Van-e víz a Holdfényben? - kutak nyomában a rakétabázison

Tüske Emil és Repcsik Dávid önkormányzati képviselőkkel, Légrádi Tibor külterületi lakossal, valamint Ballay Zsolt egykori honvéddal közösen jártuk be az Iharos-hegyen található egykori légvédelmi rakétabázis területét. Zsolt számára ez nem egyszerű kirándulás volt, hiszen a rendszerváltáskor maga is itt teljesített szolgálatot. Ő volt a kalauzunk a romok között.

A történet viszont egy egészen más kérdéssel kezdődött. A külterületi koncepciókban visszatérő motívum volt az elmúlt időszakban a vízellátás kérdése. Légrádi Tibor Ürgehegyen lakik, ő vetette fel, hogy az egykori légvédelmi bázison lehetett-e olyan kút, amelyik a katonák vízellátását szolgálta? Ha van, akkor talán segítséget jelenthet a külterületek vízellátásában. A kérdéseket nem lehetett egyszerűen, egy számítógép előtt ülve megválaszolni, mert az elérhető információk alapján nem volt egyértelmű bizonyíték arra, hogy a hegytetőn létezett volna működő kút. Kilométereket mentünk, mindenfelé kutattunk és a bázison kívül találtunk ugyan egy XIX. századi kutat, de már az is kiszáradt.

A terepen barangolva sehol nem találtunk olyan egyértelmű nyomot, amely egy egykori kútra utalna. Ballay Zsolt emlékei alapján úgy tűnik, a vizet lajtos kocsikkal szállították fel a bázisra. A víz mellett a katonák számára szükséges egyéb ellátmány is így érkezett. A kérdés ezzel viszont még nincs lezárva. Repcsik Dávid tájékoztatása szerint az önkormányzat a Honvédelmi Minisztériumtól szeretné bekérni az egykori légvédelmi bázis dokumentációját. Ha ezek az iratok fennmaradtak, további információk derülhetnek ki arról is, milyen vízellátási rendszer működött annak idején a területen. A kutatás ugyanakkor nem kizárólag erre a helyszínre korlátozódik, a külterületi vízellátás lehetséges megoldásait jelenleg egy geológus is vizsgálja, különös tekintettel az esetleges új kútfúrási helyszínekre.

Budapest a Holdfényben

A ma erdővel benőtt terület egykor szigorúan őrzött katonai objektum volt. A biatorbágyi, MN 5818-as számú 11/11. honi légvédelmi rakétaosztály a Budapestet védő légvédelmi rendszer részeként működött. A bázis rádiós hívójele „Holdfény” volt. A honi légvédelem nagy átszervezése során az 1970-es évek végétől, illetve az 1980-as évek elejétől épült ki az a rendszer, amelyben Budapest és környéke körül több légvédelmi rakétaosztály alkotott összefüggő védelmi rendszert. A légvédelmi gyűrűben több rakétaosztály működött, Biatorbágy mellett Zsámbékon, Etyeken, Fóton, Ócsán, Gyálon, Szigethalmon, Kerepesen, Tinnyén és a Pilisben is.

A biatorbágyi objektum az alacsonyabban repülő légi célok elleni úgynevezett Sz–125 Nyeva rendszerhez tartozott. A rendszer működésének egyik fontos eleme az Érden található vezetési pont volt. A biatorbágyi bázis katonái a Budaörsön található Vasvári Pál laktanyához tartoztak. Az 1990-es évek közepére azonban a rendszer fokozatosan elvesztette jelentőségét. 1995-ben megszűnt az addigi állandó készültségi szolgálat, a következő évben pedig a biatorbágyi rakétaosztály is. A rakétákat és a technikát elszállították, az egykor szigorúan őrzött objektum pedig fokozatosan gazdátlanná vált. Az egykori katonai létesítményből lassan romterület lett. A természet visszafoglalta a betonból kialakított tereket, a falakat pedig birtokba vették a növények és a graffitisek.

