nagyon hétköznapi példát. Amikor férjhez mentem, nem voltam különösebben nagy focirajongó. De abban biztos voltam, hogy ha a férjem ennyire szereti a focit, akkor nem az lesz, hogy két televíziónk lesz, és ő nézi a meccset, én meg valami egészen mást.

Inkább arra gondoltam, hogy ha ő ennyire szereti, akkor ebben biztosan van valami jó. Meg kell ismernem. Harminc éve vagyunk házasok, és azóta is képben vagyok a focival. Nemcsak azért, mert alkalmazkodni szeretnék hozzá, hanem mert valóban megszerettem.

Ugyanezt kellene tenni a komolyzenével is. Meg kell ismertetni az emberekkel, méghozzá úgy, hogy legyen benne valami különlegesség. Valami, amihez kapcsolódni tudnak. Én ezért szoktam a biatorbágyi koncerteken mesélni a darabokról.

Egy-két apró információ már képes vezetni a figyelmet, és akkor a zene rabul ejtheti azt a hallgatót is, aki életében először találkozik vele. Hiszen ha valakinek korábban nem volt alkalma komolyzenét hallgatni, nem kérhetjük rajta számon, hogy miért nem szereti. De ha eljön, és hagyja magát magával ragadni, biztos vagyok benne, hogy szeretni fogja. Mert a komolyzene nagyon jó.

SPJ: Az Erkel Ferenc Kamarazenekar már jó néhány éve Biatorbágy Hangja. Hogy érzed, sikerült ez idő alatt egy kicsit „megfertőzni” a várost?

L.B.E.: Mindenképpen. Sőt, azt látom, hogy egyre több lehetőségünk van új közönségrétegekkel találkozni. Például az Estikék rendezvénysorozatnak köszönhetően a Bruckner Szigfrid téren a lakóparkban élőket is el tudjuk érni. Ez régóta nagy vágyam volt.

Szeretnénk megszólítani azokat is, akik potenciális komolyzene-hallgatók, de eddig valamiért nem találkoztak velünk. Ehhez nagyon jók a városi rendezvények, ahol személyesen is megismerhetnek bennünket.

A helyi média is nagyon szép kisfilmeket készít rólunk, felveszi a koncertjeinket, így azok később is megtekinthetők.

Úgy érzem, Biatorbágy kulturális élete egyre inkább pezseg, és ebben az Erkel Ferenc Kamarazenekar – Biatorbágy Hangja is fontos szerepet játszik.

Egy zenekar, amely nemcsak viszi, hanem hozza is a kultúrát

Az EFKZ művészi teljesítménye révén Biatorbágy neve az ország számos pontján összekapcsolódik az igényes komolyzenével. Ám a zenekar jelenléte a városban ennél sokkal többet jelent.

A művészek szakmai kapcsolatai, tapasztalata és elhivatottsága olyan találkozásokat tesz lehetővé, amelyek máskülönben talán el sem jutnának egy Biatorbágy méretű településre. Olyan vendégek, művészeti ágak és produkciók kapcsolódhatnak össze itt, amelyekkel többnyire nagyobb városok koncerttermeiben vagy fesztiváljain találkozhatunk.

A vasárnap esti előadás éppen ezt bizonyította. Nem kellett hozzá más, mint néhány kiváló művész, egy ötlet, sok munka és az a fajta szakmai nyitottság, amely képes a különböző művészeti világokat egymáshoz közelíteni.

„Nagyon szeretném, ha ezeken a programokon sokkal több embernek meg lehetne mutatni és éreztetni azt a belső boldogságot, amit a művészetek összekapcsolódása adhat”

A közönség soraiban ülő Berceli-Karakai Zita, aki maga is zenei végzettségű, később pedig a pedagógia és a szakpszichológia felé fordult, éppen ezt a komplexitást emelte ki.

Szerinte az előadás különlegességét az adta, hogy megmutatta: a zene, az irodalom, a vizuális művészet és a tánc nem egymástól elszigetelt világok. Mindegyik ott lehet az emberben, és amikor találkoznak, egészen különleges élményt teremtenek.

A barokk zene nem kér belépőt a hozzáértéshez

A komolyzenét sokan még ma is valamiféle távoli, különleges tudást génylő világnak érzik. Mintha csak azoknak szólna, akik pontosan ismerik a zeneszerzőket, a különböző stíluskorszakokat, és tudják, mikor illik tapsolni.

Pedig a zene élvezetéhez nem feltétlenül szükséges mindez.

Mörk Eleonóra az előadás után egy kedves történettel érzékeltette ezt. A lánya és a párja egyszer egy Bach-hangversenyre kapott jegyet. A fiatalember nem különösebben kedvelte a barokk zenét, így eleinte nem sok jót vártak az estétől. A koncert azonban annyira magával ragadta őket, hogy utána napokig arról beszéltek, milyen nagyszerű élményben volt részük.

„Ha ad neki az ember egy esélyt, talán rájön, hogy hoppá, hát ez jó!” – összegezte az írónő.

A vasárnap esti közönség pedig valami hasonlót élhetett át. Talán ebben rejlik az egyik legnagyobb értéke annak, hogy az Erkel Ferenc Kamarazenekar - Biatorbágy Hangja épp itt van, a mi városunkban. Nemcsak magas színvonalon muzsikálnak, hanem ajtókat nyitnak: a komolyzene, a művészetek és az élő kulturális találkozások világa felé.

Biatorbágy Hangja nemcsak messzire hallatszik. Itthon is van mit meghallani belőle.

Fotók: Szécsényi Dóra

Galéria

Gallery image 1
Gallery image 2
Gallery image 3
Gallery image 4
Gallery image 5
Gallery image 6
Gallery image 7
Gallery image 8
Gallery image 9
Gallery image 10
Gallery image 11
Gallery image 12
Gallery image 13
Gallery image 14
Gallery image 15
Gallery image 16
Gallery image 17
Gallery image 18
Gallery image 19
Gallery image 20
Gallery image 21
Gallery image 22
Gallery image 23
Gallery image 24
Gallery image 25
Gallery image 26
Gallery image 27
Gallery image 28
Gallery image 29
Gallery image 30
Gallery image 31
Gallery image 32
Gallery image 33
Gallery image 34
Gallery image 35
Gallery image 36