
Amikor lebontjuk a karácsonyfát – vízkereszt hagyományai
Vízkereszt napja a keresztény egyház egyik fontos ünnepe, amely sokak számára onnan is ismerős, hogy ilyenkor szokás lebontani a karácsonyfát. Mind az egyházi, mind a népi hagyományok szerint ez a nap a karácsonyi ünnepkör vége, és ezt követően kezdődik meg a farsangi időszak.
Az ünnep liturgiában használatos elnevezése a latin Epiphania Domini, azaz Urunk megjelenése. A magyar vízkereszt elnevezés a víz megszentelésének szertartásából származik. A keresztény hagyomány szerint vízkereszt napja Jézus Krisztus megjelenésének, isteni megnyilvánulásának jeleit kapcsolja egybe. Ezek közé tartozik a napkeleti bölcsek látogatása is.
A keleti egyházakban sokáig nem különült el Jézus születésének és a napkeleti bölcsek látogatásának megünneplése. Később Jézus keresztsége került előtérbe, míg a nyugati egyházban a napkeleti bölcsek látogatása vált hangsúlyossá, olyannyira, hogy a római katolikus egyházban ma már elsősorban ezt ünneplik vízkeresztkor. A napkeleti bölcsek és Jézus megkeresztelése mellett Jézus első csodájára is ekkor emlékeznek: a kánai menyegzőn történt, amikor a vizet borrá változtatta.
Január 6-án országszerte szokás volt a víz- és házszentelés. A szentelt vízből a hívek haza is vittek, mivel nagy szerepet tulajdonítottak neki az ember- és állatgyógyászatban. A víz tisztító erejébe vetett hit miatt ezen a napon néhol a vízzel kapcsolatos mágikus eljárások ősibb formái is fennmaradtak. Jászdózsán például léket vágtak a Tarnán, és az emberek lelocsolták egymást, hogy egészségesek maradjanak, sőt az állatokat is levitték a folyóhoz ugyanezen célból.

Házszentelés / fotó: kaposvarmost.hu
Vízkeresztkor a házat is megszentelték, ittak a szentelt vízből, és a kútba is öntöttek belőle. Az Ipoly menti községekben a ház földjét és az istálló négy sarkát is meghintették vele, hogy távol tartsák az ártó, rossz szellemeket és a boszorkányok rontását. A szentelt vizet az év folyamán végig felhasználták, a születéstől egészen a temetésig. Újszülöttek fürdővizébe tették, meghintették vele a friss házasokat, a haldoklókat, valamint a felravatalozott halottakat is.
Szokás volt a házszentelés alkalmával krétával felírni az ajtó fölé Gáspár, Menyhért és Boldizsár nevének kezdőbetűit és az évszámot. Úgy vélték, ez a felirat megvédi a házat a villámcsapástól és a boszorkányok rontásától.

Háromkirályjárás (Szakmár, Bács-Kiskun m., 1970) / fotó: mek.oszk.hu
Az ünnephez kapcsolódott a háromkirályok megjelenítése, a háromkirályjárás szokása is, amelyet a betlehemezés mintájára gyerekek adtak elő. A dramatikus játék legfőbb kelléke a csillag volt, amely Betlehembe mutatta az utat. Jellegzetes viseletük a díszes papírsüveg, és minden alkalommal elénekelték a csillagéneket, amelyek egyik ismert sora így hangzik: „Szép jel és szép csillag, szép napunk támad.”
Vízkereszt napjához időjárás-jósló hiedelmek is kapcsolódtak. Úgy tartották, ha január 6-án esett az eső, akkor sokáig hideg marad az idő, míg hideg idő esetén korai tavaszban reménykedtek. A tápaiak szerint, ha ezen a napon süt a nap, hosszú tél várható.
Vízkeresztkor sok háztartásban szokás lebontani a karácsonyfát is, ezzel jelképesen is lezárul a karácsonyi ünnepkör és kezdetét veszi a mulatságok időszaka: a farsang. Ez a nap egyszerre hordoz vallási jelentést és számos, évszázadok óta fennmaradt népszokást és hiedelmet.
Borító fotó: zarandok.ma