Egy honvéd emlékei

Ballay Zsolt 1989 és 1990 között szolgált a bázison. Honvédként úgynevezett cikloida-kezelő volt. A megnevezés ma már keveseknek mond valamit, pedig egy olyan kommunikációs rendszerhez kapcsolódott, amely a légvédelmi rendszer különböző elemei között biztosította a kapcsolatot. Ahogy Zsolt felidézte, a mikrohullámú kommunikációs hálózat tulajdonképpen összekötötte a Budapest körüli légvédelmi bázisokat az érdi központtal. Ezen keresztül nemcsak a rendszer működéséhez szükséges információk, hanem a beszédkommunikáció is továbbítható volt. A bázis tehát önmagában nem egy elszigetelt katonai objektum volt. És hogy hányan szolgáltak itt? Zsolt emlékei szerint nagyjából húsz-harminc katona lehetett egyszerre a bázison. A mai kiránduló számára szinte hihetetlen elképzelni, mi minden működött egykor az erdőben. Zsolt három rakétaállványra emlékszik, amelyek mindegyikén három rakéta kapott helyet. Az állványok helyén ma kráterek, fák és tűzrakók állnak. A Nyeva rendszerhez tartozó eszközök mellett különböző radarok és kommunikációs berendezések is működtek. A bázis legmagasabb részén radar szolgálta a célfelderítést. Egy másik radar a cél pontosabb követésében, illetve a rakéták célra vezetésében játszott szerepet. A nagy katonai járművek számára hangárok és fedezékek készültek. A rendszer egyik sajátossága éppen az volt, hogy a fontos berendezések jelentős része járműveken kapott helyet, így szükség esetén mozgatható volt. Ma ezekből többnyire csak a beton maradt. Meg a fák.

Zsolt elmondása szerint a katonai szolgálat számára nem volt traumatikus. Legtöbbször a műszerkocsiban teljesített szolgálatot. Ha pedig nem voltak készültségben, maradt idő kirándulásra, gombázásra, főzésre, beszélgetésre. Még egy saját szokást is bevezettek, délután ötkor összegyűltek, teát főztek, és együtt töltötték az időt. A rendszerben mindig csak bizonyos bázisok voltak készültségben, így olykor arra is jutott idő, hogy lesétáljanak az Iharosba.

Betonba zárt emlékek és elképzelések

Harminc év alatt a természet szinte visszavette a hegyet. Az egykori hatalmas burkolt felületek közepén ma már többméteres fák nőnek. A régi épületek jelentős része eltűnt vagy rommá vált. A hangárok és fedezékek között bozótoson keresztül lehet csak közlekedni. Tüske Emil szerint a bázis ma is fontos, nevezetes biatorbágyi helyszín, hiszen kirándulók, kutyasétáltatók és terepjárósok is rendszeresen felkeresik. A terület ugyanakkor nem veszélytelen. A romos építmények, aknák, mélyedések és egyéb maradványok miatt különös óvatosságra van szükség.

A hely történetét ráadásul nemcsak a betonfalak őrzik. A graffitikből is rengeteg van. Talán a város egyik legnagyobb összefüggő graffitizett felülete is itt található. És ott van a szemét problémája is. A korábbi, még könnyebben járható megközelítési lehetőségek idején építési hulladék és más illegálisan lerakott szemét is került a területre.

A bázis Biatorbágy közigazgatási területén található, ugyanakkor állami tulajdonú terület, így az önkormányzat mozgástere korlátozott. A város számára mégis fontos lehet, hogy pontosan megismerje a terület történetét, állapotát és lehetőségeit. Ehhez pedig először tudni kell, mi van ott. Ezért lesz fontos a Honvédelmi Minisztériumtól kért dokumentáció, amely remélhetőleg választ adhat többek között a bázis egykori vízellátásának kérdésére is. A külterületi vízellátás problémája Repcsik Dávid elmondása szerint ettől függetlenül továbbra is napirenden marad.