Mikor felbéredünk... - Lakó Dorka és Szécsi Ödön kiállítása a TAKSZÖV Galériában
Nagy Nikolett Colette: Álmunkban semmin sem lepődünk meg. Egyszerre vagyunk két helyen, egy régi ismerősnek más az arca, zuhanunk, vagy kihullik a fogunk. Az idő összecsúszik, a tér átrendeződik, és mi mindezt természetesnek vesszük. A zavar csak ébredés után jön, amikor megpróbáljuk elmesélni, mi is történt. Ilyenkor az ébrenlét szabályai szerint keresünk magyarázatot. Ki volt az az ember? Miért zuhantam? És mit jelent, ha kihullik a fogam? Freud ezt a folyamatot álommunkának nevezte. Egyetlen álomképben több ember, emlék és gondolat sűrűsödhet össze. Egy apró részlet hirtelen fontossá válhat, az elvont gondolat pedig képpé alakul. Lakó Dorka és Szécsi Ödön munkáiban ez a bizonytalan, mégis következetes képi rend jelenik meg újra és újra. A kiállítótérben álmoskönyvi megfejtések is kísérik a műveket. Kapaszkodót adnak, de közben el is bizonytalanítanak: az álmoskönyv választ kínál, a műalkotás újabb kérdést tesz fel.